Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-258
%58. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 87 Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igaz! De j meg kell mondani! Eötvös Károly: Meggyőződtem arról az évek során, 1867-től 78-ig, hogy az a tudomány, a melyet mi egykor tanultunk, hamis tudomány és az ország érdeke meg a dinasztia érdeke nem egy, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem nagy, lényeges dolgokban egymással szemben áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindazonáltal, ámbár époly hMe voltam az ő emlékének és hagyományainak és époly tisztelője vagyok ma is, mint a t. miniszterelnök ur, én mégis arra voltam kénytelen magamat elhatározni, még pedig ugyanazon okokból, mint ő, hogy ide, erre az oldalra jöjjek. Széll Kálmán miniszterelnök: így már más! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nagyon türelmetlen volt!) A nevetés kommentálta meg, hogy kétértelmű volt! Most nem! Eötvös Károly: Mi birt engem arra a meggyőződésemre, arra az igazán ellenállhatatlan, kényszerítő meggyőződésre, hogy én itt ezeken a padokon kisértsem meg a nemzet ügyének szolgálni? Az birt reá, mert meggyőződtem arról, hogy az 1867-iki mű, a melynek egykor támogatója voltam, évek folyamán, 10 év alatt teljesen meghamisittatott, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy az a mii a maga szerkezetében, a maga egész gépezetében többé nem felelt meg a nemzet erőinek, érdekeinek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi ennek az államnak a külső gépezete tekintetében, az emberek, a hatalmi viszonyok beosztása tekintetében oly szervezetet csináltunk, a minő van a teljesen önálló és független nagy nemzeti államoknak. Akkora a költségünk, akkorák a kiadások, annyi a hMatalnokunk, sőt nemcsak annyi. 1848 előtt a királyi hatalomnak alig volt módjában Magyarországon 1500 embernek hMatalt és kenyeret adni, ez a rendszer odavitte az országot, hogy ma a király 50.000 családnak ad kinevezést és kenyeret. A király hatalmát, a nélkül, hogy ellensúlyról kellő időben gondoskodtunk volna (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és kellő időben útját állottuk volna, (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon.) a királyi hatalmat mérhetetlenül növeltük (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a nemzet erőit majdnem ugyanabban az arányban csökkentettük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most, ha nekünk olyan európai, korszerű, államszerü szervezetünk van, olyan állami gépezetünk külsőleg, mint a német, a franczia, az angol és egyéb nagy nemzeteké, de nincs nemzeti hadseregünk, nincs nemzeti uralkodóházunk, vámjaink felett nem rendelkezünk, ipari, gazdasági életünk összes erőforrásai felett nem mi rendelkezünk, de az állam szervezete mégis ugyanaz, mint azoké az államoké: akkor többé az 1867-iki mű ugy, a mint van, a nemzet javára fenn nem maradhat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Segíteni kell a dolgon; igy a nemzet sokáig nem bírja. Mi történt például, — a mi egyik nagy oka volt, a mely miatt kénytelen ' voltam magamra nézve a konzekvencziákat levonni, — mi történt például Bosznia ügyében? Mert a miniszterelnök úrra nézve is egyik külső ok a bosnyák kérdés volt, hogy akkori állását elhagyta. Itt van a bosnyák kérdés. Nem szabad királyunkról beszélni itt, alkotmányos szokásunkkal ellenkezik; a 48-iki törvényekben kimondott nagy elv következményeMel ellenkezik. Nem szabad a mi királyunkról beszélni. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Az osztrák császárról lehet! Mnök csenget.) Nem is akarom tenni, de bizonyos az, hogy ha a királyi esküben egyetlenegy szónak egyetlen értelme van, ha az nem üres szó, ha — bocsánat e szóért, nem szubjektív szándékos kifejezés, — ha nem ámítás, a királylyal, valamint a nemzettel szemben, ha az alkotmánynak a koronázási esküről szóló része komoly dolog, akkor Boszniát a mikor elfoglaltuk, a magyar állam erejének szaporítására kellett volna fordítani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A szent koronához tartozott. Egyenesen arra tett esküt a mi uralkodónk, a mikor szent István koronáját a fejére tették, azon a halmon, a mikor a világ négy tájára sújtott kardjával, az a kardsujtás azt jelentette, hogy Boszniát a magyar állam erőinek emelésére kell visszafoglalni, ha már visszafoglaltuk. Es mi történt vele? Minden alkotmányon kMül eső immediát hatalmi terület képeztetett belőle: szláv, német és idegen. Nem magyar. Sem az alkotmányt ki nem terjesztették rá, sem alkotmányunk sánczaiba be nem vették, sem társadalmunk erejét rá ki nem terjesztettük. Sőt még ha semmi sem történt volna, nem volna oly nagy baj, de egyenesen a magyarnemzet ellenére, tudatosan, szláv és német irányban fejlesztik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk alig van rá egyéb befolyásunk, mint a törvénynek azon szakasza, a mely a miniszterelnöknek jogot ad beleszólni (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ha mer!) a kérdésekbe, ha kérdik, pedig sohasem kérdik. (Derültség. a szélsöbaloldalon.) Mit jelent a koronázási eskü akkor, mit jelent az alkotmány egyéb része, ha legkényesebb része sem ér semmit a mi számunkra! Ily tapasztalatok birtak rá és tették rám nézve kényszerszükséggé, hogy azt a tábort elhagyjam és idejöjjek. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, és ez érvelésének egyik legfontosabb része, mindenesetre a legszebb érvek közé tartozik, azt mondja szórói-szóra: fejleszteni kell a hadsereget, fejleszteni kell a véderőt, szaporítanunk kell a legénység számát, taraczkütegekre és nem tudom mi mindenre van szükségünk szárazon és vizén egyaránt, mert az élet meg nem áll semmiben,
