Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-280
180 280. országos ülés 1903 gős szükségletek ? Talán a katonai terhek fokozása, avagy a királyi udvartartás költségeinek emelése ? Hiszen a jelenlegi állapot kielégítéséért is eleget izzad a magyar! »Ime, láthatják a választók, hogy miképen beszél egy ur és miként a nép igaz barátai. Kisjenő-Erdőhegy, Vadász, Miske, Nagy-Zerind, Fekete-Gyarmat, Simonyfalva, Bélzerind lelkes, hazafias választói hallhatták, hogy a függetlenségi párt, mely a nép javáért harczol, milyen, emberfeletti küzdelmet folytat a kormány erőszakos, osztrák szellemű politikája ellen. Levonhatják — és bizonyára le is vonják majd — a következtetést Bánhidyék leveléből. Mert egyformák ők, valahányan vannak. Képviselőválasztások idején paroláznak a szavazókkal, olyikat megfélemlítik a főispán rendelkezése alatt álló jegyzőkkel, s ha a mandátum a zsebükben van: illa berek, nádak erek, hirét se látják többé a követnek. Mert hiszen a legfőbb gondjuk az lészen mindjárt, hogy előljárhassanak a talpnyalók seregében — ezt én megint nem mondanám igy — és hogy meghívót kapjanak ebédre a császár és király asztalához. Azok, kik szatócs-boltok alakításával tolják a klerikálizmus szekerét, s olybá akarnak feltűnni, hogy ők mentik meg a végpusztulástól a parasztot, uri - otthonukban kaczagnak a zsiros ruhájú, kérges tenyerű falusiakon, a kiket — azt hiszik ők •— arra teremtett az Isten, hogy alázatos szolgáik legyenek mindörökké. » Amiképen Vásárhelyi László nem jelent meg a katonai javaslatok ellen tiltakozó pécskai népgyűlésen, a mint Babó Lajos battonyai képviselő fázva és irtózva tért ki a közóhaj megnyilatkozásának teljesitése elől, ugy báró Bánhidy Antal is távolmaradt a mozgalomtól, melynek nincs más czélja, mint visszautasítani a nemzet ellen intézett gyalázatos merényletet. A mameluk-képviselők dicstelen gárdáját most vasárnap bizonyára szaporítani fogja az Ujszentannán tartandó népgyűlés. Mert semmi kétségünk nem lehet az iránt, hogy a »Bauernverein« elnöke, a nemzeti pártiból bécsi-lakájjá vedlett Wittmann János nem fog megjelenni ott, a hol az ő általa oly sokat hangoztatott és annyira szeretett nép ujabb sarczolásáról fognak beszólni. A képviselő urak bus ábrázattal húzódnak meg ezidőben a husos-fazék árnyékában és aggodalmasan szemlélik az eseményeket, melyek mind közelebb viszik a nemzetet az uj képviselőválasztásokhoz, s ezzel Bánhidy, Vásárhelyi, Babó, Wittmann és számos társai bukásához, Nincs messze hát az idő, melyben az 6 képviselőségük napja is leáldozík.« A mennyiben itt t. képviselőtársaim vannak érdekelve, ahhoz semmiféle kommentárt sem fűzök, hanem igenis, szólok a miniszterelnök ur jelentéséhez is és ez szól az állami számvevőszék jelentésének is, mert azt bizonyosan elfogadja, helyben is hagyná, ha az országgyűlés elfogadná a jelentést. De, a mennyiben a képviselőház nem május 27-én, szerdán. alárendeltje a' számvevőszéknek, ő sem tud mást tenni, mint belenyugodni az ex-lex-állapotba a miniszterelnök úrral összepaktálva. Azt hangoztatja a minisztereinek ur, hogy a katonai javaslatokat ő Felsége a király erőszakolja. Ezt én soha, semmi szin alatt sem hihetem el, hiszen, ha csakugyan ugy volna, hogy ő Felsége erőszakolja a katonai javaslatokat, akkor utoljára is megmondhatná a miniszterelnök ur ő Felségének, hogy az ellenzék nem engedheti semmi szin alatt keresztül a javaslatokat, mert az ország nem birja a költségeket, vagy ha birná is, de nem birja a sok véradót, különösen mikor az emberek már is Amerikába vándorolnak ki nagy számmal. Ha tehát ő Felsége erőszakolná a katonai javaslatokat, mondja meg nyíltan a miniszterelnök ur ő Felségének: Felséges királyom, nem lehet, nem győzi az ország, mely koldusbotra jutott, hisz százezer ember vándorol ki Amerikába, mert nincs költsége, nincs betevő falatja. Végre mondja meg a miniszterelnök ur ő Felségének, hogy nem a nemzet van a királyért, hanem a király van a nemzetért (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogyha a nemzet nem akar engedni, a mennyiben nem engedhet, mert nem birja meg a költségeket, akkor a királynak kell engednie, ha nemzeti akar maradni és ha magyar király akar maradni továbbra is. (Ugy van! a szélsöbaloldaíon.) Most, t. képviselőház, felolvasom ezt a kMándorlásra vonatkozó amerikai levelet. Eleintén, mert nagyon egyszerű ember irta, nem érdekes, de azután nagyon érdekes. Akár leteszem a ház asztalára. (Felhiáltásolc jobbfelöl: Az jó lesz ! El se olvassa.) A levél a következőleg hangzik (olvassa:) » New-York, 1903márcz. 25-én. Mélyen t. képviselő ur.« Már most igy mondom, hogy ne nevessenek ki, mint a múltkor. (Olvassa): »Feljöttem Amerikába és betanultam a festést.« A mi nem szükséges azt kihagyom. (Olvassa): »Mindennap 10 órát dolgozom. Vagyunk 250-en, első két hétben hat dollárt kaptam hetenkint. Most már hót dollárt kapok hetenkint, a mi pénzünk szerint 17 frt 50 krajczárt, vagyis négy hétre 70 frtot. Ebből kvártélyt fizetek minden hétre három dollárt. De itten nagyon dolgoznak. De még jó, hogy ilyen hamar dologba állhattam, mert itt, a ki nem dolgozik, éhen is meghalhat, minthogy az élelem nagyon drága. Továbbá, t. képviselő ur, van itten Amerikában annyi magyar« — ez már egy kicsit érdekes, — (olvassa): ^majdnem mint az ó-hazában.« Az ó-hazát Magyarországnak érti. (Olvassa): »Csak mikor én kiszálltam, 3000-en szálltunk' és ez igy van mindennap. Ha nem épen magyar ajkú is, de magyar honos.« Nehéz olvasni, mert nincsen olvashatóan irva. »Minden város, minden countray tele van bevándorlókkal. Hanem azért dolga után nyugodtan és jól él itten, a ki meg tudja szokni ezt a sok dolgot, mert ez szabad állam. Itt nem nyúznak az adóért senkit sem. Nálunk egy zsellér több
