Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 139 felelőségre vonni és ennélfogva kérem, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. (Helyeslés jobbfelöl.) Endrey Gyula : A miniszterelnök nincs itten ! (Qróf Andrássy Gyula a terembe lép.) Gabányi Miklós: Most jön az uj miniszterelnök. Barabás Béla: A mit teszünk, az kötelesBégünk épen a miniszteri felelőség alapján, mert épen a miniszterelnök adott alkalmat arra ezen szintén törvénytelen jelentés megtételével. Mit érek én azzal a miniszteri felelőséggel, a melyet a miniszterrel szemben érvényesíteni nem tudunk ? Hiszen ha én bírálom pl. a korona tényeit, azzal nem a koronát vonom felelőségre, mert tudom, hogy a koronának összes tényeiért a kormány és a miniszterelnök felelős, de ez nem zárja ki, hogy ne konstatáljak olyan dolgokat, a melyeket a jövőre nézve szeretnék elkerülni. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Én nem a koronát akarom felelőségre vonni — távol legyen tőlem ennek még csak a gondolata is — én felelőségre szeretném vonni a miniszterelnököt és a kormányt, de mert e törekvésemben is a többség feltétlen és vak bizalma által meg vagyok és meg vagyunk akadályozva, azért egy szemmel tovább kell, hogy nézzünk és oda is kell ütnünk, a hol azt meg kell, hogy hallják és meg kell, hogy érezzék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) A múltkori tárgyalások alkalmával, midőn a quóta-bizottság kiküldéséről volt szó, a függetlenségi és 48-as párt teljesen tárgyilagos bírálatba bocsátkozott és az eredmény az volt, hogy a párt határozatához képest, de meggyőződésünk szerint is, nem álltuk útját annak, hogy a többségnek és a kormánynak azon kívánsága, a mely tételes törvényeinken alapul, teljesedésbe mehessen. Most is ki kell jelentenem, hogy minden a törvényeken alapuló, az alkotmányon alapuló kívánságát, s óhajtását a kormánynak és a többségnek bármikor szíves készséggel tárgyaljuk, csak tessék azokkal előállani, mert mi nem szegezünk fegyvert azoknak a törvényes követelményeknek, a melyek most felszajwrodtak és az országgyűlés által okvetlenül elintézendők: nekünk csak egyetlenegy czélunk van, megakadályozni a katonai javaslatok keresztülvitelét. S azért, ha a t. kormány, vagy a többség ma kijelenti, hogy az indemnitást nem akarja arra használni, hogy az időt a katonai javaslatok tárgyalásával töltse, hanem, hogy azt igenis fel akarja használni a felhalmozódott más és fontos teendők elintézésére, akkor mi nem álljuk útját annak, hogy az indemnitás megszavaztassák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez volt a mi álláspontunk mindig, ez marad is, és ezen álláspont mellett mi ki fogunk tartani, (Helyeslés a a szélsöbaloldálon.) mert mi nem engedhetjük meg azt, hogy a katonai javaslatok árán menjen az igen t. kormány és a többség előbbre; hogy a katonai javaslatokkal lehetőségét szegje annak, hogy a többi javaslatok által követelt anyagi áldozatokat ez az ország csakugyan meghozhassa, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) mMel a katonai javaslatok nemcsak vérbeli, de pénzbeli áldozatokat is követelnek, a melyeket nekünk nem arra az idegen czélra, hanem saját fontosabb, nagy országos érdekeink elérésére kell fordítanunk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Hagyjanak fel tehát a katonai javaslatokkal. Legyen elég bátorságuk arra, hogy e javaslatokat félretegyék. Mi nem is azt követeltük, bogy vonják vissza azokat; ám ne vonják vissza, tartsák azokat a felszínen, de ne pocsékoljuk, ne vesztegessük el az időt olyan dolgokkal, a melyekről határozottan tudják, hogy nem fogják elérni. (Ugy van! a szélsöbaloldálon!) Mert ugyan mit érnek el? Nem kapnak sem katonai javaslatot, sem egyéb más intézkedéseket nem tehetnek. Hiszen bolond ember az, a ki két rossz közül nem a kisebbik rosszat választja! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tegyük fel, hogy önöknek olyan nagyon szükségük van a katonai javaslatokra. Am jó, de azt már mindenki be fogja látni, hogy nagyobb szükség van arra, hogy itt törvényes állapot legyen, hogy törvényeink megtartassanak, hogy az alkotmány tiszteltessék, hogy nagy és fontos állami érdekeink megóvassanak; miért ragaszkodnak tehát olyan nagyon azokhoz a katonai kívánságokhoz, a mikor tudják, hogy azokat ugy sem fogják megkapni, a mikor mi úgyis ellentállunk annak, mert hiába spekulálnak, hiába okoskodnak: bennünket kiböjtölni nem fognak! (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Itt ülünk egész nyáron és izzadunk, t. többség, a hazáért! (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Önöknek lesz ebből hátrányuk. Nekünk nem lesz nehéz beszélnünk, de önöknek nehéz lesz hallgatni és a tétlenségbe beleposványosodni és beletespedni! (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Csak csinálják így tovább, csak folytassák, csak menjenek ezen az utón, a magyar haza és a magyar alkotmány nemcsak a mienk, az az önöké is. Ha önöknek drága ez az alkotmány — mert nekem nem drága, nekem nem ér semmit — ám tessék, mentsék meg. Tessék, nézzenek utána, hogy alkotmányos utón tudjanak haladni, mert nekem erre az alkotmányra, a mely eddig mindig csak feladott, eladott és megadott mindent, szükségem nincs! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Engem nem ijesztenek meg azzal az intelemmel, hogy én tiszteljem ezt az alkotmányt. Ez nem érdemel tiszteletet, nem érdemel megbecsülést. Ez egy értéktelen rongy, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) a mely csak arra alkalmas, hogy a nemzet mindig csak adjon, mindig izzadjon, mindig szenvedjen és fizessen, de sohasem volt egy jottányit sem alkalmas arra, hogy a nemzet kapjon is már valamit. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ha tehát önöknek ez az alkotmány becses: tessék megmenteni, tessék gondoskodni róla, hogy ezen alkotmány megmaradjon 18*