Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. m nem lehet törvényes, vagy pedig törvényes valami, és akkor nem lehet erőszakos. Kubik Béla: Hiszen tudja ő azt nagyon jól, nagyon okos ember! (Derültség.) Lovászy Márton: Már most, ha bekövetkezik az erőszakos rendszer, ebből a disztinkczióból logikailag következik, hogy akkor mellettünk lesz a törvény. S vájjon azok, kik ezzel az erőszakos rendszerrel igyekeznek bennünket megfélemlíteni, oly kevésre becsülik Magyarországon a törvény erejét? B. Kaas Ivor: És a nemzetét! Lovászy Márton: Higyjék el, hogy egy bukott, eltemetett rendszert nehéz feltámasztani; nehéz feltámasztani különösen akkor, a mikor egy felébredt nemzettel van dolgunk, a mikor az a nemzet el van szánva megküzdeni a maga jogaiért, el van szánva, hogy az erőszakkal is szembeszáll, azt is kitartja. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbaloldalon.) Ha megkísértik ezt az erőszakot, én annak alkalmazásától föltétlenül várom azt az eredményt, hogy a nemzetnek széthulló csoportjai egyesülni fognak, hogy nagyobb lesz az egyetértés, nagyobb lesz az összetartás, erősebb lesz az ellenállás és könnyebben fogjuk egymást megérteni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk tehát nincs okunk rettegni az erőszak politikájától. Az csak egy hiába való és oktalan kísérlet lesz, a mely csúfosan és gyalázatosan kudarczot fog vallani Európa gúnykaczaja és a magyar nemzet megvetése mellett. (Élénk .helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Mint másik veszedelemre, reáutalnak folyton a nemzetiségi veszedelemre. Kubik Béla: Ez a mumus! A mikor bajban vannak, rendesen ezt veszik elő! Lovászy Márton: Hiszen azt tudjuk és érezzük valamennyien, t. ház, hogy az bizony nem valami előnyös állapot, hogy nem egy nyelvet vall anyanyelvéül ennek az országnak minden lakosa, de vessünk egy pillantást odaát Ausztriára; vájjon mMel jobbak ott az állapotok? Hiszen ha nemzetiségi bajokról van szó, akkor Ausztria sokkal mélyebben benne van ezekben a bajokban, mint Magyarország, (TJgy •van! a szélsobaloldalon.) és a nagy különbség az, hogy míg Magyarország nemzetiségi bajai gyógyíthatók, addig Ausztriának nemzetiségi veszedelme gyógyíthatatlan. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És ha így áll a dolog, akkor azt kérdezem én: mi jogon gyakorol Ausztria felettünk szupremácziát? (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Tolakodik! Lovászy Márton: Ha a nemzetiségi veszedelem ott nagyobb; ha az állam egysége ott lazább; ha a szertehuzó törekvések ott erősebhek: akkor miért van az, hogy nekünk le kell mondanunk nemzeti haderőről; le kell mondanunk arról, hogy nemzeti jogainkat a magyar hadsereg keretében érvényesíthessük, és meg kell hódolnunk egy olyan állam előtt, a mely még KÉFVH NAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. mélyebben benne van a nemzetiségi veszedelemben? (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: A bécsi kéz! Lovászy Márton: A ki 1867 óta figyelemmel kisérte az állapotokat, az láthatja, hogy az a nemzetiségi veszedelem nem olyan fekete, mint a minőnek festik, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) és én azt hiszem, hogy a nemzetiségi veszedelmet azért színezik ki, hogy kishitüvé tegyék a magyart. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a nagy tanulság, a melyet 1849ben, 1850-ben, és az abszolút korszak alatt nyertek a nemzetiségek, a mikor megkapták azt jutalmul, a mit megkaptunk, mi magyarok büntetésül, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) nagyon kijózanító hatású volt, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és ma már az osztrák törekvések a magyar állam nemzeti egységének megbontására a nemzetiségek legjavát nem nyerhetik meg. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A harmadik veszedelem lenne, t, ház, a felekezeti viszály, a melylyel már megpróbálkoztak, a melynek üszkét igyekeztek közénk dobni, és a mely, sajnos, jó egypár esztendeig erősen is dúlt közöttünk. (TJgy van! TJqy van! a szélsobaloldalon.) És mit látunk, t. ház? Azt, hogy a mióta ez a nemzeti küzdelem folyik; a mióta a nemzeti eszmék a maguk diadalmas előrenyomulását tartják: azóta a felekezeti kérdés fokozatosan elhalványodik, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) az ellentétek elsimulnak és mindannyian ismét abban a gondolatban kezdünk összeolvadni, hogy elsősorban magyarok vagyunk, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és ez ennek a nemzeti küzdelemnek egyik legörvendetesebb eredménye, a melyet, azt hiszem, minden jó magyarnak csak örömmel kell üdvözölnie. (Elénk tetszés, taps és éljenzések a szélsobaloldalon.) Én tehát, t. ház, azokat a nagy veszedelmeket, a melyek a mi ellentállásunkból származhatnának, nem látom sehol. Veszedelme igenis van egy faktornak: ki van téve bomlásnak egy faktor, és ez a szabadelvű párt. (TJgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Az úgynevezett szabadelvű párt! Lovászy Márton: Mert az természetes dolog, hogy a mikor a magyar közéletnek ilyen hatalmas faktorát gátul akarják állítani a nemzeti jogos törekvések ellen, akkor ennek a pártnak a.kebelében, a mely erős hitem szerint jó hazafiakból és jó magyarokból áll, okvetlenül belső meghasonlásnak kellett keletkeznie és a belső meghasonlásnak bomlásra kell vezetnie. {Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A külső jelenségek is erre mutatnak. A mikor önök nem mernek idehozni egy mentelmi ügyet, nem mernek megengedni egy jegyzőválasztást, akkor önök .. . Széll Kálmán miniszterelnök: Önöknek nem adunk obstrukczionális táplálókot! (Nagy zaj a 22