Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-277
277. országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. 121 áldozatok árán létesített szőlő-rekonstrukcziónak úgyszólván legvitálisabb érdeke. Épen ezért én nem tartom elegendőnek a bizottság javaslatát, hanem elvártam volna a bizottságtól, ho CT y ilyen fontos, a nemzet egyik létérdekét érintő kérdések tárgyában beérkezett tömeges kérvényekre legalább is azzal a javaslattal jött volna, hogy azokat a ház pártolólag adja ki a a minisztereknek. Én továbbmegyek és a ház azon határozott akaratának határozott kifejezésével tartom kiadandónak e kérvényeket, hogy az olasz kereskedelmi szerződés megújítása alkalmával a vámtarifában megállapított legmagasabb vámtételt alkalmazza a kormány, hogy abból ne engedjen és így segítsen az óriási mértékben sújtott magyar borgazdaságon. (Helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) A bizottság egyszerű javaslata annyMal is inkább aggályokat támaszt bennem, mert a vámtarifában a kormány felemelte a borvámot, azonban természetszerűleg, az alkudozásokból folyólag, a minimumot nem állapította meg. Nem is állapíthatta ezt meg, hiszen azt jól tudom én is és jól tudjuk mindnyájan, hogy nyílt kártyával nem mehetünk egy külföldi szerződés megkötésének előleges tárgyalásába v nem mehetünk bele az alkudozásokba sem. Épen azért, mMel a minimális vámtétellel ma sem vagyunk tisztában, semmi garancziánk sincs arra, hogy az egyes államokkal folytatandó tárgyalások alkalmával borgazdaságunk kellő védelemben fog részesülni. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A borvám felemelése és ebből folyólag az olasz borvám-klauzula végleges eltörlése nemzeti érdek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arra hMom tehát fel a t. kormány figyelmét, hogy teljesítse ebben a tekintetben Magyarország borgazdaságának követelményeit, Magyarország népe százezreinek leghőbb óhajtását. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Teljesítse pedig annyMal inkább, mert a mai helyzetben, mint később leszek bátor kimutatni, igen könnyen megteheti azt a t. kormány, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) főleg akkor, ha figyelemmel kisérjük az olasz állapotokat, mert e szerződések megkötésénél, miután önmagunkkal tisztában vagyunk arra nézve, hogy a borvám felemelését akarjuk, át kell tennünk a szinteret Olaszországba és ott kell megfigyelnünk az olaszországi nézeteket, felfogásokat és ha ezekkel tisztába jöttünk, ha ezeket mintegy nyilvántartjuk, fel kell épitenünk a követeléseink megerősítésére szolgáló argumentumokat, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Megvallom őszintén, hogy ebben az irányban való elővigyázat tekintetében már is mulasztással kell vádolnom a kormányt, még pedig azért, mert én a múlt év őszének vége óta, a mikor az olasz szerződést felmondtuk, figyelemmel kisértem ugy a Magyarországon történteket és az itt nyilvánult egyes aspirácziókat, mint KÉPVH. KAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. az olasz állapotokat is, s azt találtam, hogy addig, mig nálunk a múlt év őszén megindult egy országos mozgalom és az ország minden részéből kérvényekkel jöttek ide, tehát a magyar közvélemény mintegy leszüró'dve az országgyűléshez kérvényezett, mig ez a mozgalom foglalkoztatta a közszellemet, addig ezen mozgalomnak áldásos hatása érezhető volt reánk nézve Olaszországban, mert az olasz szakemberek, politikusok egyre-másra beszédeikben, ezikkeikben, felszólalásaikban, bizottságokban és kongresszusokon óva intették és figyelmeztették az olasz bortermelőket, hogy az olasz borvámklauzula fen tartása iránti reményeikkel hagyjanak abba, mert az ugy is értéktelen dolog Olaszországra nézve, s ezért Olaszországnak áldozatokat hozni nem érdemes. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most megvonom a határt, mert azt meg lehet vonni és megvonták azt maguk a körülmények. A mint Magyarország népei érezve azt az óriási depressziót, a melybe az utolsó években az olasz borvámklauzula hatása alatt kerültek, kérvényeiket beadták a képviselőházhoz és úgyszólván megszűnt a mozgalomnak további hullámzása, akkor a magyar közvélemény, abban a nyugodt hiedelemben, hogy kérvényeik itt komoly megfigyelés tárgyává fognak tétetni, lecsendesedett és várt. Körülbelül négy-öthónapi pauza következett erre be, a melynek hatása a legutóbbi római mezőgazdasági kongresszuson is nyilvánult, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) mert az olasz aspirácziók a borvámklauzula fentartása érdekében oly nagy mértékben nyilvánultak és az olaszok olyan mértékben álltak elő túlzott követeléseikkel, mint még azelőtt soha. A bölcs kormánynak első és fő hMatása tehát ilyen kérdésben, a hol az egész ország vagy az ország bortermelő vidékeinek minden egyes lakója érdekelve van, egy kövéleményt teremteni, mert ezt teszik más országokban is, annak a közvéleménynek élére állni, azt vezetni, s ezzel megadni a legnagyobb lehetőségét a közvélemény megnyilvánulásának. A mint mondtam, a klauzulának fontosságát a nagy mozgalom idejében az olaszok is le akarták már szállítani arra a nívóra, a melyen annak tényleg állnia kell. Hogy ez igy történt, arra felhozom bizonyságul a múlt év őszén Olaszországban Conegliánóban megtartott borászati kongresszuson két nevezetes férfiúnak és pedig az olasz kormány részéről állandóan már évek óta működő enoteknikusoknak, kik Fiúméban és Triesztben állandóan laknak és pedig Chiaromonte és ISTotari urak nyilatkozatát. Ezek azon a coneglianói kongresszuson határozottan kijelentették és igyekeztek bebizonyítani, hogy a klauzula fentartása Olaszországra nézve a legjobb esetben még csak két évig birhat némi fontossággal. Ezt tehát maguk az olasz kormánynak közegei állították. De hMatkozom dr. 16
