Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-279
279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. 161 Endrey Gyula: Türelmetlenül várja! Gabányi Miklós: Keserves mosolygás az, miniszterelnök ur! (Derültség.) Csávolszky Lajos: Hiszen nap-nap után felállanak itt az ellenzéken, a függetlenségi párton a képviselők, és nap-nap után esküforma fogadalmat tesznek, hogy a küzdelmet nem hagyják abba, mert nem azért kezdték, és nem azért folytatják hónapok óta, hogy most a világ csúfjára abbahagyják. Hisz a küzdelem csak most fog megindulni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hisz annak az általános, a pártnak minden tagját átható lelkesedésnek, annak az imponáló eró'nek, a mely minden obstrukcziónak az éltető szelleme és lelke, csak most kell igazán megnyilatkoznia és kell is, hogy most megnyilatkozzék, még pedig két oknál fogva. Először azért, hogy vége legyen egyszer s mindenkorra a kormány reménykedésének az ellenzék leszerelésében, másodszor azért, hogy ne hitegethesse és ámitgathassa magát tovább a kormány azzal, hogy az obstrukcziónak úgyis vége szakad, hanem keressen más utat és módot a kibontakozásra, mert, hogy törvényenkMüli állapotban hosszabb ideig nem lehet az ország, az kétséget nem szenved. Hisz érezték ezt önök is négy esztendővel ezelőtt, a mikor hasonló állapotba jutott a kormány. Egymásután álltak fel a kormánypárton a férfiak és tiltakoztak a törvényenkMüli állapot ellen. Fülünkbe csengenek még azok az erős kifakadások, a melyeket a kormánypártról hallottunk, midőn a kormánypárt férfiai odakiáltották a kormánynak, hogy törvénytipró ki meghatalmazás nélkül az állam pénzügyeinek kezelését magára vállalja, akárki legyen az, és akárki bátorítja; az alkotmány legszebb garancziáit tiporja sárba, a ki nem tiszteli a budget-jogot; az akotmányt és az országot veszedelem felé sodorja az, a ki belemegy az ex-lex-állapotba. Hol vannak azok a férfiak? Endrey Gyula: Hieronymi Parisban van most czukor-ügyben ! (Egy hang jobbról: Londonban !) Csávolszky Lajos: Nagyon silány véleménynyel lehetnek azok a férfiak saját meggyőződésük iránt, hogy érdemesnek sem tartják felkelni és elmondani, hogy mi volt az oka annak, hogy akkor oly elitélőleg nyilatkoztak, és mi az oka annak, hogy most oly helyeslőleg hallgatnak? Akkor még megmozdult bennük a lelkiismeret, az alkotmány iránti féltékenység, mikor látták, hogy a kormány gonosz könynyelműséggel oly lejtőre viszi az országot, a hol nem lehet többé ura sorsának; de ma már nincs meg ez az aggodalom bennük, és ez ijesztően szoIvorú jelenség, mert ez politikai közéletünk rohamos hanyatlásának fokmérőjén azt mutatja, hogy n égy esztendő óta megint egy fokkal sülyedtünk, és igy sülyedünk mindig lejebb, lejebb lassan-lassan. Az institucziók megrontják az erKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. kölcsöket, az erkölcstelenség és jellemsilányság megrontják az institucziókat és igy kiölünk, kiirtunk minden szent érzést a nemzet lelkéből, a mely fentartotta az országot ezer esztendőn keresztül. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) A mi pedig az állami számvevőszéket illeti, mely ideküldte azt az előterjesztést, ezzel az csak azt bizonyítja, hogy nem ismeri hMatását, nincs tisztában jogkörével, vagy ha tisztában van, annál rosszabb, mert nem respektálja azt, becsesebb lévén előtte segédkezet nyújtani a kormánynak a törvényen kívüli állapothoz. Az állami számvevőszék egy rendeletet mutatott itt be, a melyben az van, hogy utasította a tisztikart, hogy ezen törvényenkMüli állapotban az állam pénzügyi kezelését az 1902. évi költségvetési törvény alapján teljesítse. Az állami számvevőszók azonban ellenőrzési kötelességét csak létező és érvényben lévő törvény alapján teljesítheti, az 1902. évi költségvetési törvény pedig már nincs érvényben. Honnan vette tehát a jogot az állami számvevőszék arra, hogy egy nem létező, megszűnt törvény alapján akarja az ellenőrzést gyakorolni? Az állami számvevőszék kötelessége meg van szabva a törvényben, szigorúan ellenőrzi a kormány pénzügyi kezelését, szigorúan megvizsgál minden kiadást, hogy meg van-e arra hatalmazva az országgyűléstől vagy nincs, és ha nincs felhatalmazva, jelentést tesz az országgyűlésnek. Ez a kötelessége az állami számvevőszéknek, de nem az, hogy nekünk itt előterjesztéseket ós tanácsokat adjon arra, hogy mikép kell ezen törvényenkMüli állapotot fentartani, és tovább kormányozni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: A kormányt belebiztatja az ex-lexbe! Csávolszky Lajos: Az állami számvevőszék alárendelt közege az országgyűlésnek. Az országgyűlés nem adott felhatalmazást az állami számvevőszéknek, és ha az állami számvevőszék még helyesnek is tartotta volna ezt, kötelessége lett volna megkérdezni az országgyűlést, hogy megengedi-e vagy nem. De az országgyűlés nem adott felhatalmazást. Micsoda vakmerőség tehát, az országgyűlés megkerülésével bevégzett tényekkel ideállni és előterjesztéseket tenni? Ez nem egyéb, mint összebeszélése az állami számvevőszéknek a minisztériummal, összebeszélése az ellenőrző közegnek azzal, a kit ellenőrizni tartozik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az állami számvevőszék önálló rendelkezési joggal bir, független a minisztériumtól, ő tehát segédkezet a minisztériumnak nem nyújthat arra, hogy ezen törvényenkMüli állapot fentartassék. Ez egy oly bűnös viszony az állami számvevőszék és a minisztérium közt, a mely nem maradhat megtorlatlanul, és az országgyűlésnek módot kell találnia ennek a megtorlásáfa. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! A függetlenségi párt nagy feladatot és nagyon súlyos kötelességet vállalt 2!
