Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

116 276'. országos ülés 1903 időn keresztül meg van fosztva a békés fejlődés, a békés munkálkodás idejétől és terétől, hanem áll a kedélyeknek azon átalakulásában, mely lassankint a meggyőződéssé fajulhatna el ebben az országban, hogy a Habsburg-uralom alatt ez a nemzet nyugalmas életet sóba nem élhet, hogy örökké csak a küzdelem, örökké csak a nemzeti jogokért való harcz és háború az, a mely a nemzet összes idejét és erejét leköti. (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Annak kell e helyett a gondolat helyett áthatni a nemzetet, hogy végre találunk egy áthidalást a dinasztiának régi hagyományos családi érzései és a nemzetnek jövője és a nemzetnek egész létérdeke között, a mely áthidalás ennek a mindent hínárral és hálóval bevonó, a nemzetnek minden érdekét megsemmisítő áramlatnak egyszersmindenkorra elejét veszi. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) tízzel befejezem felszólalásomat, de a végén ismét sajnálattal egy esetet kell felhoznom, a melyről épen csak most értesültem egy levélből, a mely eset csak szaporítja azoknak a szoIvorú helyzeteknek és eseteknek a számát, a melyekkel Magyarországon minduntalan találkozunk. (Halljiűc! Halljuk ! a szélsöbcdoldalon.) A levél ismét Pécsről van keltezve ós azt mondja, hogy báró Taxis József tábornok, a jjécsi 82-ik honvéd-gyalogdandárnak parancsnoka, a pécsi székesegyházban résztvett a feltámadás ünnepén, résztvett az akkori ünnepi körmenetben. Midőd a közöshadseregbeli ezredzenekar az osztrák császári himnuszt játszotta, ez az ájtatoskodó közönségben rendkívül erős visszatetszést keltett és alkalmas lett volna arra, hogy az egész vallási ájtatosságot, a mely pedig tudvalevőleg a kereszténység legnagyobb ünnepén történt, megzavarja. Báró Taxis József tábornok, hogy ezt megakadályozza, leintette a zenekart a további játszástól és most harmadnapja történt meg, hogy nyugdíjazták az illető tábornokot, (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a szélsöbáloldalon. Felkiáltások: Hallatlan! Oyalétzat! Mozgás jobbfelöl.) Ezek azok az örökké megújuló esetek, a melyek egyszer sújtanak kicsiny embereket, másszor sújtanak nagy embereket, de mindig érdemetlenül, mindig az ő hazafias érzelmeikből fakadó tények miatt és a melyek képesek azt a nagy űrt és szakadást mindig mélyebbre és mélyebbre vájni, a mely a nemzetnek érzelmeit a védelmére és biztonságának megőrzésére hMatott hadsereg intézményétől elválasztja. Az utolsó órák jöttek el, t. miniszterelnök ur, (Élénk lielyeslés a szélsőbaloldalon.) az utolsó órák, hogy ezeket a sérelmeket gyökerestül tépjük ki, hogy ne fakadhassanak ki újból és újból ezek a sebek, a melyek képesek megmérgezni összes politikai és közéletünket, a melyek, igaz, hogy itt megkötik a parlamentáris életet, de ha ez a parlamentáris élet csak arra való, hogy egy ügyes műszerré váljék a hatalomnak kezében, akkor inkább össze kell törni ezt az május 22-én, pénteken. egészet. (Élénk tetszés és taps a szélsöbáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Aztán mi lesz helyette! Holló Lajos; Mert nem az a czél, hogy kialakuljon a nemzetnek történetében egy olyan parlamentáris forma, a mely kiszolgáltatja a nemzetnek legszentebb érdekeit, (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) hanem, kell, hogy alkossunk közös akarattal egy olyan szervet, a mely az ilyen küzdelmekben is mindig a nemzet mellé áll (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) és nem egyedül a korona és az udvar akaratától befolyásoltatja magát, (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) A t. miniszterelnök ur az előbbi közbeszólásával, a melyre Ígértem, hogy visszatérek, nagyon is lenézte a régi országgyűlésnek ellenálló erejét, Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem tettem, csak a helytartótanács szuverenitását nem ismertem el. {Zaj a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Holló Lajos: Becsülje feljebb azt a t, miniszterelnök ur! (Folytonos zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam, csak a helytartótanács szuverenitását nem ismertem el és ez nagy különbség. (Ügy van ! jobb felöl.) Holló Lajos: Én az időnek kerekét vissza nem birom fordítani, de a midőn az egész világon a kormányzati rendszer helytartótanácsokban és a kanczelláriákban kulminált, akkor abban összpontosult a magyar ügyek igazgatása is, a melyet ma ugy neveznek, hogy minisztériumok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Az, hogy dikaszteriumnak, helytartótanácsnak, vagy hogy minisztériumnak nevezzünk valamely intézményt: a dolog lényegére nem tartozik. A dolog lényegére befolyással az bírt volna, a mi a 48-iki alkotások alapgondolata volt, hogy a minisztérium legyen független, (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Az is!) de nem a nemzeti akarattól, nem a parlamenti akaratnak egyenes kiképződésétől, hanem független legyen a fejedelem abszolút akaratától. (Tetszés és helyeslés a. szélsöbáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: És függjön a kisebbségtől. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: Nem a kisebbségtől! De az a legkisebb függetlenség, a mikor a szuverenitásnak két tényezője közül az egyik birja nemcsak a korona jogaiban rejlő nagy erőt, a vétó jogát, a törvényszentesités nagy jogát, de egyúttal birja az uralmat a parlament összealkotása felett is; (Igaz! TJgy van! a szélsöbáloldalon.) a mikor egy szemöldök összevonása nem ront és teremt száz világot, hanem összedönti az összes miniszteri székeket, és a mikor egy összedűlt miniszteri székből távozik valaki, nincs ember a pártban, a ki elkísérje őt a politikai küzdelmek mezejére, (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbal-