Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés Í903 május 25-én, hétfőn. 141 Az a kMilágítás, azok azok az örömtüzek nem a nemzetnek örömét fejezték ki, azok csak látványosságok voltak arra, hogy magát a királyt vezessék félre, hogy itt jó állapotok, derült napok vannak és csak egy kis csoport nagyszájú ember és képviselő csinálja a zavart; különben pedig minden csendes, boldog az ország, folyik a boldogság mindenfelé, nin«s baj, nincs kétségbeesés, nincs szenvedés. {Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ha valamely házban nagy beteg van, akkor a lakók, akármilyen magas emeleten vannak is, nem mulatnak, nem dáridóznak, hanem a betegre való tekintettel hallgatnak. Nálunk az egész ország beteg, nagy beteg és odafenn a királyi várban dáridóznak, mulatnak, báloznak. Nincs farsang most. Mi értelme volt tehát ennek az udvari bálnak? Én szeretnék találni valakit, a ki nekem ezt megmagyarázza. Talán örülni kellett valamin ? A nemzet nyoIvorog, millióknak nincsen betevő falatjuk; kétségbeesés van mindenütt és az udvar az udvari bálon mulat Magyarország nagyjaMal és kMálóMal. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) A törvényhozás működése megakadt. Szerencsétlen nyomasztó légkör nehezedik reánk és fent a budai várban az udvar mulat és bálozik. Egészséges dolgok ezek? Mire valók voltak ezek? Ne méltóztassanak csodálkozni, ha én egyszerű eszemmel keresem az indokot és azt összeköttetésbe hozom ezzel. Hiszen a külföldi követek és attasék és egyebek mind itt voltak, mind megfordultak itt. Miért fordultak meg itt? hiszen nekünk a külfölddel összeköttetéseink vannak, a külföldi követeknek látniok kellett, hogy itt minden csöndes, minden fényben, pompában ragyog, hogy itt nincs semmi baj; azok szemét kellett kisütni, azok gondolatát kellett félrevezetni, másodsorban pedig ámítanunk kellett önmagunkat. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviseló'ház, ha majd eljön annak ideje, a mikor nem lehet ám október elsején sorozni, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) akkor a szövetséges államok talpukra állanak és mondják majd: »tisztelt szövetséges barátom, koronás fejedelem, hát neked az ország nem ad katonát? Ily viszonyok vannak nálad?« Akkor aztán hiába hMatkoznak az udvari bál örömeire, hogy május végén farsangi tréfát rendeztek odafenn, úgyszólván kigűnyolására a nemzet közérzületének, bajának és fájdalmának. (Igaz! TJgy van! a bed- és a szélsöbaloldalon.) És még mit hirdettek itt ? Mily nagy lárma volt, hogy tüntetni fog a trónörökös a magyarságával az udvari bálon! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mindenki tudta, várta, leste, minő boldogság sugárzik majd Magyarországra; meg fog nyílni a trónörökös szája magyarul, le fog ereszkedni egypár kMáló nemzeti nagyságunkhoz, és beszélni fog velük. Mi történt? Önök tudják. Elég szoIvorú dolog. Bizony ránk sem hederített, odébb állott, itt hagyott bennünket, mint szent Pál az oláhokat. {Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla; Nem annyira bennünket, mint önöket! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: T. képviselőház! Azt irják egyes lapok, hogy mióta ez az obstrukezió tart, kezd a közvélemény ébredezni. A közvélemény nem ébredezett akkor, a mikor a megyék küldöttek a feliratokat a javaslatok ellen; akkor nem ébredezett a közvélemény, a mikor népgyűlések tartattak; akkor a közvéleménynek nyomát sem lehetett látni, a mikor a nagy deputácziók jöttek fel. Most ébred a közvélemény, mert a megrendelt bizalmi nyilatkozatok rakásszámra jönnek Budapestre. Holló Lajos: Ötszáz hMatalnok liferálja az egészet! Barabás Béla: A hogy én ismerem a többség gondolkozását és ismerem a hajlamát, a mely mindig minden bécsi kívánság előtt meghajlik, meg merem jósolni, lesz itt obstrukezió máskor is. Hanem amikor az a másik obstrukezió lesz, akkor önök fognak visszamutatni: Nézzétek, mi volt akkor; akkor voltak népgyűlések, akkor voltak felrándulások, akkor önök fognak tokét csinálni a közvélemény e megnyilatkozásából, ha akkor nem fog oly mértékben megnyilvánulni a közvélemény, mint most. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen most is tapasztaljuk, hogy azt mondják: ha a katonai javaslatok ellen obstruáltok és dolgoztok, helyes, népszerű dolgot cselekedtek, értjük. De a mikor a katonai javaslatot tárgyaltuk, akkor senki sem mondta, hogy ez népszerű cselekedet, akkor ütöttek minket, bántottak, hogy mi a katonaság ellen obstruálunk. Nagyon természetes, hogy mi az önök világa szerint, az önök pápaszeme szerint sohasem teszünk helyesen, és nagyon szoIvorú volna, ha a mi eljárásunkat ugy intéznők, a mint önök kívánják, vagy dirigálják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De hát elég az hozzá, hogy »ébred a közvélemény*. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ébred a, közvélemény a megyéktől küldött feliratokban. Én azok közé tartozom, a kik a megyék megnyilatkozására sokat adnak; sokat adok rá, akár mellettem, akár ellenem szól e megnyilatkozás. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Épen azért figyelemmel kisérem a megyéknek határozatait, és egy sajátságos jelenséget tapasztalok. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A megyegyüléseken rendkívül heves beszédek mondatnak az obstrukezió ellen. A legkíméletlenebb szavakkal támadják meg ezt az ellenzéket, a mely a nemzet érdekében fárad és dolgozik és a mikor elolvasom a feliratot, mely ide kerül: az a legjámborabb, a legszelídebb hangon szól, és egy szóval sem itéli el az ellenzék működését, annál kevésbbé nyilatkozik meg egyik is a katonai javaslatok szükségessége mellett.