Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

<M 275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. anyagot adunk, de az az anyag nem alakul át erővé, nem változik át izommá, mert egy idegen, odanőtt testet táplál, a mely a nemzeti izmon, a nemzeti erőn, a nemzeti szervezeten kMlil áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi leket jogosultabb, mint hogy a nemzet ezt a részt is a maga életének, saját életműködésének folytonos tevékenysége alá akarja hajtani, saját vérével akarja táplálni, de ugy akarja biztosítani annak a szervnek működését, hogy aztán azt a vért, a mit neki adott, vissza is fogadhassa és saját testének fentartására és fejlesztésére fel is használhassa? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen természetes és igazságos követelmények között hogyan lehetséges az, hogy a király itt van, a miniszterek érintkeznek vele és mi itt az országgyűlésen összejövünk, a válság foly, foly és foly, a kormánynak a megoldásra nincs semmi javaslata, semmi tervezete? Ha ő Felsége minket hallgatott volna meg, mi adtunk volna tervezetet és javaslatot. Meglehet, hogy adtunk volna olyat, a melyet önök is el tudnak fogadni, de ha önök a királynak, a mit jogosan tehetnek, csak olyan tanácsot adnak, hogy egy pártnak embereit és hMatalosait hMja meg. akkor engedje meg a t. ház, a feladat is az önöké, a teher is az önöké, hogy a kibontakozásra módot és alkalmat nyújtsanak. Mert egyről legyenek meggyőződve: az a minimum, a melyet itt ez oldalon felállítottunk, hogy a nemzet számára elkerülhetetlenül szükséges, nem a mi programmunk. Az csak közeledés a mi programmunkhoz. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi csupán egy közeledésért küzdünk és harczolunk, de harczolunk, miután ismerjük az ország közvéleményét, olyan makacssággal, hogy onnan önök minket semmi körülmények között és semmi tekintetben eltávolítani nem tudnak. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Hát mire való, igen t. miniszterelnök ur, az a nem is bizalom, hanem nekünk küldött intés a vármegyéknél? Jön minden héten egy-két határozat a vármegyéktől, hogy ők az obstrukeziőt elitélik. Azt kérdem, a t. miniszterelnök úrtól, miért nem jön olyan határozat, hogy ők a benyújtott ujonezozási törvényjavaslatot helyeslik ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Én megmondom, t. ház. (Kálijuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) mert arra még vármegye nem igen akadt, hogy vállalkozzék. A legerősebb kormánypárti emberek abban a pillanatban megfutnak és a vármegyei gyüléstermek az ellenzékiek számára maradnak. De bizalmi nyilatkozat okvetetlenül kell és a bizalmi nyilatkozatnak azt a formáját találták ki, hogy az obstrukeziót kell elitélni. Most azt kérdezem, t. ház, kit vezetnek ezzel félre? Minket nem és az ország lakóit, de arra alkalmas ez, hogy a Felséget, a királyt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egy ilyen egészen egyebet mondó és másnak magyarázható formulával félrevezessék és ámítsák. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meg kell mondani egész őszintén, hogy uram királyom, Magyarországnak népe, intelligencziája egyformán és egyenlőn, néhány bogaras fejű ember kMételével (Derültség a szélsöbaloldalon.) — nem itt a házban, a házon kMül, — nem kapható arra, hogy ezen ujoncz-törvényjavaslatot helyeselje, és mMel nem helyesli, a te kormányodnak helyzete nehéz. Az ellenzék annyira lojális, hogy ebből a helyzetből magának nem kér semmi hasznot, csak tisztán az ország számára olyan engedményeket, a melyeknek életbeléptetése czéljából még törvényváltoztatásra sincsen szükség, csak a törvényt jóhiszemüleg Magyarország előnyére kell értelmezni, nem pedig, a mint eddig szokták, évtizedek óta mindig Magyarország hátrányára. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A korona tanácsosainak a helyzetét nemcsak fel kell tárniok, de azt is meg kell mondaniuk, hogy itt akár az ellentállásnak, akár a kibőjtölésnek époly kevéssé van hatása, mint a lekaszabolásnak. Itt csak egy mód van, engedni és pediglen a maga idejében, engedni addig, a mig nem késő és engedni olyan formában, hogy az egész ország közvéleménye abban megnyugvást találjon. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) És ha ő Felségének ezt tanácsolják, meg vagyok győződve, hogy bár nehezére fog esni, de nem fog elzárkózni. Azon sem csodálkoznám azonban, hogyha nehezére esnék, hiszen, a ki sokáig uralkodik mint király, az nagyon kényes helyzetbe jut, mert ő és elvei megmaradnak, nézetei benne még inkább megerősödnek, sőt lehet mondani, megkövülnek, de az egész világ körülötte megváltozik és átalakul. Egy uralkodó, a ki sokáig és hosszasan uralkodott, uralkodásának utolsó részében mindig azzal a nehézséggel küzd, hogy őt nem érti meg az a nemzedék és ő sem érti meg az uj nemzedéket. Nehogy azt gondolják, hogy egy bölcs uralkodónak az a kötelessége, hogy ő ehhez a maga felfogásához ragaszkodjék! Hisz az ország azért létesítette az alkotmányosságot, azért alkotta a parlamenti képviseletet, hogy ebben a képviseletben minden öt évben megújuljon a nemzet gondolkodása, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) uj eszmék, uj áramlatok kifejezést nyerjenek és azért kell a korona tanácsának a parlamentből véve lennie, és a parlamenthez alkalmazkodnia, és nem a parlamentet a maga képére megalkotnia, hogy az uj gondolatok, az uj elvek, az uj nézetek, az uj irányzatok, az uj állami és társadalmi elvek megalkotása körül való tevékenység a régi, az ósdi, az elmaradt, a kiküszöbölt és csak kártékony felfogások által ne korlátoztassék. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Treitschke azt irja egyik munkájában, hogy Poroszországnak rendkívül nagy szerencséje volt, hogy soha a trónörökös nem volt annak a politikai álláspontnak a hMe, a melyben az utolsó király meghalt ós ezáltal a foly-