Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 81 ben az 1848 : III. t.-cz. 28. §-a alapján bármikor. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Elismerem, hogy kétely merülhet fel a házszabályok e két szakaszának egybevető értelmezésére nézve, de hMatkozhatom a háznak eddigi praxisára. Megvallom, hogy mMel ez a kérdés váratlanul merült fel, nem volt időm arra és nem voltam abban a helyzetben, hogy több preczedenst gyüjthessek össze. De igen jól emlékszünk többen egy esetre, a mikor Szilágyi Dezső foglalta el az elnöki széket és báró Bánffy Dezső akkori miniszterelnök a vita során mint miniszter szólalt fel. Akkor ugyanaz a kérdés merült fel, a melyet most ilátkay László képviselő ur hozott elő és akkor az elnök azt mondta, hogy a miniszter felszólalása nem tekintendő olyannak, a mely a szónokok sorrendjébe beillesztetik. Azért emlékszem én és emlékszünk sokan reá, mert a háznak akkori igen t. elnöke a kijelentésnél oly sajátságos formulát használt, a melyet az ellenzék politikai értelembea magyarázott, a mi óriási derültségre adott alkalmat. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Azt mondta: nem számit!) Ily pregnáns esetben a háznak olyan elnöke, a kinek egyénisége is minden esetre nagyon nagy tekintélynek örvendett, ily értelemben nyilatkozott és a ház az ő magyarázatát fogadta el. Erre a preczedensre hMatkozom. Ebből fol.yólag, és a dolog természete szerint is. a minisztert nem a jegyző szólította fel, hanem én mondtam az elnöki székből, hogy a földmívelési miniszter kMan nyilatkozni. Én tehát azt tartom, hogy az 1848 iki törvény szellemének, a házszabályok szellemének és az eddigi praxisnak, melyből egy példát egész pozítMitással tudtam idézni, — és ha utána nézünk, bizonyára többet is tudunk idézni — az felel meg, hogy a miniszteri felszólalás ne szakítsa félbe azt a sorrendet, mely a szólásra jelentkezettek tekintetében fentartandő. (Helyeslés jobb felöl.) Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék ebbe belenyugodni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Szót kérek. Az igen t. elnök ur egy preczedensre hMatkozott és azt azzal kommentálta, hogy azt mondta, hogy a ház akkori elnöke egy oly czélzással ütötte el a kérdést, a mely derültséget keltett. A derült hangulatban hozott határozat, ha határozatnak nevezhetjük, nézetem szerint egy ilyen komoly kérdésben preczedensül nem szolgálhat. (Ellenmondás jobbfelöl.) A miniszterek felszólalási joga az 1848-iki törvényben nem azért van biztosítva a miniszterek számára, hogy mint debatterek beállhassanak a vitába és a vitát irányithassák felszólalásaikkal és olyan argumentumok harezbavitelével, melyek a közvélemény irányítására KÉPVH. NAPLÓ 1901 1906. XV. KÖTET. befolyást vannak hMatva gyakorolni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Az 1848-iki törvény is csak azért biztosítja és biztosithatja a miniszterek felszólalási jogát közérdekű kérdésekben, hogy a kormányzatra vonatkozó málatkozataikat a vitának bármely stádiumában megtehessék és a feliratkozás sorrendjéhez ne legyenek kötve. Azt hiszem, nem vonhatja kétségbe senki, hogy a földmMelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde egyáltalában nem volt egy ilyen egyszerű felszólalás, hanem egyenesen támadó beszéd volt azon állásfoglalás ellen, a melyet az ellenzék az indemnitási javaslattal szemben tanúsított. Hogy ilyen elhangzott érvekre az ellenmérveknek meghallgatása következik a parlamentarizmus szabályai szerint a sorrendben, ezt, azt hiszem, vitatni nem is lehet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A helyes vitatkozásnak egyedüli formája, hogy érvek és ellenérvek állíttassanak egymás mellé és eléggé sajnos, hogy oly ritkán vagyunk abban a helyzetben, hogy az ellenzéki szónokok beszédére a túloldalon siessenek válaszolni. Ha most az történik, egy ilyen derülten megtörtént preczedensre hMatkozva, hogy egy nagy támadó beszéddel szemben vagy mondjuk egy, a javaslatot támogató beszéd után az ellenzéki argumentumokat nem akarná a ház meghallgatni, ez a vitatkozás szabadságának egyenes megsértése volna. (Igaz! TJgy van !• a szélsőbaloldalon.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy miután a preczedensek nem arra valók, hogy a tanácskozás rendjét felforgassák, méltóztassanak a parlamentarizmus és a vitatkozási forma szempontjából belenyugodni, hogy, miután tegnap mellette beszélt egy szónok, ma ellene történjék az első felszólalás. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! Nem a vitához akarok szót emelni, csupán a házszabályokhoz arra a kérdésre vonatkozólag, melyet a t. képviselő urak most felhoztak. A nélkül, hogy ezzel annak a kérdésnek, vájjon ilyen esetben a miniszter felszólalása képviselői felszólalásnak tekintendő-e, és hogy ez a javaslat ellen felszólalónak következését vonja-e maga után, bármi tekintetben prejudikálni akarnék, miután további vitatkozásoknak elejét akarom venni és semmi súlyt sem akarok arra fektetni, hogy egy fél órával előbb vagy utóbb beszélek-e, részemről átengedem a szót. (Helyeslés jobbfelöl.) Beőthy Ákos: Miután itt egy nagyfontosságú elvi kérdésről van szó, én azt hiszem, hogy nemcsak jogunk, hanem kötelességünk a dolgot tisztába hoznunk. (Zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor: Az elv önöknek semmi ? Elnök: A képviselő urnak joga van a házszabályokhoz szólani. Beőthy Ákos: Én a legnagyobb rokonszenvvel üdvözlöm Berzeviczy Albert t. barátom engedékenységét, de itt nem annyira engedékenységről és kegyelemről, hanem jogról van szó, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és ezt a jogot íi