Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

176 280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. az egész nép hallatja szavát, avagy a törvényhatósági teremben, hol a legtöbbször függő és mindenféle érdekek által a hatalomhoz lánczolt egyének szavazatai alkotják meg a többséget ? Hát vájjon mióta jelentkezik a nép a törvényhatóságokban? Miféle jelentősége lehet a törvényhatóságok állásfoglalásának, midőn már állást foglalt az egész nemzet és megmondotta, hogy idegen érdekekért többet áldozni nem akar? Még, ha Magyarország összes törvényhatóságai elég vakmerők és szolgalelküek volnának szembeszállani a nemzeti közvéleménynyel, akkor sem dönthetnek meg azon tényt, hogy ennek az országnak a népe helyesli az ellenzék küzdelmét, melyben nem politikai pártállás, hanem az egész nemzetnek vágya és meggyőződése talált megnyilvánulásra. De hiszen csak néhány törvényhatóság vállalkozott arra a dicsőséges szerepre, hogy meghazudtolni akarja a népnek szabadon és hatalmasan megnyilvánult akaratát. Daczára minden kísérletezésnek és a szokásos és ismeretes titkos rugók működésének, csak néhány törvényhatóság volt hajlandó megfogni a kötelet, melylyel kirántsák a kormányt kényelmetlen helyzetéből, hová hazafiatlansága, gyengesége és szolgalelküsége juttatta. Most Aradmegyét akarják beállitani a hunyászkodó vármegyék gyér sorába és biznak az indítványozók abban, hogy a hMatalnoki szavazatok és a presszionált alakok numerikus többségben lesznek azok felett, kik önálló gondolkozásnak és senki kedvéért szabad meggyőződésüket fel nem áldozzák. Majd meglátjuk, milyen eredménynyel fog járni a mérkőzés. Annyi bizonyos, hogy a határozat fokmérője lesz annak, hogy a szervilizmus vagy a független gondolkozás ur-e Aradmegye közgyűlési termében.« Nohát ez szép dolog. (Derültség jobbfelöl.) Ez megint csak hozzátartozik a dologhoz, ez is csak arra mutat, hogy ne fogadjuk el száz világért se a miniszterelnök urnak szerencsétlen előterjesztését. És itt van egy másik czikk, t. képviselőház, a melynek az a czime »Glosszák egy közgyűléshez« és a mely igy szól (olvassa): »A ki Arad város májusi közgyűlésének menetét csak némi figyelemmel kisérte, egy sajnos jelenséget észlelhetett. A tanács a napirendre kitűzött tárgyakat javaslattal terjesztette elő és a közgyűlés a javaslatokat leszavazta. Felmerül a kérdés: miért tette ezt a törvényhatóság ? Azért, mert a tanács nem mérlegelte a kérdést az összpolgárság érdekéből, nem vette figyelembe mindama fontos indokokat, melyek a mai nehéz viszonyok között ujabb és ujabb terkeltetéseknek erős vétót / kiáltanak. Ez pedig baj, határozottan hiba. Én a tanácsot nem vádolom, sőt megengedem, hogy javaslatait a legszorgosabb tanulmányozás után, teljes jóhiszeműséggel teszi. De tény, a mi tény. Azok nem felelnek meg a közérdekeknek. És felmerül ismét a kérdés, miért ? A felelet reá : egyszerűen azért, mert a tanács zárkózott testületté gubózta be magát. Paragrafusokat bogarász és feledi, hogy »nemcsak igével él a lakosság, hanem kenyérrel is.« Megszakadt az összeköttetés a tanács és a törvényhatósági bizottság, megszakadt a lánczszem a tanács és polgárság között. Ez indokolja a leszavazást, ez az a sajnálatos jelenség, a melyet kimutatott a lefolyt közgyűlés. Mikor még nem voltak azok az »előkészítő« tanácsülések, a hol alkalom van beleélni magát a tanácsnak azon hitbe, hogy megállapodásai csalhatatlanok; mikor még az előadók véleményeiket necn rendelték mindenben alá a puszta szavazás jármának s a tanács előzetesen is ismertette az ügyeket és figyelembe vette a közvéleményt, mely minden fontosabb kérdésben a hírlapok utján megnyilatkozott: — akkor megvolt a kapocs a »hMatalos« város és a »nem hMatalos* város között. Látszott is a hozott határozatokban. Alig esett meg, hogy a tanácsot leszavazzák. Ritkaságszámba ment az, akár a fehér holló. Pelebbezés nem sok folyt be az iktatóba. Mind másként van az most! Évek előtt, minden közgyűlés előtt tanácskoztak a városatyák. Résztvett az értekezleten maga a tanács is. Igen sokszor fogadta el az ilyen alkalommal felmerült eszmét, véleményt s ez nagy előnyére volt a polgárságnak; de nem ártott az a tanácsnak sem. Minő más mostan a helyzet. A fonál — elszakadt. A leszavazások ezzel járnak. Manapság érzi a lakosság, hogy oly súlyos terhet visel, mely elemészti összes erejét. Felszólal minden további megterheltetés ellen. Visszhangzik a feljajdulástól a város. És a tanács nem hallja ezt? Nem szabad lehetetlenné tenni »anyagilag* ezt a várost, a mely szellemileg oly előrehaladott, olyankor meg kell állítani a karavánt! Ezt tette a közgyűlés néhány nap előtt. Ezért szavazott a törvényhatóság a tanács ellen,« »Vízvezetéket az Ujtelepnek« ...Nohát ez csak eddig szól. (Derültség a jobboldalon.) De ez azután (egy ujságlapot vesz a kezébe) még mind erről szól. (Felkiáltások a jobboldalon: Mindegy akármelyik!) Hogy megmutassam azt, hogy milyen nagy bizalommal viseltetnek a vármegyék a kormány iránt, fel kell, hogy olvassam, mert ez is azt mutatja, hogy a miniszterelnök ur jelentését a világ minden kincseért sem szabad elfogadnunk, a »Gyászmagyar vármegyék* czimü czikket. (Zaj.) Elnök (csenget): T. képviselő ur! Én idézet keretében nem engedhetem meg, hogy ilyen kifejezéseket . . . Gahányi Miklós: No már ez igy van itt! (Zaj.) Elnök: . . . akár képviselőkkel, akár távollevő személyekkel, akár hatóságokkal szemben