Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

166 279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. szintén alakulniok, módosulniok, változniok, egyszóval : fejlődniük kell. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1867-ki alkotást abban a formában, a mint az 1867-ben létrejött, a nemzet elfogadhatta, mert. . . Endrey Gyula: Ki volt koplalva nagyon! Lovászy Márton: . . . akkor Magyarország és a magyar nemzet egy kifáradt, pihenésre és erőgyűjtésre vágyó nemzet volt. Babó Mihály: De akkor sem kérdezték meg ! Lovászy Márton: Alig múlt azonban el két évtizede annak, hogy a nemzet egy óriási megrázkódtatáson ment keresztül, a melynek sebeit nem heverte ki, de nem is heverhette ki, hiszen nem volt olyan kormánya, a melynek törekvése odairányult volna, hogy e sebek begyógyuljanak, az erőgyűjtés megindulhasson, a pihenés végbemehessen. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kétévtizedes passzív rezisztenczia vette akkor igénybe, fárasztotta és merítette ki a nemzet erőit és akkor megköttetett egy alku, egy béke, a melylyel feláldozták a nemzet vitális nemzeti érdekeinek igen fontos részét azért, hogy a pihenésre, az erőgyűjtésre alkalom adassék és idő teremtessék, a mi megengedem, hogy ez talán a helyzethez kéj^est opportunus és helyes politika nem volt, azóta azonban 37 esztendő telt el. A t. kormány és a t. túloldal szokott hMatkozni arra, hogy a nemzet azóta nagyot haladt és nagyot fejlődött. Nekünk itt, ezen az oldalon, semmi okunk sincs kétsógbevonni azt, hogy ez a fejlődés, ez a haladás megtörtént, hiszen kétségtelen dolog, hogy egyike lett volna a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségeknek, hogy a mikor az egész világ, egész Európa, sőt az Euró{>án kMüli országok is - szinte a rohamos fejlődés útjára léptek, akkor épen a mi szegény hazánk és a mi szegény nemzetünk maradt volna hátra és nem lépett volna a fejlődés útjára. Ez csak annak bizonysága, hogy ezt a nemzetet a történelem nem Ítélte halálra, hogy ennek a nemzetnek jövendőt biztosított, hogy ennek a nemzetnek hMatást adott. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kétségtelenül igaz, nagy a különbség az 1867-iki és a mostam állapotok között. Akkor nem volt nemzeti fővárosunk, mert a németnyelvű Pestet, a melynek alig volt több, mint százezer lakosa, nemzeti fővárosnak tekinteni nem lehetett. Ma van,' megengedem, a rohamos fejlődés által sok tekintetben helytelen irányban fejlődött, de nagy, mintegy 800.000 lakossal bíró és magyarul beszélő nemzeti fővárosunk, a mely ha e fejlődésben megállapodik és a fejlődésének szilárd alapjait megtalálja, méltóan fogja azt a hMatást betölteni, a melyet egy nemzeti fővárosnak betöltenie kell. (TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Kiépítettünk azóta 18.000 kilométernyi vasutat, iskoláinkat megháromszoroztuk, neveltünk egy nagy nemzeti intelligencziát, állami szervezetünket is ott, a hol az közösügyeket nem érint, kiépítettük, megszaporítottuk, talán túlságosan is. (TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Megszaporodtunk számban; az az arányszám, a melyet a magyar faj — mondjuk — a szorosabb értelemben vett Magyarországon elfoglal, 42%-ról felemelkedett 52%-ra és ezzel meg van adva az első alapfeltétel arra, hogy itt egy nemzeti állam alakuljon és nemzeti alapokon fejlődjék. Mindezeknek az eltagadhatlan tényeknek van egy következményük, van egy konzekvencziájuk, a mely elől kitérni nem lehet és ez a megduzzadó nemzeti önérzet, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a mely követeli a maga jogait és a mely a fejlődés törvényére támaszkodva, ez ország, e nemzet és a magyar faj számára tökéletesebb állami intézményeket, szabadabb mozgást, teljesebb állami életet követel. (TJgy van! a a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, a túloldalon felállították a rideg közjogi konzervatMizmusnak tanát, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Láttuk tehát, hogy ez egy éles ellentét, mely egyrészről a fejlődő nemzeti élet között, másrészről pedig a kormányzatnak maradisága és mozdulatlansága közt van, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert, ha a mozdulatlanságot a fejlődésnek negaczióját épen a kormány padjairól hirdetik, és a kormányzati hatalom által nyújtott eszközökkel érvényesitik, akkor annak az államnak az életében okvetlenül zavaroknak kell bekövtítkezniök. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Okvetetlenül bele kell ütköznie a fejlődés törvényének a téves, rossz, fonák és megcsökönyösödött maradiság elvébe. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) E megütközésnek következményeit láttuk most itt a törvényenkMüli állapotban, a kormányzatnak tehetetlenségében és a nemzetnek meghasonlásában, a melylyel számolnia kell, elsősorban kMált a kormánynak és az azt támogató többségnek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Annak a 67-iki alkotásnak egy nagy, mondhatnám, alaphibája van. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy a 67-iki alkotás dualizmust teremtett ott, a hol dualizmus nincsen, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ebben az állami csoportozatban vagy állami szövetségben, vagy a hogyan a túloldalon nevezik, ebben a monarchiában csak egy állam van és ez Magyarország. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egy állam az, a mely történeti, a mely nemzeti alapon fejlődött és a melynek ennélfogva megvannak a maga előfeltételei, hogy egységes államul szolgálhasson. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ausztria ezekkel az előfeltételekkel nem rendelkezik és ennek a kétféle természetnek, a szövetkezésre lépett két állam különböző természetének az lett volna logikai konzekvencziája, hogy ha már szövetségre léptünk, akkor a súlypontot arra az államra, arra