Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-276
114 tlfj. országos ülés 1903 egyenrangú államot állította Ausztria mellé. Mikor koronás királyunk ezt az álláspontot elfogadta és esküjével szentesitette, ő már túlesett azon a gondolaton, hogy vájjon a cseh, lengyel népnek ugyanazon állami függetlenséget, ugyanazon parlamenti berendezkedést, ugyanazon hadsereget akarja-e megadni, a mely csak Magyarországgal szemben van magyar hadseregnek jellemezve, de nincs a másik részen cseh és lengyel hadseregnek czimezve, mert csak Magyarországon van a hadseregnek ezen külön jellege törvényileg kimondva. Ha a Felség már túlesett ezen önmeggyőzés érzésein, akkor ez már többé nem kérdés, a mint nem is lehet kötni Magyarország államiságának érvényesülését ő Felsége másik állama népeinek helyzetéhez. De nem lehet kötni a mi belső viszonyainkhoz és nemzetiségi akadályainkhoz sem, mert olyan felfogás, a mi itt hangoztatott és a mit — sajnos — a miniszterelnök ur a saját álláspontjának előnyére üdvözölt, hogy csak akkor lesz a magyar nemzetnek nyelvének és jelvényeinek uralmához joga, midőn 20 millió lesz a magyar nemzetiség az országban. Ez az álláspont annyira tarthatatlan, hogy ehhez komolyan hozzászólani sem kellene. A. 20 millió magyarnak a követelése nem lett felvetve akkor, midőn Árpád hadai megjelentek itt, hogy elfoglalják ezen országot, nem lett felvetve akkor sem, mikor a nagy nemzetrendező királyaink, az Árpádok, Anjouk, Hunyadyak tömöritették e nemzet egységét és nem lett felvetve a századok további folyamán sem, sőt 1848ban sem, a midőn ez a fajilag ezer év óta itt álló és uralkodó nemzet minden nemzetiséggel és az osztrák hatalommal szemben meg tudta védeni territoriális önállóságát és ki tudta mutatni, hogy nem 20 millió magyarhoz van fűzve ennek az államnak magyar jellege és fenmaradása. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Ahhoz fűzni, hogy 20 millió legyen a magyar, egy ilyen határidőüzletbe belemenni, hogy majd csak akkor fogjuk nemzeti jogainkat érvényesíteni, ez, t. miniszterelnök ur, nem üdvözlésre méltó, . . . (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem írja alá a beszéd minden betűjét, a ki egészében üdvözli is! Holló Lajos : , . . mert mi itt nemzetiségeink daczára, a minők végre minden nemzetnél és minden államnál vannak, ennek az államnak magyar állami jellegét fenn akarjuk tartani, ezt követeljük a magunk részére és ezt ilyen kérdéseknél, különösen ebben a házban, de a házon kívül is, háttérbe szoríttatni és ezek által a mi nemzeti jogaink érvényesülésének gátat vetni semmikép sem tartjuk megengedhetőnek. Nyilt és egyenes felvilágosításokra volna tehát szükség a koronával szemben ; és a t. kormány ellenkezőleg a lekicsinyítésnek, az május "2%-én, pénteken. egész kérdés jelentősége letörésének odaállitásával akar hatásokat elérni. Lekicsinyli a dolgot materiális szempontból; hogy ez számba sem vehető áldozat a nemzet részéről, hogy mi itt szemfényvesztést csinálunk a nemzet előtt, midőn, nem tudom, 20 millióról beszélünk, holott ez négy vagy hét millió, a mint a t. miniszterelnök ur mondja; elfeledkezik elsősorban arról, hogy az egész ujonczlétszámemelés abból az okból kéretik, mert ennek az alapján uj ágyú felszerelésekre van szükség, és az ágyú fölszerelésekre részben már 38 millió korona be van állítva, és később 40—40 millió korona fog beállittatni négy éven keresztül. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem állandó teher! Holló Lajos: A ki az anyagi terhekről akar beszélni, az ezt nem hagyhatja ki. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ennek a törvénynek következése; e nélkül is kell ágyú. Holló Lajos: Az egész katonai követelés a maga komplexumában együtt jelentkezik. Széll Kálmán miniszterelnök : Nem ugy jelentkezik! Holló Lajos: Együtt jelentkezik akképen, hogy az ujonczlétszám kell a hadsereg kiegészítésére, kell az újonnan felállítandó taraczkütegek ellátására. A közös kormány a maga teljes őszinteségévei számolt be a delegácziók előtt, és az albizottságban megmondta, hogy éveken keresztül 40 — 40 millió koronát kell beállítani a költségvetésbe. Hogyan lehet az, hogy őszinte kormány, minő a miniszterelnök uré mindig volt, a nemzet előtt és a korona előtt az ily hozandó áldozatot . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az ujonczlétszám ezzel nem függ össze, mert a rossz ágyút jóval ki kell cserélni s ugyanezen létszám mellett is kellene ágyú. Holló Lajos: A terheknek az első fix-tétele ezen nagy összegnél 200 millió korona az uj ágyuk felszerelésére s ez okvetlenül a nemzetre hárul. De vájjon a hét millió koronában, melyet a miniszterelnök ur mond, van-e realitás? Hiszen ez oly könnyű számítás, melyet nem akarnak tudni, sem az előadó ur, sem a honvédelmi miniszter ur, hogy anyagilag mibe fognak kerülni a nemzetnek a most kért ujonezok. Én oly természetesnek és oly egyszerűnek találom ezt, hogy csodálnom kell, hogy a miniszterelnök ur elfeledi. Széll Kálmán miniszterelnök: Ön elfeledi a szabadságolást! Holló Lajos: A mostani létszám mellett, 103.000 ujoncz megajánlása mellett 380 millió koronára megy a hadügyi költségvetés. Ha most a 103.000 ujonczlétszámot 20 százalékkal felemeljük, ezen 20 százalékkal felemelt létszámnál nem ugyanazon katonai felszerelésre, nem ugyanazon elhelyezésre és ellátásra van-e szükség ?
