Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 81 ben az 1848 : III. t.-cz. 28. §-a alapján bár­mikor. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Elismerem, hogy kétely merülhet fel a házszabályok e két szakaszának egybevető ér­telmezésére nézve, de hMatkozhatom a háznak eddigi praxisára. Megvallom, hogy mMel ez a kérdés várat­lanul merült fel, nem volt időm arra és nem voltam abban a helyzetben, hogy több precze­denst gyüjthessek össze. De igen jól emlék­szünk többen egy esetre, a mikor Szilágyi Dezső foglalta el az elnöki széket és báró Bánffy Dezső akkori miniszterelnök a vita során mint miniszter szólalt fel. Akkor ugyanaz a kérdés merült fel, a melyet most ilátkay László kép­viselő ur hozott elő és akkor az elnök azt mondta, hogy a miniszter felszólalása nem te­kintendő olyannak, a mely a szónokok sorrend­jébe beillesztetik. Azért emlékszem én és emlékszünk sokan reá, mert a háznak akkori igen t. elnöke a ki­jelentésnél oly sajátságos formulát használt, a melyet az ellenzék politikai értelembea magya­rázott, a mi óriási derültségre adott alkalmat. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Azt mondta: nem számit!) Ily pregnáns esetben a háznak olyan el­nöke, a kinek egyénisége is minden esetre na­gyon nagy tekintélynek örvendett, ily értelem­ben nyilatkozott és a ház az ő magyarázatát fogadta el. Erre a preczedensre hMatkozom. Ebből fo­l.yólag, és a dolog természete szerint is. a mi­nisztert nem a jegyző szólította fel, hanem én mondtam az elnöki székből, hogy a földmívelési miniszter kMan nyilatkozni. Én tehát azt tartom, hogy az 1848 iki tör­vény szellemének, a házszabályok szellemének és az eddigi praxisnak, melyből egy példát egész pozítMitással tudtam idézni, — és ha utána né­zünk, bizonyára többet is tudunk idézni — az felel meg, hogy a miniszteri felszólalás ne sza­kítsa félbe azt a sorrendet, mely a szólásra jelentkezettek tekintetében fentartandő. (Helyes­lés jobb felöl.) Nagyon kérem a t. házat, méltóz­tassék ebbe belenyugodni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Szót kérek. Az igen t. elnök ur egy preczedensre hMatkozott és azt azzal kommentálta, hogy azt mondta, hogy a ház ak­kori elnöke egy oly czélzással ütötte el a kér­dést, a mely derültséget keltett. A derült han­gulatban hozott határozat, ha határozatnak ne­vezhetjük, nézetem szerint egy ilyen komoly kérdésben preczedensül nem szolgálhat. (Ellen­mondás jobbfelöl.) A miniszterek felszólalási joga az 1848-iki törvényben nem azért van biztosítva a minisz­terek számára, hogy mint debatterek beállhas­sanak a vitába és a vitát irányithassák fel­szólalásaikkal és olyan argumentumok harezba­vitelével, melyek a közvélemény irányítására KÉPVH. NAPLÓ 1901 1906. XV. KÖTET. befolyást vannak hMatva gyakorolni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Az 1848-iki törvény is csak azért bizto­sítja és biztosithatja a miniszterek felszólalási jogát közérdekű kérdésekben, hogy a kormányzatra vonatkozó málatkozataikat a vitának bármely stádiumában megtehessék és a feliratkozás sor­rendjéhez ne legyenek kötve. Azt hiszem, nem vonhatja kétségbe senki, hogy a földmMelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde egyáltalában nem volt egy ilyen egyszerű felszólalás, hanem egyenesen támadó beszéd volt azon állásfoglalás ellen, a melyet az ellenzék az indemnitási javas­lattal szemben tanúsított. Hogy ilyen elhangzott érvekre az ellenmérveknek meghallgatása követ­kezik a parlamentarizmus szabályai szerint a sorrendben, ezt, azt hiszem, vitatni nem is lehet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A helyes vitatko­zásnak egyedüli formája, hogy érvek és ellen­érvek állíttassanak egymás mellé és eléggé saj­nos, hogy oly ritkán vagyunk abban a helyzet­ben, hogy az ellenzéki szónokok beszédére a túl­oldalon siessenek válaszolni. Ha most az történik, egy ilyen derülten megtörtént preczedensre hMatkozva, hogy egy nagy támadó beszéddel szemben vagy mondjuk egy, a javaslatot támo­gató beszéd után az ellenzéki argumentumokat nem akarná a ház meghallgatni, ez a vitatkozás szabadságának egyenes megsértése volna. (Igaz! TJgy van !• a szélsőbaloldalon.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy mi­után a preczedensek nem arra valók, hogy a tanácskozás rendjét felforgassák, méltóztassanak a parlamentarizmus és a vitatkozási forma szem­pontjából belenyugodni, hogy, miután tegnap mellette beszélt egy szónok, ma ellene történjék az első felszólalás. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! Nem a vitához akarok szót emelni, csupán a házszabá­lyokhoz arra a kérdésre vonatkozólag, melyet a t. képviselő urak most felhoztak. A nélkül, hogy ezzel annak a kérdésnek, vájjon ilyen esetben a miniszter felszólalása képviselői felszólalásnak tekintendő-e, és hogy ez a javaslat ellen fel­szólalónak következését vonja-e maga után, bármi tekintetben prejudikálni akarnék, miután további vitatkozásoknak elejét akarom venni és semmi súlyt sem akarok arra fektetni, hogy egy fél órával előbb vagy utóbb beszélek-e, részemről átengedem a szót. (Helyeslés jobbfelöl.) Beőthy Ákos: Miután itt egy nagyfontos­ságú elvi kérdésről van szó, én azt hiszem, hogy nemcsak jogunk, hanem kötelességünk a dolgot tisztába hoznunk. (Zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor: Az elv önöknek semmi ? Elnök: A képviselő urnak joga van a ház­szabályokhoz szólani. Beőthy Ákos: Én a legnagyobb rokonszenv­vel üdvözlöm Berzeviczy Albert t. barátom en­gedékenységét, de itt nem annyira engedékeny­ségről és kegyelemről, hanem jogról van szó, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és ezt a jogot íi

Next

/
Thumbnails
Contents