Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

"fl9. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. 165 jük az okokat, melyek ide juttattak bennünket és idejuttatták az országot. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Én ugy látom, t. ház, hogy felületesen bírálna ki a törvénytelen állapotnak valódi okait azokban a külső körülményekben, hogy ugy mondjam, azokban a technikai akadályokban keresné, a melyeket, kMált a túloldalról, a törvényes állapot akadályaiul felhozni szoktak. Itt csakugyan nem mondhatni azt, a mit az előző, de ha jól emlékszem, a mostani miniszterelnök ur is mondott az osztrák törvényhozásra nézve, hogy t. i. nem mélyreható, alkotmányt megbénító okok, hanem csupán technikai akadályok, ideiglenes zavarok forognak fenn és azok akadályozták meg Ausztriában a törvényhozás r gépezetét. Nálunk a dolgok nem igy állnak. Én azt hiszem, hogy ennek a törvényenkMüli állapotnak az okai mélyen belenyúlnak mostani közállapotainkba. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy az okok, melyekből e törvényenkMüli állapotok erednek, azok eredetüket találják az abnormitások egész halmazatában, melyek származnak mai közjogi berendezésünkből. (Igazi Ugy van! a szélsöhaloldalon. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Lovászy Márton : A szabadelvű párt tegnapi gyűlésén hathónapi időről beszélt a miniszterelnök ur. Kubik Béla: Még hat hónapig akarják ezt csinálni ? Ez hallatlan! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassék folyton közbeszólni! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Odaát is hangosan beszélgetnek!) Kubik Béla: Sok roszszat feltételeztünk, de ezt még sem hittük. (Nagy zaj.) Elnök: Most kértem, hogy ne tessék közbeszólni, most tehát már rendreutasítom Kubik képviselő urat, a ki a figyelmeztetés daczára folytatja a rendzavarást. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Kubik Béla képviselőtársam tévedésbe van, mert a miniszterelnök ur nem arról a hat hónapról beszélt, a mi még előtte áll, hanem beszélt a küzdelemnek arról a hat hónapjáról, a mely már mögötte van; de én azt hiszem, hogy ha a kutforrást meg akarjuk találni, akkor nem hat hónapra, hanem harminczhét esztendőre kell visszamennünk. (Élénk helyeslés a szásóbaloldalon.) Kubik Béla: Négyszáz esztendőre ! Lovászy Márton: Ennek pedig legfőbb oka abban rejlik, hogy azok a kormányok és pártok, a melyek az 1867-iki kiegyezést megalkották és azt végrehajtották — bocsánatot kérek, rosszul mondtam — mert végrehajtva még ma sincs, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem kezelték annyi időn keresztül, összeütközésbe jutottak egy örökérvényű és mindenek felett álló törvénynyel és ez a fejlődés törvénye. (Igaz! Ugy van! a I szélsobaloldalon.) Semmiféle emberi alkotás... (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Hadd tárgyalják ki magukat odaát! Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi köze Kubik urnak hozzá! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Elnök: Kérem az ily közbeszólásoknak egyszer és mindenkorra véget kell vetni; senki sem tilthatja el a képviselőt attól, hogy beszélgetést folytasson szomszédjával. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Bocsánatot kérek, ez nem igazság ! (Nagy zaj.) Ez nem paritás! Ha máiAusztriában nem tartják meg, legalább mi tartsuk meg. Majd szóvá tesszük, Elnök: Az elnöki figyelmeztetéssel szemben felszólalni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök : Engem harmadfél óráig szándékosan zavartak és nem hallgattak meg, szóvá tehetik. Kubik Béla: Nagyon szívesen, csak nem fogjuk engedni az ilyen terrorizmust. Odaát minden, itt semmi sem szabad? (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Most Lovászy képviselő urat illeti a szó. Kubik Béla: Ilyen felbuzdulások kellenek odaát! Engedelmet kérek, a paritást legalább itt tartsuk meg. (Zaj.) Ez részrehajlás. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Engedelmet, de én nem engedhetem meg, hogy nekem bárki is azt mondja, hogy a paritást nem tartom meg vagy hogy nem vagyok részrehajlatlan. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Utoljára kérem tehát a képviselő urat, legyen szMes csendben lenni. (Elérik helyeslés jobbfelöl.) Lovászy Márton: Az én meggyőződésem szerint a mostani törvénytelen állapotoknak kútfeje ott van, hogy azok a pártok és kormányok, melyek az 1867-iki kiegyezést megalkották és azt kezelték, ellentétbe jutottak a természetnek egy örökérvényű és legyőzhetetlen törvényével, mondhatnám egy isteni törvénynyel: a fejlődés törvényével. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ok örökéletünek szánták azt az alkotást és igazuk is lehetett volna, ha számolnak ezzel a törvénynyel és arra törekszenek, hogy annak az 1867-iki alkotásnak alapelvei, alapvonásai, nevezetesen az uralkodóház kihalásáig az uralkodó által való együttes és elválaszthatatlan (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) birtoklás egyrészről, másrészről pedig a kölcsönös védelmi kötelezettség, a melyek, mondjuk, immáron több mint 200 évesek, változatlanul maradjanak, de az már csak természetes és a fejlődésnek törvényéből következik, hogy a kereteknek, intézményeknek, azon szerveknek és szervezeteknek, a melyekben ez alapeszmék és alapgondolatok érvényesülnek, a fejI lődés törvényéhez, az élet alakulásaihoz képest