Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

276. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. 113 vényben, hogy ő Felségét, midőn kMül van, magyar tanácsosok akkor is környezzék. Meg­határozták, hogy az országra tartozó külső ügyeket is kizárólag magyarok intézzék. Azokat az ügyeket tehát, a melyek a nemzetet kül­vonatkozásaikban illetik, ezeket már 1741-ben a nemzet saját fiai által rendelte elintéztetni. Azután jött a magyar kormányzati intéz­kedéseknek egész sorozata, a mely a helytartó­tanács, a kanczellária, a kamarai és tárnok­mesteri intézmények egész különállását és szuverén függetlenségét állapította meg. Azután rátértek a rendek a gazdasági elkülönítésre. Széll Kálmán miniszterelnök: Szép szuvere­nitás volt! Szederkényi Nándor: Abban az időben! Később megrontották. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Holló Lajos: Erre ki fogok terjeszkedni. Nem zavartatom meg magam eszmemenetemben. Majd teszek erre is észrevételt. Mondom, ráértek még akkor abban a ne­héz időben, a mikor az ellenség az ország hatá­rán volt, ráértek a gazdasági viszonyoknak ren­dezésére Ausztriával szemben ; rendezték a gazda­sági kapcsolat kérdését, ledöntötték a súlyos gátakat, a melyeket felállítottak volt az ország­ban, és a melyek kifelé az ország áruinak kMi­telét akadályozták. Egész sorozatát a törvények­nek állapitották meg; rendezték az ezekre vonatkozó kívánalmakat, és csak a mikor mind­ezek teljesedésbe mentek, hozták meg a hatvan­ötödik törvényczikket, a katonai segély felaján­lását, a melyet a nemzet a korona segítségére és az ország megmentésére hozott meg. És melyik volt a bölcsebb dolog? Méltóz­tassék ezt a történelemnek most már elfogulat­lan és magasabb látkörének szempontjából te­kinteni ! Melyik volt a bölcsebb álláspont ? Vájjon az, ha a rendek és az országgyűlés meg­hajlottak volna a kormánynak és az aulikus környezetnek kívánságára és felajánlják a segélyt minden ellenszolgálat nélkül, hogy ha a nemzet megtelik továbbra is keserűséggel, ki nem elé­gített és ki nem egyenlített ellentétek érzésével, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ha haderőt nyújt, a melyben nincs semmi nemzeti gondolat és nemzeti tartalom. Az lett volna-e jobb, ha ilyent nyújt, vagy ha -- a mint megtették — inkább késedelmeskedtek, de elő­ször is minden ellentétet a dinasztia és a nem­zet között lebontottak, minden akadályt elhárí­tottak és állítottak olyan hadsereget a dinasztia és a király védelmére, a mely telve volt lelke­sültséggel, nemzeti érzelemmel, a mely nemzeti magyar vezetés alatt állott, magyar zászló alatt állott és magyar szívvel, magyar hűséggel, ma­gyar vérrel mentette meg az uralkodóházat. Széll Kálmán miniszterelnök: Külön had­sereg nem volt! Holló Lajos: És vájjon melyik lesz most is bölcsebb cselekedet ? Az-e, a mely itt haderőt gyűjt, KÉFVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. de königrätzi eredménynyel, a mely a nemzeti elkeseredést magában hordozza és soha sem szol­gál igazi segítségéül a dinasztiának. Vagy pedig az, a mely leküzdi a korona ellentállását, hóna­pokon át, ha kell, el nem mozdul a helyéről, vMja a harezot, hogy meggyőzze az udvart, a koronát ennek az állásjiontnak a helyességéről, de egyúttal oly támogatást is nyújtson, a mely nehéz időkben agyedül lesz eredményes és sikeres ? É3 ki biztosit arról, hogy a veszedelmek nincsenek-e ismét oly közel? Hogy a felső­ausztriai rendek, a kik abban az időben Lincz­ben meghódoltak egy idegen hatalomnak, faj­rokonságuknál fogva nem fognak-_e meghódolni ismét egy idegen hatalom előtt? Es a cseh ren­dek is, a kik Prágában akkor szintén meghódol­tak, nem fognak-e veszedelem idején szintén a fajrokonságnál fogva, más irányú csatlakozást kívánni ? De ki kételkedik abban, a mit mindig hir­detünk, hogy a magyarnak nincs senkije, a ki­hez fordulhatna ; nin;s másutt keresnMalója, mint az, hogy a Habsburg-házzal magát, jövő­jét, jelenjét és egész exisztencziáját szorossan összefűzze? Csak azt kívánja és az a feltétele, hogy a dinasztia az ő egyéniségét, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) érzelmeit, (Igaz! Uqy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) az ö munkásságát fűzze e nemzet felvirágoztatásához, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) e nemzet jogainak elismeréséhez és érzelmeinek kíméléséhez. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsö­baloldalon.) Ezt az összeforradást kívánjuk, t. képviselő­ház, és ennek a kívánságnak előmunkálatait óhajtjuk keresztül vitetni a kormány által, a mit azonban, sajnos, nem látunk. Látunk azonban egészen ellenkező dolgokat. Ha a t. kormány az ő kötelességét, szerintem az alkotmány értelmé­ben helyesen fogná fel, akkor a felvilágosítások­kal a következő fő czimeken kellene a koroná­hoz fordulnia: Ki kellene emelnie, hogy e küzdelem nem lépi túl a törvényesség kereteit, mert a mai közös hadseregnek még a katonai előítélet által és makacsság által fentartott mai kereteit sem bontja meg, mert nem teremt külön magyar hadsereget, hanem a mai közös hadseregnek minden keretét, annak minden féltett egységét fentartja, annak közös osztrák szervét, mely Bécsben székel, meg nem bolygatja, annak ve­zérkarát, egységes vezérletét nem érinti; egye­dül csak saját államunk területén belül akar­juk saját hadseregünkben az állam nyelvét és jelvényét életbeléptetni. És fel kellene világosí­tani a koronát arról, hogy az ő féltékenysége, a melyet másik állama népeinek érzékenységé­hez fűz, tarthatatlan felfogas. Hisz Magyaror­szág elintézte ezt a kérdést ő Felségével akkor, midőn különböztetés nélkül Ausztria népeire, csehekre, lengyelekre, Magyarországot mint 15

Next

/
Thumbnails
Contents