Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn, 151 Kubik Béla: Bizonyosan helyeselte a miniszterelnök ur, hogy oláhul beszéltek! (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Derültség. Mozgás és zaj a szäsöbahldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem helyeslem ! (Helyeslés jobbfelöl.) Barabás Béla: Irne lássák, ez a jelenség, a melyet most felemiitettem, — szintén a többségi akaratnak kifolyása, mert az a hiba nálunk — hogy folytonosan hangoztatják azt a parlamenti szabályt, hogy a többség akaratának érvényesülni kell. Eddig mindig érvényesült, csakhogy a többségnek akarata mindig a kormánynak akarata, a kormánynak akarata mindig a Felségnek akarata, a Felségnek akarata pedig leggyakrabban ellenkezett a nemzet akaratával. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig ez igy áll, akkor ennek a többségi akaratnak nincsen értéke, mert a többségi akarat ellentétes a nemzeti akarattal. (Ugy van! a, szélsöbaloldalon,) Nézzük már most a korona akaratát. Én régóta foglalkozom ezzel a gondolattal, keresem az isteni és az emberi törvényeket, és kérdezem, hogy mi az oka annak, hogy korona akarata rendesen mi ellenünk irányul ? Annak az oka az, hogy egy fejen két korona van; az osztrák császári korona és a magyar királyi korona. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok, a kik a régi világban, 1723-ban a nemzet többségének akaratát képviselték, vezették be a nemzetet ebbe a kétségbeejtő helyzetbe és a kik a pragmatika szankcziót akkoron megalkották, azok követték el a nemzet ellen a legnagyobb hazaárulást. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Ismerjük a történelemből, hogy miképen vitték keresztül a pragmatika szankcziót. Kubik Béla: Megfizették érte őket! Barabás Béla: Ráakasztani, ráerőltetni az isteni és az emberi törvények ellenére egy emberre két érzést, két gondolatot, két rokonszenvet, két örömteljes megnyilatkozást, teljesen lehetetlen. Itt csak egy kibúvó van, ezek közül az emberi gyarlóságok közül csak ugy tud valaki felemelkedni, ha alkalmazkodik az egyik nemzethez is, meg a másikhoz is. Az alkalmazkodás pedig nálunk az, hogy a magyar király Magyarországon legyen magyar; az alkalmazkodás meg az, hogy mikor Felséges urunk, mint magyar király nálunk megjelenik, akkor itt fekete-sárga szinek ne lengjenek, kétfejű sasos czimert ne lássunk, hanem hadd lengjen a mi nemzeti lobogónk, hadd legyen ott a magyar nemzeti szin és alkalmazkodni kell mindenhez, a mi magyar, mert itt Magyarországon a Felség magyar király és csak Ausztriában osztrák császár. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A túloldalon nem helyeselnek ? Ez sem tetszik? (Helyeslés a jobboldalon.) No, hát el is várom! Persze Széll Kálmán nem helyesel, mert őt Bécsben levették a lábáról. Barabás Béla: A többségi és a kisebbség? akarat között, ha az egész 37 éves multat nézzük, egy nagy különség van és ez az, hogy a kisebbség mindig csak akart, a többség pedig mindig csak adott. Mi voltunk eddig az akarat, erő és hatalom nélkül, önök pedig az erő és hatalom, minden akarat nélkül. /Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) És ha 37 éven keresztül a 67-es alapon álló kormányoknak volt valaha akaratuk, az az akarat mindig az volt, hogy soha sem akartak semmit (Derültség balfelöl.) és ha keresztül lehetett valamit vinni, az mindig az ellenzék akaratához képest teljesedett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Törvényeket lehetne elősorolni, a melyek a kisebbségnek képezték akaratát és teljesedésbe mentek a kisebbségnek az akarata szerint, mely mindig a nemzeti akaratot képviselte. Azt képviseli ma is ezen telhetetlen és indokolatlan akarattal szemben. Nekünk mindent el kell követnünk, hogy az az akarat ne érvényesüljön, hogy a többség ne mehessen az urnára ráerőszakolni a nemzeti akarattal szemben az ő üres és képtelen akaratát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mutassák meg, mikor származott baj a kisebbség akaratának érvényesüléséből. Nézzük meg a történelemnek lapjait, tudnak-e önök esetet előhozni, hogy a kisebbség akarata bajt, veszedelmet hozott az országra ? Sohasem! Azt a bajt és veszedelmet mindig a többségi akarat okozta, a mely a dinasztikus akaratot támogatta a nemzet ellen. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur mindig azt mondja, hogy nem engedheti, hogy a kisebbségi akarat itt uralkodjék, mert az abszurdumig mehet s elfajulhat. Hát a többségi akarat nem ment már is abszurdumba, nem fajult-e az már is el? Hiszen a többség akaratának vakmerősége egész odáig mehet, hogy czclszerüsegi szempontokat hangoztatva, beszéljünk itt talán németül, hogy beszédeinket az idegenek, a kik a karzatokra jönnek, vagy Ausztriában megtudják érteni. Széll Kálmán miniszterelnök: Képtelenségekbe ne menjünk bele! Barabás Béla: Én is azt mondom! Kubik Béla: Épolyan, mint a katonaságnál ! A delegáczióban azonban máris beszélnek németül! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Kubik Béla : De beszélnek! Állítom! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak az albizottságban ! Kubik Béla: Ajánlok egy fogadást! (Élénk derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Elveszíti! Tessék fizetni előre! Kubik Béla: SzMeson fizetek tízszeres pénzt is ! Széll Kálmán miniszterelnök: Az albizottságban beszélnek, de az nem a delegáczió! Kubik Béla: Az albizottság nem delegáczió? Széll Kálmán miniszterelnök: Az más! Kubik Béla: Persze, de mégis németül beszélnek a magyar delegácziónak albizottságában.