Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. 177 használjon. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Nem becsületsértés!) Gabányi Miklós: Én csak ÍDnen olvastam a czimet! Különben a czikk igy szól (olvassa): »Ha valaki ezután megírni fogja a magyar köztörvényhatóság monográfiáját és vizsgálat tárgyává teszi azt, hogy milyen álláspontot foglaltak el és minő gondolkozást mutattak a törvényhatóságok a nemzetnek mostani küzdelmében : ugy egy sajátságos, szinte érthetetlen történelmi jelenséget fog észlelni és megörökiteni, Nevezetesen, megtörtónt Magyarországon most az a furcsa eset, hogy a midőn a nemzet hatalmas harczot folytat a bécsi hatalom ellen, a midőn az egész nemzeti közvélemény megmozdult és hangos szóval tiltakozik a nemzet ellen tervezett merény ellen, akkor előáll néhány vármegyei törvényhatóság és szembeszállva a nemzeti felfogással és törekvésekkel, elitéli a nagyszerű nemzeti küzdelmet. Sőt tovább mennek ezek a gyász-magyar vármegyék, mert hódolattal járulnak a hatalom elé; bizalmat nyilvánítanak a kormánynak, mely inkább a törvényenkMüli állapotot idézte fel, semhogy teljesítette volna a nemzeti óhajokat,- vagy otthagyta volna helyét, melyen idegen érdekek istápolójává szegődött.* Tehát bizalmat szavaznak a kormánynak, a mely az országot törvénytelen állapotba hozta. Már most mi, ha szMünk és lelkünk van, hogy szavazzuk meg a miniszterelnök urnak azt a jelentését, hogy kormányozhasson a törvénytelen állapotban akár az ítéletnapig? (Tetszés a szélsöbalóldalon.) »Bizony szégyen a magyar törvényhatóságokra, hogy akadtak közöttük olyanok, melyek nem riadtak vissza a megalázó szereptől, hogy hízelegjenek a kormánynak akkor, mikor ez a nemzeti érdekek ellen működik. Hiszen jól tudjuk, hogyan készülnek ezek a bizalmi nyilatkozatok, melyeket egynéhány ember gyárt és tüntet fel olyanoknak, mintha a törvényhatósági bizottsági tagok többségének nézetét fejeznék ki. A főispáni műhelyben koholják a hízelkedő és alázkodó nyilatkozatot, a főispáni szobák rejtekéből viszi ki néhány, mindenre kész, szolgai« — no, ezt már kihagyom (Élénk derültség.) — »lelkü egyén a törvényhatóság közéletébe, a megyegyűlésen a hMatalnoki kar kénytelen az indítványt támogatni, megszavazni és azután ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a törvényhatóság szabad meggyőződése nyilakozott volna meg. És, bár mindenki tudja, hogy a törvényhatóság szMének, érzésének és meggyőződésének semmi köze nincsen a keresztüleró'szakolt bizalom-nyiívánitáshoz, nagyon szoIvorú dolog az, hogy egyes vármegyék ilyen járszalagra jutottak. »Es, ha már akadtak vármegyék, a melyek az úgynevezett bizalmat a kormánynak kifejezni siettek, vájjon elmaradhatott-e a sorból Temes vármegye? KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. Molnár Jenő: Fejérvárynak megyéje! Dehogy maradt volna! Gabányi Miklós: »Az öreg Vorgics Imre, a kit a szabad és független gondolkozású Gorove László buktatott ki kerületéből, volt ezúttal a bizalmi indítvány atyamesterei (Egy hang a szélsöbalóldalon: Ez érdekes dolog!) Én sem olvastam még eddig! (Derültség.) »A megcsontosodott vén mameluk, mióta megszűnt törvényhozó lenni, abban tetszeleg magának, hogy ő Temes megyének bölcse, valamint Deák Ferencz egykoron a haza bölcsének neveztetett vala. Míg két temesmegyei képviselő, Gorove és Lendl, otthagyják a kormánypártot, melynek kebelében, mint jó hazafiak, tovább meg nem maradhattak« . . . Gr. Bethlen Balázs: A mai újságot kérjük! Gabányi Miklós: Van itt az is! . . »az alatt Temesmegye törvényhatósági bizottságában Vorgics Imre üzi kisded játékait és menti meg a hazát. Csak természetes, hogy Temes megye főispánja, Molnár Viktor, siet az indítvány kapcsán »kijelentéseket« tenni és mélységes államférfiúi bölcseséggel és alapos történeti tudással deríti ki, hogy hazánk állapota most azonos Lengyelország azon helyzetével, midőn elbukott a lengyelek hazája« , . . Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót! Gabányi Miklós: . . . »mert a minoritás akart uralkodni a majoritás felett. »Hogy a Vorgics indítványa 110 szavazatot kapott és ellene csakis tizennyolczan szavaztak, ezen nem fog csodálkozni senki, a ki Temes megye viszonyait ismeri. De az iiyen ember viszont azt is tudni fogja, hogy az indítvány elfogadása távolról sem jelenti azt, mintha Temes megye közönsége bizalommal viseltetnék a kormány iránt. De hát lehet-e elképzelni magyar embert, ki hazáját szereti, hogy bizalommal legyen a kormány iránt, midőn ez ok nélkül, parádéra, komédiára, a militarizmus kedvéért, idegen hatalom parancsára uj vér- és pénzáldozatokat követel a nemzettől? Hát lehetséges-e az, hogy fel ne háborodjék mindenki, midőn látja, hogy egy kormány görcsösen ragaszkodik hatalmához önzésből és azért, mert a bécsi hatalomnak reá szüksége van ? Az egész magyar nép hallatta szavát, méltóan megnyilvánult az egész közvélemény, melynek fenséges szózatát megzavarni nem fogja néhány vármegyének szánalmas siránkozása. »Mily felemelő látványt képez a gyász« . . . — ezt kihagyom, (Derültség.) »ezen vármegyék mellett a szomszédos Csanád vármegyének lelkes és hazafias határozata, melylyel felír a képviselőházhoz az önálló magyar hadsereg felállítása érdekében. Ugyanazon najxm, melyen Temes megye Vorgics indítványát fogadta el, ment keresztül Csanád vármegye közgyűlésében Justh Gyulának javaslata, szemben a központi választmány indítványával. íme, két törvényhatóság 23