Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-275
275. országos ülés 1903 május 2ü-án, szerdán. 93 és lényege által épültek fel. És ha kutatjuk ennek forrását, azt látjuk, hogy azok érték el legelőbb ezt a nagyságot, hol maga az uralkodóház, a korona legelőbb vált nemzetMé, s szolgálta a családi érdekek helyett a nemzeti érdekeket. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ne feledje el a t. ház, hogy Angliának bámulatos világuralmi nagyságát nem a Stuartok, kik Európa minden uralkodóházával rokonságban voltak, vetették meg, hanem megvetette az a vöröshaju királyné, ki VIII. Henriknek egyik megbélyegezett házasságából származott, és mert ebből származott, Európának hatalmas uralkodói nem akarták őt feleségül fogadni. És ő nem lépett házassági frigyre senkMel, hanem meginaradott Angliának és Angliának volt első királya, ki megcsinálta 1 az angol nemzeti politikát, megcsinálta az angol tengerészet tervezetét, megcsinálta azon lépcsőjét, melyen haladva, az angol nemzet eljutott a tengerek uralmáig, és egy világuralomhoz, melyhez fogható nagyságában soha e földön nem volt. És mert ő volt a legelső, ki a nemzeti gondolat erejével hatott és működött, ő volt az, ki az angol nemzet nagyságának igazi alapját ugy benső életében, mint külső nyilvánulásaiban megvetette. Mily nyoIvorult a mi sorsunk, hogy nekünk esdekelni kell azért, a mit más nemzeteknek önként nyújt a sors; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy minket saját nézeteink, saját természetünk, saját gondolataink, s a mi fő, saját érdekeink, s ne idegen érdekek szerint kormányozzanak; hogy az uralkodásnak elve az legyen, hogy a mi e nemzetet erősiti, az mind jó, a mi e nemzetnek árt és kártékony, az mind rossz és bün. Nem lehet azt eltűrni, hogy egy udvarnak, a mely udvar soha a maga eszességéről hires nem volt, . . (Tetszés a szélsöbaloldalon. Elénk mozgás jobbról és a középen.) Elnök (csenget): T. képviselő ur, kérem, kritikájában azokkal az intézményekkel szemben, melyekkel szemben a kritika teljesen jogosult, különösen ha távollevőkről van szó, méltóztassék mindenesetre a parlamentáris formákat megtartani. (Helyeslés a jobboldalon, Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Én követem az angol elvet: a mire Magyarország költségvetésében tétel van és pénz adatik, az mind a mi bírálatunk alá tartozik. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Én egy szóval sem mondottam, hogy az udvar nem lehet kritika tárgya, nem is fogok ilyesmit mondani; csak arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a kifejezések megválogatásában szigorúan a parlamenti határok közt maradjon. (Helyeslés jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Meddig fogjuk, meddig fogja ez a nemzet türelemmel elviselni egy udvarnak cselszövéseit és cselvetéseit, a melynek példája által a cselszövés átterjed e nemzetnek egész politikai életére, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy a harcz ma az országban, ha önök a dolog mélyére tekintenek, nem a politikai pártok közt folyik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) hanem ott a kormánypárt különböző árnyalaton levő cselszövői között, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról és a középen.) a kik foglalkoztatják az udvart, a kik örökké többet tudnak igérni Bécsnek, mint az előbbi. (Zajos tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) A kik egy párthoz tartoznak, azoknak nemcsak az elvi közösségben, de a bajtársi kötelékben is kell, hogy legyen kapcsuk. Rakovszky István : Az igaz! Ugron Gábor: Yajjon micsoda bajtársi kötelék az, (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) ha ő Felsége körül nem a nemzet gondolkodásának különböző tényezői, a nemzet cselekvési akaratának különböző áramlatai, felfogásának változó színei, de oly szinei fordulnak meg, a melyek már állandóak, s különösen oly szinei. a melyeket mi képviselünk, a melyek azóta állandók és azóta mindig vannak, a mióta idegen uralkodóház kormányoz Magyarországon ? Hogy történik, t. ház, hogy ő Felsége körül, a midőn tanácsadásról és érintkezésről van szó, nem ezek a nagy nemzeti, nagy közművelődési, nagy politikai áramlatoknak képviselői fordulnak meg, hanem az apró intrikáknak, szemékyeskedésnek, torzsalkodásnak, árulkodásoknak, bpfeketitéseknek hősei ? (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Olcsó Jánosok ígérkeznek ! Ugron Gábor: Én, t. ház, azt mondom, hogy legrosszabb politika az a politika, a mely azt hiszi, hogy a kormánynak az a feladata, hogy mindent legyőzzön. Mert az a politika, a mely mindent le akar győzni, egy abszolút uralomnak politikája, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annak a politikának, a mely alkotmányos akar lenni, feladata lehet a meggyőzés. De lehet, hogy a meggyőzés nem sikerül, mert nagyon határozott és igen jogosult ellentétek állanak fenn, s mi lehet jogosultabb egy politikai felfogásban, mint az, hogy a nemzet élete szerveinek necsak egy részét fejleszsze ki, hanem élete szervének minden részébe belevigye a maga nemzeti természetét, s belevigye a maga természetét a maga általános vérkeringésébe, mert az a külön test, a mely a mi vérkeringésünkön kMül van a mi testünkben, mindig akadálya a vérkeringésnek: genyedésnek, izgalomnak, a test megromlásának, megbetegedésének válik forrásává. Az a hadsereg, a mely nem magyarnyelvű, a melyet nem magyar tisztek vezényelnek, a melynek zászlaja nem magyar nemzeti: az egy idegen test, a mely a nemzet szervezetébe beleékelve, mely rendes vérkeringésünkön kMül áll, ahhoz
