Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-276
276. országos ülés 1903 Széll Kálmán miniszterelnök: De nem 20°/o-kal. Holló Lajos: Kár ilyen kicsinyes kérdések felett vitatkozni! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a kicsinyes! Holló Lajos: 103.000 a mostani ujonczjutalék és 21.700-al kMannak többet; ez több mint 20°/ 0 . Széll Kálmán miniszterelnök: De a költség nem tesz 20 0 ' 0-ot! Holló Lajos: Nein tesz 20°/trot? Hát mik esnek el? Majd leszámítom. Elesnek a központi igazgatás költségei; elesnek a közös nagy vezénylet költségei, de nem esnek el azok, melyek a hadi létszám, a béke létszám összes terheMel járnak: a felszerelés, a készletek, a rezerv-készletek, a fegyverek. . . . Kossuth Ferencz: Az élelmezés! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Kossuth Ferencz: Az élelmezés 1 korona 55 fillér! Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyaráztatott világosan, de nem akarják megérteni! Kossuth Ferencz: Ez a kormány kimutatása! Holló Lajos: Kern akarom ezen kérdést hosszasan tárgyalni. . . . Kubik Béla: Némelyik négy esztendeig ott akarja tartani a legénységet! Holló Lajos: ... és bár a számokban lehet eltérés, de abban nincs eltérés, hogy ezt az áldozatot anyagi szempontból kicsinyleni, a nemzetnek különösen mostani gazdasági helyzete mellett jelentéktelennek feltüntetni egyáltalában nem indokolt. Különösen nem indokolt a koronával szemben ebben az irányban fel nem tárni a helyzetet akkor, a mikor a nemzetnek ez a megmozdulása bekövetkezett, a mikor a nemzet terheinek könnyebbitését követeli, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) követeli a kétéves katonai szolgálatnál, követeli abból a szempontból is, hogy gyermekei saját tisztjei által, saját anyanyelvén képeztessenek ki. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Nem őszinte az a felfogás sem, hogy a koronánál mindig ugy állítják oda, hogy ez csak egy erőszakoskodó kisebbségnek követelése. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Holló Lajos: ... és hogy a többség a maga erejével, a maga tömörségével, a maga érintetlenségével ott áll a korona akarata mellett. Ez nem helyes irányitása és nem helyes informálása a koronának, mert annak őszintén meg kellene mondani azt, hogy a mint a király átlépi a magyar határt, annak a magyar embernek, a kMel ő érintkezik, ki az ő szolgálatára siet, annak a gépésznek, a ki vonatját vezeti, annak a felügyelőnek, a ki kiséri az ő vonatát, a falvak azon lakóinak, a kik hozzájárulnak az udvartartási ós a katonai költségekhez, annak a sarki rendőrnek, a ki ő Eelsógének biztonságára ügyel, annak a sok katonának, a kinek fegyverétől és erejétől függ a trón biztossága, mindazoknak lelkébe erősen be van irva az a kívánság, a memájus *í2-én, pénteken. 115 lyért a mi küzdelmünk ebben a házban folyik. (Helyeslés és taps a szélsőbal oldalon.) Ott van ez az önök lelkében is, mert önök sem azt mondják, hogy ezek a követelések helytelenek, hogy ezek követelések nem jogosultak, hanem önök is csak azt mondják, hogy ezek a követelések összeütköznek a koronának akaratával, nehézségekbe ütköznek ma még, hogy le kell küzdeni azt az ellenállást . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van, negyedfél óráig beszéltem róla! Holló Lajos: ... le kell győzni azt az ellentállást, a melyben a nemzet egyeteme velünk van és a melyet legyőzni önök nem képesek. (Mozgás jobbfelöl.) Önök is elfojtott lélekzettel állanak velünk együtt, mint magyar emberek; lesik és várják, mint az ifjú az ő választottjának ajkáról az igent, hogy a mi küzdelmeinknek mikor lesz eredménye, hogy mikor fogja a király azt mondani, hogy akarom, kívánom, megengedem. (iJgy van! a szelsöbaloldalon.) És a midőn most ezt még nem hallják, hanem e helyett hallanak hátulról rikitó kiáltásokat, melyek azt mondják, hogy nem kell engedni, helyt kell állani, ez az érzés áthatja önöket is és odajön a miniszterelnök ur ajkára a passzív rezisztenczia szavában, a kibőjtölés szavában, de azzal a tudattal, azzal a benső háttérrel és lelki igazsággal, hogy inkább kiböjtölöm és megvárom én, sem hogy azon kínálkozó seregek nyomuljanak előtérbe, a melyek ezt a kibőjtölcst önmaguk akarják végezni. (Mozgás jobbfelöl.) Mert nem lehet hinni, hogy ezen ellenállás létrejön, bármily r szerények is a mi tehetségeink és bármily gyengék is a mi erőink, mert örökké megifjul erőnk abból a nemzeti erőforrásból, abból az igazságból, a melyet mindannyian lelkünkben őrizünk. Meg kell végre követelnünk, hogy a nemzet jogai tekintetében előrehaladást tegyen, hogy oly megállapodásra jusson, a mely megnyugtatja a lelkeket is, a melyek áthidalják azokat a nagy ellentéteket, a melyek ma fennállanak, (Éljenzés és taps a szelsöbaloldalon.) Es én látom lélektani álláspontját a t, miniszterelnök urnak, hogy ő ezt a kMárást akarja keresztül vinni, de a mi felfogásunk szerint ennél sokkal helyesebb volna az az álláspont, ha ő otthagyná azokat a kiáltozókat és kinálkozókat, az alkotmányos erőszaknak azon nagy mozgatóit, a kik a miniszterelnök urat szorítják s a kiknek kénytelen azt mondani, — csakhogy elhárítsa azoknak előretörtetését — hagyjatok engem békével, majd annak idején fogom alkalmazni én is azokat az eszközöket, mondom, helyesebb volna, ha' hagyná őket és ő is átvonulna ide, de nem azzal a következménynyel, hogy elhallgassa érzelmeit, hanem azzal a következménynyel, hogy pártjával, embereMel ezen nemzeti követelmények mellé áll, hogy ezáltal elhárittassanak azok a nehézségek, a melyek az országra nézve eló'állanak. Ezek a nehézségek nemcsak abban állanak, hogy a nemzet hosszú 15*
