Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

150 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn, tiségeket? ki ad alájuk paripát? melyik az a kormány, a mely intézkedett volna, hogy a nemzetiségi ellentéteket a szeretet melegségével, a törvény és igazság erejével elfojtsa és eltiltsa? Meg kell hódítani azokat a nemzetiségeket. Ha van nekik törvényes joguk, ugy azt teljesíteni kell; ha nincsen, nem szabad tűrni azokat a visszaéléseket, melyeket ők a magyar nemzeti állameszme ellen folyton elkövetnek, hanem erővel el kell azokat fojtani és keresztül kell vinni azt, hogy ha ezen hazában vannak is nemzetiségek, vannak is tömegek, a melyek vallásra és nemzetiségre nézve különböznek is egymástól, mindnyájan egyesüljenek egy érzésben s egy gondolatban: a magyar állampolgárság eszméjében és annak szeretetében. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Követni kell azt a nemzetiségi politikát, a mely nem igyekszik elnyomni az egyes nemzetiségek nyelvét, hanem oda igyekszik, hogy a nemzetiségek fiai tanuljanak meg magyarul is, hogy a nemzetiségek is megértsék egymást és hogy a magyar is megértse őket és békés szeretetben tudjanak élni az ő jogaik tiszteletben tartása és a magyar állameszme iránti kötelességük teljesítése mellett. Vészi József: Tessék behozni az állami iskolákat! Barabás Béla: Egy érdekes jelenséget hozok fel. Az aradi román püspök felavatása volt múlt vasárnap. Nagyon érdekes jelenség. (Halljuh! Halljuk!) Nem akarom a kormány tagjait ezért felelőségre vonni, csak rá akarok mutatni arra, hogy ébredjünk fel már egyszer, mert végre odajutunk, hogy Magyarországon már magyarul beszélni nem is szabad. (Mozgás jobbfelöl.) Mondom, felavatási ünnepélye volt az aradi román püspöknek. Meg voltak oda híva a szentszék tagjain és a papságon kívül az állami hMatalok vezetői és a városi hMatalok fejei; ott volt a főispán, az alispán, a polgármester, a pénzügyigazgató, üzletvezető stb., mind ott ültek a püspök asztalánál. És az a román püspök, a kit a magyar király erősit meg állásában, a kiről föl kell tételezni és a kitől meg kell követelni azt, hogy vallásának nyelvén kMül az állam nyelvét is tisztelje: (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a püspök feláll elsőnek és a császárra és királyra végig románul mondja el felköszöntőjét. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Midőn itt járt a német császár, és bevégezte a magyar királyra mondott híres nagy toasztját, magyarul végezte szavait, mondván: » Éljen a király!« és Magyarországon egy román püspök egyetlenegy magyar szót sem olvaszt be tósztjába akkor, a midőn a királyt köszönti fel; ő előtte ez a nyelv nem ismeretes, mert azt mondja, hogy csak az egyház nyelvét tiszteli, de az állam nyelvét nem ismeri. (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Botrány! Gyalázat !) Leszkay Gyula: És ilyen embert neveznek ki! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem nevezték azt ki! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De megerősítették !) Barabás Béla: De továbbmegyek. A legprimitívebb házigazdái kötelesség azt parancsolja, hogy ha valakit házamhoz hMők vendégül, azt nyelvén szólitom meg. Ezt a legprimitívebb házigazdái kötelességet szegték meg ott. Sokan vannak az ottani állami tisztviselők fejei között, a kik nem tudnak románul beszélni, ellenben a románok mindannyian tudnak magyarul, de azért az az oláh püspök elmulasztotta azt a legelemibb házigazdái kötelességet, hogy magyar vendégeihez magyarul szóljon; valamennyi tósztot egytől-egyig, románul mondták el, sőt tudtak udvariasak is lenni; ott volt a császári és királyi hadsereg egy tábornoka is: azt németül köszöntötték fel. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Gyalázat! Botrány! A hadseregben is igy van!) Kubik Béla: Hát akkor miért tartják ott a főispánt? Miért nem megy el onnan rögtön? Ezt persze nem érti Széll Kálmán a magyar miniszterelnök! (Nagy zaj szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Mondom, nem vonok senkit sem felelőségre; viselje az ő lelkük azt, a mit cselekszenek, de mint nagyon érdekes és nagyon szoIvorú jelenséget el kellett mondanom ezt itt az igen t. kormány és a többség jelenlétében, hogy hallják meg, miként viselkednek a mi románjaink. Kubik Béla: Ez nem érdekli a miniszterelnök urat! Barabás Béla: Egy gyönge papot, a ki véletlenül jutott a püspöki székbe, megerősít a magyar kormány, és íme, a magyar államnak és a magyar kormánynak meg kell érnie azt a pofont, hogy a koronás magyar király felköszöntése alkalmával egyetlenegy magyar szót sem lehetett hallani! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Voltak ott aztán magyar dikeziók is, mert a mi államhívatalnokaink, — a kik persze nem tudnak románul, különben tán azok is románul beszéltek volna, — felállottak, és bókoltak egymásnak magyarul, mig amazok folytonosan románul beszéltek, Azt mondja a román püspök, hogy az ő hitének nyelve a román és ő nem foglalkozik politikával, hiszen a római katholikus egyház nyelve a latin, és ón még sohasem hallottam, hogy egy püspök felszentelése alkalmával latinul köszöntötte volna fel akár a római pápát, akár a magyar királyt, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert az állam nyelve ebben az országban a legelső. A kik az állam nyelvét nem tisztelik; a kik azt nem használják és ilyen tüntetéseket rendeznek ellene: azokra a kormány különös figyelmet fordítson; jegyezze meg magának azokat az embereket, és gondoljon arra, hogy a nemzetiségek ma-holnap teljesen a nyakunkra nőnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj.) Thaly Ferencz: Bécsben azok nagyon kedvesek !