Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-280
280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. 179 Magyarország önállóságát, függetlenségét czélozza, kérje tehát az 1867 : XII. törvényczikk 13, szakaszának odamódositását, hogy teljesen önálló nemzeti hadsereget szervezzenek a magyarok pénzén. A czMillista fölemelése ellen, nem is beszélve a gazdasági viszonyok rossz és nem szűnő, szinte elviselhetetlen állapotáról, a nagy szegénységről, mely alatt görnyed az ország, kell e kitűnőbb érv, minthogy az orosz után egyetlen uralkodónak sincs olyan magas czMillistája, mint Ferencz Józsefnek, a ki udvarával folyton Bécsben székel. »Meggyőződésünk, hogy a vértanuk városa legközelebbi közgyűlésén érvényre emeli Müller Károly indítványait, s e határozatokban semmi gyönyörűsége nem telhetik majd Széll Kálmán miniszterelnöknek, a kinek megrendelésére készülnek most a vármegyei bizalmi nyilatkozatok.* Nos, t. ház, ime, itt irja, hogy az ország szegénysége a legnagyobb fokra hágott. Honnan vegyünk hát pénzt a katonai törvényjavaslatok megszavazására, a mi 200 millióba fog kerülni, és hogyan járulhatnánk hozzá a miniszterelnök ur jelentóséhez ? Hiszen ez fizikai képtelenség! Még csak egy dolgot olvasok fel, a mely nagyon is a tárgyhoz tartozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk! Lassabban olvass ') Hiszen rengeteg anyag van itt; holnaputánig is eltartana, ha beteg nem volnék ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) íme itt van (olvassa): »A báró ur levele, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az újkori Magyarország hires, neves honmentőinek egyik nagyon szürke és egyik nagyon jelentéktelen alakja, báró Bánhidy Antal,« — ez kihagyandó, ezt rosszul olvastam (Derültség.) — sa ki sok-sok üres óráiban a kisjenői választó kerületet is képviseli az országgyűlésben, pennát fogott és levelet irt Képiró Mihály uramnak, a nagyzerindi függetlenségi érzelmű polgárok egyik szerény vezető-emberének. És hogy a mágnás leereszkedett »hazafiúi üdvözlettel« a nép egyszerű fiához, oka-foka is van annak. (Halljuk! Halljuk! a ssélsőbaloldalon.) Vasárnap délelőtt tízezer ember gyűlt össze a kisjenői kerületből Nagy-Zerinden, hol a katonai terhek emelése ellen népgyülésezett az adóval, vér- és pénzáldozattal immár teljesen tönkretett választó közönség. Erre a tiltakozó gyűlésre meghívót kapott báró Bánhidy Antal is. a kinek népképviselői minőségben az volna hMatása, hogy kerülete / érdekeit megvédje, támogassa, előbbrevigye. Am a méltóságos báró ur nem igy gondolkozik; tanúság erre az a levél, melyet személyes megjelenése helyett küldött a választóinak. Irta pedig Bánhidy a következőket: » Tekintetes Képiró Mihály urnak, K-Zerind. A N.-Zerinden tartandó népgyűlés ügyében bozzámintézett becses soraira van szerencsém válaszolni, miszerint pártállásomnál fogva a népgyűlésen meg nem jelenhetek. Különben is nem osztom az ellenzéknek azon eljárását, mely szerint a kedélyeket, szerintem, indokolatlanul felizgatván, az országgyűlés tevékenysége elé akadály gördül, minélfogva ép most, midőn szükségleteink érdekébenannyi sürgős kérdés volna megoldandó : rendeltetésünknek elegetnem tehetünk. Nézetemet önök előtt indokolni kötelességemnek fogom tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Amennyiben a népgyűlés felirat intézését fogja elhatározni: annak benyújtására, — megbízásommal járó feladatomnál fogva — készséggel vállalkozom, miért is esetleg a feliratot hozzám Budapestre küldeni kérem. Hazafiúi üdvözlettel: Bánhidy Antal, országos képviselő.« »Elképzeljük, hogy mily zokon esett a báró urnak, midőn kényelmes otthonában megzavarta az a néhány sor irás, melyre a fenti választ nem röstelkedett megadni. Magunk előtt látjuk a képviselő urat, a mint igyekezett gondolatokba merülni, s azonközben, hogy jól összerágta a tollszára hegyét, papírra vetette szánalmasan rossz politikai nézeteit. Hogy a báró ur nem osztja az ellenzék »eljárását«, hogy szerinte az ellenzék ^fölizgatta a kedélyeket« és hogy mindezek miatt rendeltetésünknek eleget nem tehetünk* — ugy-e bár, ezek mind fontos és jelentőségteljes dolgok. Kérdezzük: ma, mikor az egész ország forrong a kormány oktalan és hazafiatlan követelései miatt, ma midőn törvényen kMüli állapotban, fölhatalmazás nélkül intézik ennek a szegény hazának ügyeit, nem tünik-e fölkiáltó nevetség színében az a levél, melyet kihívó nagyképűséggel »szerkesztett« meg báró Bánhidy Antal? Egy azon nagyurak közül, a kinek fogalma sincs arról, hogy milyen czimen csöppent belé a képviselőségbe. Hagyjuk most azt: mily módon lett képviselő ő és a társai. A tiszta választások honában ismerik a szavazók akaratának efajta megnyilatkozását. A báró ur és agrárpolitikai elvbarátai sokat tudnának erről beszélni és talán — panaszkodni is. » Emiitettük, hogy a nagy-zerindi népgyűlésen sok ezer ember hallgatta meg a szónokokat, a kik ékes, hazafias beszédekben feltárták az ország helyzetét. Elmondták egyszerű, becsületes és őszinte szavakban, hogy az osztrák még nem zsákmányolt ki minket eléggé; most csak az a kívánsága, hogy a hadi létszámot emeljük és 23 ezer magyar fiúval többet tanítsanak a pénzünkön a gyilkolás mesterségére. Oh, hogyne akadt volna kormány, mely magáévá tette ezt a czudar kívánságot és minden erejével ránk erőszakolni akarja a törvényjavaslatát és hogyne akadna pénzen vásárolt többség, mely megszavazná a halálos ítéletünket! És ennek, igen. ennek a pénzen és hatalmi presszióval összetoborzott többségnek minden politikai érettség nélkül való Bánhidy Antalja kijelenti, hogy »szükségleteink érdekóben« megoldandó feladatokat nem tudja elvégezni a kormány, az ellenzék — és ezt mi mondjuk — bátor, nyilt és minden tiszteletre érdemes magatartása folytán. Mik azok a sür23*
