Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

86 25ö. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. huszonöt vagy huszonnyolcz esztendővel is; de rossznak és kárhozatosnak tartom most is, és az a helyzet, a melybe ma hazánk jutott, matatja, hogy igazságom van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében, hogy a kormány azonosítja magát az ujonczemelési javaslattal. Lehetetlen, azt mondja a miniszterelnök ur, hogy azokat levegye a napirendről. Szóról szóra azt mondja: lehetetlen, hogy azokat a javaslatokat levegye a napirendről, fiát, t. miniszterelnök ur, ez a szó »lehe tétlen « megint olyan, a melynek valóságos értelmét valamikor Deák Ferencz megmagyarázta itt a képviselőházban. Megmagyarázta különösen azt, hogy az államférfiak gyakran lehetetlennek mondanak oly dolgot, a mely egyáltalában nem lehetetlen. Csak néha nehéz, de néha e nehézség csak hiúsági akadályokba ütközik; a nemzettel azonban el akarják hitetni, hogy az lehetetlen. S én meg vagyok arról győződve, hogy ez az ujonczfelemelési javaslat is olyan, a melynek a napirendről való levétele nem lehetetlen, sőt a melynek a napirendről való levétele bizonyos körülmények között elmaradhatatlan szükségesség. Barabás Béla: A mely be fog következni. Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur indokolni akarta és indokolta is ezen ujonczfelemelési javaslatnak szükségességét, mert azzal akart bennünket meggyőzni arról, hogy az ő és kabinettársainak szilárd meggyőződése mily jól megfontolt okokon nyugszik. De mMel indokolt ? Az általános militárizmussal, az általános hadképességgel, általános európai felfogással, általános európai érveléssel. SemmMel mással lényegileg nem tudta indokolni, miért szükséges az ujonczlétszámnak ily magas mértékben való emelése. De hát, t. miniszterelnök ur, ön azt jobban tudja, mint mi, mert helyzeténél fogra jobban kell tudnia, hogy minden országnak a helyzete bonyolult, hogy minden nagy kérdés szövevényes kérdés, a mely nem egy szálból, hanem igen sok szálból áll, és hogy minden állam kormányzási igazságának nagyon sok részlete van és nagyon sok részlete egyenlő sulyu és fontosságú. A magyar állam helyzetében pusztán ezt az egyetlenegy szálat ragadni ki, pusztán ezt a kérdést tolni előtérbe és minden mást feláldozni érte, feláldozni érte mindazt, a mit a földmMelésügyi miniszter ur tegnap itt kifejtett és a mit ki sem fejtett, és a mi ennek a nemzetnek a nyugalmában van, feláldozni mindezt ezért az egyetlenegyért .. . Széll Kálmán miniszterelnök: Mi javasoltuk a többit is! Eötvös Károly: De hogyan javasolták ? (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: A katonai javaslatokat javasolták!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is javasoltuk, ezt is javasoltuk! Barabás Béla: Azt megadjuk, ezt nem! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur a nemzetnek ezer és ezer más nagy dolgát, nagy érdekét kellő alakban nem állitotta a nemzet elé. Szeme, esze és figyelme pusztán ezen az ujonczfelemelési javaslaton ragadt meg, j)edig nekünk_ egyéb nagy nemzeti érdekeink is vannak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az ország érdeke a dinasztia érdeke és a monarchia érdeke egyszersmind. Hát, t. miniszterelnök ur, én azt hiszem, hogy a tankönyvek szerint, meg idegen elméletek szerint, idegen nemzetek életéből vont elméletek szerint talán igaza van, mikor azt mondja, hogy az ország érdeke egyúttal a dinasztia érdeke, de Magyarországnak sok száz esztendős története azt bizonyítja, hogy a dinasztia nem így fogta fel a dolgot és a dinasztia nem azt tartotta a maga érdekének, a mi az ország érdeke. (Igaz ! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A dinasztiára oly igazságokat diktál rá a t, miniszterelnök ur, a mely igazságokra annak semmi kedve, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) a mely igazságokat elfogadni a dinasztiának semmi kedve, semmi akarata. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor : Nem jött még meg az eszük! Eötvös Károly: Hát, t. miniszterelnök ur, ezt a tant mintha egy iskolában tanultuk volna valamikor, hogy a dinasztia érdeke egyúttal az ország érdeke, és megforditva. Én is voltam egykor olyan híve Deák Ferencznek, mint a t. miniszterelnök ur. De én 1876-ban, méginkább 1878-ban, csaknem egyidőben azzal, a mikor a t. miniszterelnök ur kénytelen volt a kabinetből kilépni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Miért voltam kénytelen ? Ugron Gábor: Mert meggyőződése volt! Eötvös Károly: Kénytelen volt; mert ha nem lett volna kénytelen, nem lépett volna ki. (Élénk derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Állításnak kétértelmű, viccznek rossz! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De igaz!) Eötvös Károly: Nem törekszem én arra, hogy jó viccz legyen; csak igaz legyen. (Elénk derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugyanakkor meggyőződtem arról, hogy az a tan . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tudja ön, hogy miért voltam kénytelen kilépni! Mert meggyőződésem vitt reá! Mondja azt! (Felkiáltások jobbfelöl: így kell mondani! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hisz azt mondta! Egy hang jobb felöl: Elhallgatta!) TJgy kell mondani! Nem kétértelműséggel! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Azt mondta!) Abban van a kétértelműség ! Eötvös Károly: A benső meggyőződés egy tisztességes komoly férfiúnál sokkal erősebb, mint bármely más kényszer.