Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

164 279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. Elnök: Ilyen kifejezést a legélesebb politikai kritikában sem szabad használni. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldálon: Igaza van !) Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs igaza! Csávolszky Lajos: Olyan tanácsosai vannak a koronának, a kik a legmegrögzöttebb politikai előítéleteknek sem tudnak, sem mernek ellenmondani, a kik mindig meghajolnak csupa lojalitásból. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nevetséges! (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Csávolszky Lajos: Ha a mi királyunk látni fogja azt, hogy a hadsereg önállósítása és magyarrá tétele oly követelése a nemzetnek, melyet a nemzet nemcsak a maga érdekében, de a király érdekében is követel, és oly követelése a nemzetnek, a melytől el nem áll, ha a király látni fogja azt, hogy ez oly erős és határozott követelése a nemzetnek, hogy kormányt sem tud alakítani : — ha e követelést nem teljesiti, nohát akkor a királynak majd eloszlanak az előítéletei és megfontolja a dolgot. De míg a király látja, hogy mindig van kormány és mindig van többség, mint a hogy ma is van, a kik nemcsak jónak és helyesnek tartják az egységes hadsereget és a jelenlegi politikai rendszert, hanem ezt az ország érdekében valónak is hirdetik, akkor nem lehet csodálkozni, hogy az az uralkodó nem tesz egyebet, mint a mit tesz, mert mint alkotmányos fejedelem nem is tehet semmit. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez az obstrukczió nem egyéb, mint egy vészkiáltás, a melyet a nemzetből a közelgő veszedelmek előérzete sajtolt ki és egy vészkiáltás az uralkodó királyhoz, hogy »Uram, királyom, figyelj ide, a kormány nem mond igazat, a többség nem hirdet igazságokat, mert a nemzetnek egy magyar hadsereg kell, hogy megvédelmezhessünk téged és hogy megvédelmezhessük magunkat.« (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Vissza kell utasítani a miniszterelnök ur előterjesztését. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a tanácskozást folytatnék, kihirdetem a quóta-bizottságra történt szavazás eredményét. Beadatott összesen 118 szavazat. Ebből kapott: gr. Andrássy Gyula 118, Buzáth Ferencz 115, Falk Miksa 118. gr. Hadik János 118, Hegedüs Sándor 116, Hieronymi Károly 118, Hodossy Imre 118, Josipovich Géza 118, Neményi Ambrus 116, gr. Tisza István 117 szavazatot. Ezek tehát a quóta-bizottság képviselőházi tagjaiul megválasztattak. Három szavazat megoszlott, elnök nem szavazott, távol volt 113, jelen volt, de nem szavazott 17 képviselő. Egyúttal pedig elrendeli a ház, hogy az eddigi szokás szerint a választás ezen eredménye közöltessék a főrendiházzal, a miniszterelnökkel és a jíénzügyminiszterrel, és hogy a megválasztottak erről jegyzőkönyvi kMonat alakjában értesíttessenek. (Helyeslés?) Hogy pedig ez megtörténhessék, méltóztassanak a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontját nyomban hitelesíteni. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel a jegyzőkönyv ezen része ellen, ugy azt hitelesíttetnek jelentem ki. Következik a megszakított vitának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök ur beterjesztett ide egy jelentést, a melyben egész egyszerűen, egész kategoricze kijelenti, hogy őt a politikai viszonyok oda kényszeritették, hogy úgyszólván a napnak és éjnek minden órájában megszegje a törvényt. Valóban nem csodálkozom azon, hogy a képviselőház zavarban van az iránt, hogy tulajdonképen mit csináljon ezzel a jelentéssel. (Egy hang jobbfelöl: Mi nem vagyunk zavarban!) Nessi Pál: Hát mit akarnak az urak vele kezdeni ? Kinyomatni nem, tudomásul venni sem akarják? (Zaj jobb felöl.) Lovászy Márton: Növeli a képviselőháznak zavarát &?., hogy a kormány maga sem tesz határozott javaslatot az iránt, hogy a képviselőház mit csináljon ezzel a jelentéssel? Javasolta annak kinyom atását, de ezt megbánta és visszavonta. Azt pedig komoly, határozott javaslatnak el nem fogadhatjuk, a mi őszintén szólva a verebek gyűlésére emlékeztet, hogy t. i. azt határozzuk, hogy majd máskor határozunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Már pedig tény az, hogy ha már ez a jelentés ideterjesztetett, azzal a képviselőháznak valamit cselekednie kell. B. Kaas Ivor: Közhasználatra kell bocsátani. (Derültség.) Krístóffy József: Szép beszéd! Lovászy Márton: Még ha semmi más czélja és akarata nem is volna a képviselőháznak, mint hogy ez a jelentés elintézetlenül feküdjék itt a ház asztalán, erre is intézkedésnek szüksége forog fenn, úgyszintén akkor is, ha a háznak akarata megegyeznék teszem fel Polónyi Géza képviselőtársam javaslatával, a ki azt indítványozta, hogy ez a jelentés — nézetem szerint is nagyon helyesen, — adassék vissza a kormánynak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha a háznak intézkednie kell, a mint hogy kell, akkor szükséges az, hogy megvizsgáljuk azokat az okokat, a melyek ezt a törvényen kMüli, helyesebben mondva törvényellenes állapotot létrehozták, mert helyes intézkedést, helyes elbánást csak akkor alkalmazhatunk, ha ismer-