Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-277

122 277. országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. Antonio Manzillire, a ki nálunk is ismeretes egyéniség, mert az 1891-iki szerződés megkötésénél az olasz kormány kiküldöttjeként vett részt a tárgyalásokban. Igen érdekes leleplezéseket tesz Antonio Manzilli az 1891-iki borvámklauzulára nézve. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, hogy az semmi másnak, mint akkori kiküldötteink tájékozatlanságának folyománya, (Igaz! Vgy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) mert egyszerűen átvettük az olasz borvámklauzulát az 1887-ik évi szerződésből a nélkül, hogy akár olasz, akár magyar részről arra valaha gondoltak volna, hogy az aktMáltatni fog. Ő maga azt mondja, hogy az olaszországi 1891. évi, tehát reánk nézve óriási kárt hozó szerződés kelte előtti időben Nápolyban megtartott nagy mezőgazdasági kongresszus alkalmával az olaszok maguk sem követeltek többet, mint 20 lirás vámtételt, e helyett nekik sokkal nagyobb kedvezményt adtunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan.') Ez annak a következménye, hogy nemzetgazdasági kérdésekkel nem foglalkozunk kellőleg és nem foglalkoztunk a múltban. Ennek következményét azután érzi a nemzet ma is, (Igaz! Vgy van! a szélsobaloldalon.) de ebből a kormány tévedésből, a mely akkor megtörtént, várjuk a felocsudást és követeljük is a kormánytól. (Elénk helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Ezen, nálunk csak a beavatott szakkörökben ismert tényekkel, a mai helyzettel és Olaszország mai álláspontjával foglalkozik a magyar bortermelők és borkereskedők egyesülete. Az ő szaklapja, a » Magyar Borkereskedelem« által, miután az más nyelveken is megjelenik, sikerült neki közvéleményt teremteni Olaszországba. Én az olasz lapokból figyelemmel kisérem a reflexiókat, melyek ezen szövetség működésére irányulnak Olaszországban; mennyMel inkább szükséges ezt tennük nekünk, a magyar törvényhozásnak, mikor ily fontos kérdés tárgyalíafik az országházban, mely alapját képezi a majdan megkötendő szerződés tekintetében adandó kormány utasításoknak. (Igaz! Vgy van! a szélsobaloldalon.) Olaszországban sikerült egy reánk nézve kedvező véleményt teremteni, de ezzel szemben egyes olasz agitátorok felhasználják a mi letkargiánkat, azt a közönyt, mindazokat a gyengeségeket, a melyeket mi és kormányunk tanúsítunk a közvélemény felkeltésében. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Mutatja ezt az, hogy bennünket ló- és fakMitelünkben magas vám sujtásával akarnak visszaszorítani, s ezzel akarnak bennünket mintegy igazán lóvá tenni, (Igaz! Vgy van! Derültség a szélsobaloldalon.) De hogy ezt Olaszországban szakemberek, vagy szak- és vezető politikusok tennék, a kik tisztában vannak a helyzettel, koránt se méltóztassanak hinni. Legutóbb kisült ugyanis, hogy a barii kereskedelmi kamara elnöke, bizonyos Tullió nevű ur, a ki nem is szőlész, nem is borász, s mégis a legnagyobb agitácziót fejti ki ellenünk, egy szereplési viszketegben szenvedő rőföskereskedő. (Derültség.) Tehát látjuk a tendencziát, látjuk, hogy le akarnak minket szorítani jogos követeléseink teréről és ál, csalafinta módon állítanak elénk olyan tételeket, olyan követeléseket, a melyeket úgysem fognak sohasem érvényesíteni, mert az előbb felhozott mindkét esetben teljesen ránk vannak utalva. (Igaz! Vgy van! a szélsobaloldalon.) Kormányunknak és mindenkinek, a ki ezen kérdésekkel foglalkozik és foglalkozni kíván, szíves figyelmébe ajánlom a »Magyarországnak* múlt évi deczember 11-én megjelent számát, a melyben világosan meg van mondva és be van bizonyítva, hogy az olasz borvám-klauzula ma már nem okozhat nehézségeket a kormánynak, és mégsem látom a kormány működésében, a kormány törekvésében azt, a mMel ő igyekeznék megnyugtatni Magyarország borkereskedőit és bortermelő közönségét. Bizonyos tájékozatlanságban vagyunk mai napig is, sőt, amint emiitettem, ebben az évben, ugy látszik, mintha követeléseinkkel már teljesen fel is hagytunk volna. Mutatja ezt az a körülmény, hogy itten feküsznek ezek a kérvények a ház asztalán már több, mint félesztendő óta (Igaz ! Vgy van! a szélsobaloldalon.) a nélkül, hogy ezekkel bárki törődnék. Az embernek fáj a lelke, mikor kapja a kerületből a biztató, intő és követelő leveleket, a melyekben igy fordulnak az emberhez: »Uram, mi lesz, mi velünk már senki sem törődik, mi rólunk már senki sem gondoskodik ? Ezeket a kérvényeket korábban kellett volna már tárgyalni és pedig komolyan, behatóan, mint bármely más törvényjavaslatot, hisz ezekben olyan fontos kérdések vannak érintve, hogy ezekre nem elégséges az a szerény fél, vagy negyedórai idő, a melyet a t. ház a kérvényekre rendesen fordít. (Vgy van! a szélsobaloldalon.) Ha közgazdasági kérdésekben a beérkezett kérvények fölött egy kis beszéddel, egy kis megemlékezéssel térünk napirendre, akkor igazán nem lesz kedve a magyar közönségnek ilyenekkel foglalkozni és jönni a képviselőház elé. Én tehát a kormányban, mint a mely hMatva van és a melynek kötelessége minden tekintetben, tehát e tekintetben is a kormányzást és a tárgyalások sorrendjét irányitani, ezt a törekvést nem látom, s azért én mulasztással vádolom a mai kormányt, bogy ezt nem tette és mai napig is vonakodik azt megtenni, bogy ilyen kérdések sürgősen tárgyaltassanak a képviselőház által. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ekképen azután megállapodik a közvélemény Olaszországban, igy azután az olasz kormány az ő követeléseMel felfegyverkezve, az olasz közvélemény hatása alatt megizmosodva, majd a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál gyengének fog minket találni, mert a magyar kormány nem igyekezett ezeket a kérdéseket felszínen tartani a rendelkezésére álló óriási