Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

138 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. kel, mindkét fél függetlenségének megóvása mellette Itt tehát ő Felsége addig bele sem avatkozhatok a dolgokba, mig a két államnak országgyűlése e tekintetben nem tárgyalt. De alapfeltétel is az, hogy a két országgyűlés előbb érintkezzék minden ilyen közösügyekre nézve egymással. Mig a két országgyűlés egymással nem érintkezik és ennek folytán meg nem állapodik, meg nem egyezik, vagy nem konstatálható az, hogy nem tudott megegyezni, addig a Felségnek a mi törvényeink értelmében a quóta megállapításába beleavatkoznia nem szabad, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert ne csak a 20. és 21. §-okat nézzük ám, hanem nézzük a 25. §-t is, a mely egész tisztán megmondja, hogy »ő Felsége maga is azért kívánta ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztatni, alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is és a közösügyek kezelésénél ezek alkotmányszerü befolyását nem tartja mellőzhetó'nek.« íme a törvényben egész tisztán és világosan van megmondva, hogy nem mellőzhető az alkotmányos tényezőknek tárgyalása, alkotmányos tényező pedig semmi más, mint a két államnak országgyűlése. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, azt csak nem kell vitatni, hogy pl. a quóta megállapítása érdekében kiküldött küldöttség nem érintkezhetik a másik oldalon levő miniszterekkel. Neki törvényes kötelessége érintkezni a másik oldalon kiküldött küldöttséggel. Vagy menjünk tovább. Ha már a küldöttségek nem egyeztek meg. s az országgyűlés tárgyalása alá kerül ez a kérdé?, akkor az országgyűlés nem érintkezhetik, mint a hogy tényleg történt, az osztrák kormánynyal. hanem érintkezhetik kizárólag az osztrák országgyűléssel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most ez alkalmakkor mi történt ? A két küldöttség, az osztrák is, a magyar is letárgyalta, elvégezte tevékenységét és mint hogy a két küldöttség megállapodni nem tudott, mind a két küldöttség jelentése bemutattatott a két országgyűléshez. Mi belefogtunk a tárgyalásba, a pénzügyi bizottságon keresztül is ment, a házban is tárgyaltuk, de mi történt Ausztriában? Ausztriában kiadták az u. n. kiegyezési bizottságnak, de az nem tárgyalta, annál kevésbbé volt tehát meg a lehetősége annak, hogy a két quótaküldöttség jelentésével az osztrák parlament foglalkozzék. Ha pedig nem foglalkozhatott, akkor nem lehet konstatálni azt, hogy a két országgyűlés nem tudott megegyezni. Ha pedig ilyen módon nem tudott megegyezni, akkor nem szabad ő Felségének ebbe a dologba beleavatkoznia és tanácsosainak nem volt szabad javasolni azt, hogy a qnótát évről-évre ő Felsége állapítsa meg. A törvény egész világos rendelkezése még azt is mondja, hogy ha ő Felsége dönti el a quótát, azt eldönti az elébe terjesztett adatok alapján. Melyek azok az elébe terjesztett adatok? Az elébe terjesztett adatok mások nem lehetnek, mint a két küldöttség jegyzőkönyvei, megállapodásai és adatai. Es ha a két küldöttség megállapodni nem tudott, akkor a két országgyűlésen elhangzott adatok, az ottani érvek, az ottani indokok és a két országgyűlésen hozott határozatok szintén ő Felsége elé terjesztendők, és elébe terjesztendők ugy a két quótabizottság, mint a két országgyűlés álláspontját magukban foglaló adatok. Ha ezeket az álláspontokat ő Felsége nem ismeri és ezeket nem is ismerhette, hisz az osztrák országgyűlés nem is tárgyalta, hát akkor törvényesnek tekinthető az, hogy már évek óta ő Felsége állapítja meg nálunk a quótát? De persze azt a kérdést vetik fel, hogy hát mit csináljunk? Miként fedezzük ezt az arányt? Mit csináljunk? Hát tessék! Megsértetett Ausztria által a kölcsönös viszonosság, mert Ausztria nem vette tárgyalás alá a quótaküldöttségek jelentését, nem teljesitette a törvényben előirt kötelességet. Ez egyik ékesen szóló szoIvorú jelensége annak, hogy az 1867-iki kiegyezés ma már esődbe jutott. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azon az alapon tehát mi már többé lelánczolhatók nem vagyunk, az a talaj, az a közös talaj, a melyen eddig vitték a kormányzatot, elveszett és nekünk Ausztriával már azért is szakitanunk kell minden közösügyre nézve, mert mi együtt sem az eddig alkotott törvények alapján, sem az ezután netalán mesterségesen létrejövendő törvények alapján megférni és megegyezni nem tudunk. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Sokkal komolyabb dolog ez, semhogy e felett napirendre térhetnénk. Mi mindig, mióta ezen a helyen vagyunk, folytonosan ellenlábasai voltunk a 67-es kiegyezésnek, azonban ma már odajutottunk, abba a szoIvorú helyzetbe kerültünk a folytonos kormányzati hanyagság és könnyelműség folytán, hogy nekünk kell már megvédenünk az 1867-iki kiegyezésben lefektetett elveknek és követelményeknek jogosságát önökké! szemben, a kik folytonosan, valahányszor arra alkalom van, azt félremagyarázzák és más intencziókat, más törekvéseket magyaráznak bele, mint a melyeket belemagyaráztak akkoron és azok, a kik ezeket a törvényeket megalkották. Ezeket voltam bátor előterjeszteni arra vonatkozólag, hogy kimutassam és beigazoljam, hogy az igen t. miniszterelnök urnak azon álláspontja és az a kijelentése, hogy az évek óta a Felség által történt quótamegállapitás törvényeken alapszik, egyáltalában nem igaz, nem helyes és csak azt bizonyítja nagyon szoIvorúan, hogy a mi törvényeinket még ott sem respektálják, ott sem tisztelik, a hol mi azt leginkább elvárnók, a legmagasabb helyen, magánál a koronánál. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): T, képviselő ur, a korona minden tényéért törvényeink értelmében a mi! niszterium felelős. A minisztereket kell tehát