Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

182 280. országos ülés 1903 szuronynyal felvértezve. Olcsó békebiróság és egypár törvényszéki biró kielégíti a jogszolgáltatást. Ez óriási ország élén egy elnök áll, kit hatalmával időről időre a nép bizalma ruház fel. Mint államfő kap évi 50.000 dollár fizetést. Egypár miniszterrel uralkodik az egész szabad állam felett. És ennek az elnöknek, a legegyszerűbb embernek bármi panasza vagy kérése van, levelet irhát, és a miniszternek sajátkezű válaszát ka])ja három, négy nap alatt, és a bajon enyhítve és segítve van. »Ime ilyen egy ország, melynek fundamentuma a polgári jogegyenlőség szikláján fekszik, hol a népakarat az államhatalom, hol a nép kormányozza önmagát, s hol minden polgár katona, ha a haza veszélyben forog, békében pedig senki sem katonáskodik. Szülőhazánknak van 18 — 20 millió lakosa, s kap az uralkodó 9,300.000 korona évi fizetést, de az most nem elég, fel akarják emelni. Esik az országra az állandó hadseregből körülbelül 300.000 ember, mely folyton fegyverben áll, de ez is kevés, mert most 23.000 emberrel többet akarnak besorozni. Szaporítani akarják a katonaság létszámát. Zsandár minden faluban van, fináncz czirkál minden pusztán és minden községben. Város, megye, bíróság, törvényszék, tábla, Ouria, pénzügyigazgatóság, közigazgatósági hatóság, minisztérium, óriási tisztikar, nyugalmazott katonatisztek, miniszterek, birák, tisztviselők óriási hada lepi el az országot. Ez egy sem szánt, sem nem vet, de mind arat, az az elveszi az aratás elejét, de nem tizedét, mint hajdan a földesurak, hanem felét, sokszor kétharmadát. »Ime egy ország, melyben a királyi mindenhatóság tengelye körül reggeltől estig, a bölcsőtől a sirig fut a hatalom vontató kötelén a nép, mig ereje meg nem szakad és az őrült futásban reményt, életet vesztve végkép ki nem dől! Mily rettentő különbség a királyok, császárok országa és a szabad polgárok hazája között ! Szegény boldogtalan hazám« — ez azután a szép, elmondja az egész nyoIvorúságát és ezzel fejezi be, — »mégis visszavágyok hozzád, csak megpróbálok egy szabad államban, egy uj világban családomnak jövőt szerezni. Isten vele képviselő ur és hazám! Az én lakásom NewYork stb.« T. képviselőház! Kérnék öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Áz ülést újból megnyitom. Kérem Gabányi képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Gabányi Miklós: T. képviselőház! Ha a t. miniszterelnök ur jelentését elfogadnék, ha kívánságának eleget tennénk, akkor épen annyira terjesztenők ki a kormány hatalmát a törvényen kívüli állapotban, mint a minővel az akkor rendelkezik, a midőn törvényes állapot uralkodik. május 27-én, szerdán. Hiszen épen az a hiba minálunk, hogy magának ő Felségének hatalma is már jóformán anynyira ki van terjesztve, hogy szinte az isteni hatalom fölé van helyezve. Azért követel most is ő Felsége . . . Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ő Felsége nem követel semmit; minden előterjesztés, a mely a ház előtt tétetik, a felelős kormány által történik. Gabányi Miklós: De a miniszterelnök ur hMatkozott rá, hogy ő Felsége követeli! Elnök : Én nem hallottam, hogy hMatkozott volna rá. Ha egy miniszter a király akaratára hMatkoznék, akkor én azon miniszterrel szemben tudnám kötelességemet teljesíteni. Gabányi Miklós: Szóval, t. ház, valóságos ázsiai despotizmus lenne az, ha csakugyan így lenne. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De hiszen teheti is ő Felsége, hogy ezt a rengeteg katonai költséget követeli, mert hiszen egymillió százezernyi osztrák szellemben nevelt katona szuronyára támaszkodva bizhatik is benne, hogy ezt a miniszterek utján keresztülviszi. Mert azok épen olyan osztrák szellemben vannak dressz irozva, hogy az idegen ajkú tisztjeik parancsolatára talán azt is megtennék, hogy a kezükbea lévő gyilkoló, öldöklő szerszámokat szüleik, édes testvéreik, rokonaik ellen fordítanák. Mi tehát nem fogadjuk el a jelentést, t. miniszterelnök ur; semmi szin alatt sem engedjük azt át, mert akkor választóinkkal helyeznők magunkat ellentétbe, a kiknek joguk volna bennünket úton-útfélen szembeköpni és azt mondani, hogy »Mi többé függetlenségi párti képviselőt nem választunk; mert mi nem azért választottuk meg önöket, hogy egy kis komédiát, egy kis hecezet csináljanak, és akkor, a mikor meg kellene állani a sarat, egyszerűen lefújjanak. Hiszen akkor inkább választunk mi is kormánypártit, a ki legalább pénzt is ad.» (Derültség a széhöbaloldalon.) Ballagj Géza: Én nem adtam! Sebess Dénes: Ne mondd hangosan! Gabányi Miklós: Ha tehát mi engednénk, nyoIvorult halandók volnánk, — nem is engedünk semmi szin alatt, — ha mi hozzájárulnánk ehhez az alkotmányellenes, hazafiatlan jelentéséhez a miniszterelnök urnak, nyoIvorultak volnánk. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez olyan kifejezés, a melyet a parlamentben nem lehet használni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Ez az én véleményem. Ha hozzájárulnánk a jelentéséhez a t. miniszterelnök urnak, akkor megadnék a t. kormánynak az eddig elkövetett és ezután elkövetendő hibáira és bűneire az abszolueziót. Ezt nem teszszük, mert ha megadnék, akkor legelsősorhan nemcsak a világ, hanem maga a miniszterelnök ur is és a háta mögött ülő nagy hallgató mameluk-tábor kinevetne bennünket,