Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

82 25H. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön kell megállapítani, A képviselőház t. elnöke hMatkozni méltóztatott a parlamenti rendszer szellemére. Én azonban ugy tudom, hogy pl. Angliában . . . (Zaj és derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi ez ?) Ugron Gábor: Ne árulják el tudatlanságu­kat! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Beőthy Ákos: . . . a miniszter a vitát illető­leg semmiféle előnyben és kedvezményben nem részesül, hanem tisztán és al pari áll a kép­viselőház minden egyes tagjával. Vészi József: Ott nincs sorrend! (Felkiál­tások balfelöl: Igenis van! Mozgás a középen.) Elnök: Csendet kérek. Beőthy Ákos: Bocsánatot kérek, az elnök megengedte, hogy szóljak! Elnök: Én nem engedtem meg, de a kép­viselő urnak a házszabályok abrpján, joga van a házszabályokhoz szólani. Beőthy Ákos: Mi e tekintetben sokkal mesz­szebb megyünk, mert elismerem, hogy a 48-ki törvény álapján joga van a miniszternek mindig szólani, de azt tartom, hogy ezzel a joggal visz­szaélni nem lehet, már pedig visszaélés volna az, hogyha a vita rendes menetét megzavarná. (Egy hang a jobboldalon: Szofizma!) Ez szól különösen arra az alkalomra, mikor a miniszter egy közérdekű nyilatkozatot tesz, azonban a mikor egy ily par excellence bizalmi kérdésben egy ilyen jáairloyer-t tart egy párt érdekében, (Mozgás a jobboldalon.) nem tartom helyesnek, hogy ily különleges kMáltság adassék neki. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Darányi miniszter ur be­széde, a vita rendes folyamába tartozik, ennek következtében a dolog rendje az, hogy utána az szóljon, aki kontra beszél. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Nem áll!) Ezt követeli a parlamentáris rendszer szelleme^ és a házszabályok helyes in­terpretácziója. (Élénk helyeslés a szélsöbalol­dalon.) Elnök: Ebben az esetben, midőn Berze­viczy Albert képviselő ur a szólástól elállott, ezen kontroverziának folytatása aktualitással nem bir. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát a magam részéről kijelentem, hogy az, a mi most történt, semmi irányban preczedenst nem képezhet, mert én ragaszkodom a házsza­bályok azon értelmezéséhez, (Elénk, helyeslés a jobboldalon.) melyet a most már több oldalról kapott informácziók szerint számos preczedens támogat. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindenesetre kí­vánatos lesz, hogy a mikor a házszabályokat re­formáljuk, ez a kérdés is tisztáztassék, nehogy ilyen vita a jövőben i& előfordulhasson. (Helyes­lés jobbfelöl.J Szólásra következik tehát? Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igazán azt óhajtottam volna én magam is, hogy Berzeviczy Albert t. képviselő­társam szólaljon fel először; de önző indokok vezettek engem abban, hogy ez az óhajtás fel­támadt bennem, mert azt hiszem, hogy olyan védelmezhetlen, tarthatatlan ügyet, mint a milyent ő akart védelmezni, csak oly érvekkel tudott volna védelmezni, a melyekkel szemben a mi álláspontunk, a mi vitánk igazán könnyű, noha köteles. A földmMelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde azt a benyomást gyakorolta a t. ház­nak ezen oldalára, mintha az a beszéd, ámbár nyíltan a javaslat érdekében tartatott, mégis a javaslat ellen szólt volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tartalmának, érvelésének leg­nagyobb része, érvelésének minden komolysága csak az ellenzék álláspontját erősítette. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaza van abban a t. földmMelésügyi mi­niszter urnak, hogy igen sok elintézésre váró komoly ügy hátráltatik itt ezen javaslattal. Fel­sorolja a költségvetést, a gazdasági munkások helyzetét, Sáros, Zemplén, Ugocsa megye szegé­nyeinek segélyét, a székelyföldi segélyt, vidéki építkezéseket, vállalati, ipari szerződéseket, be­ruházásokat, szabályozásokat, ármentesitéseket, állattenyésztést, len-, kendertermelést, tisztviselő­fizetést, kiegyezést, vámtarifát, olaszszerződést, borvám-klauzulát stb.; száz meg száz dolog, a mely mind hátráltatik. Kisebb-nagyobb érdekű kérdések azok, de azért mind fontos kérdések, valamennyi elintézésre vár. De még ennél van több kérdés is, a melyeket mi bizony óhajta­nánk minél előbb, minél gyorsabban és minél alaposabban elintézni. De nagy bajban vagyunk; sokkal nagyobb kérdés az, mely felett most vitat­koznunk kell. Szinte,ha nem lenne banális hasonlat, azt mondanám, hogy mikor az embernek háza ég, ne azon törje a fejét, hogy a tört ablakot meg­csináltassa, a kapanyelét helyreigazítsa, hanem siessen oltani. Ezek nagy kérdések, fontos kér­dések, de valamennyi felett áll a nemzet becsü­letének kérdése, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) a nemzet önérzetének, jövendőjének és méltóságának kérdése, a mely ezzel az ujoncz­szaporitási javaslattal válhatlanul összefügg; mert ha nem függne össze válhatlanul, akkor a t. miniszterelnök ur pár nap előtti beszédében s a t, földmMelésügyi miniszter ur is tegnajü beszédében a zempléni, az ugocsamegyei ós ung­megyei segély ügyével nem hozná kapcsolatba a hadsereg szaporításának kérését. Hát meg vagyunk akadályozva abban, hogy ezeket az ügyeket elintézzük. Miért ? Mert két akarat áll itt szemben egymással a mi felfogá­sunk szerint: az egyik a korona akarata, a melyet képvisel itt a kormány, a másik a nem­zet akarata, a melyet képviselünk mi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás jobb­felől.) Ez a két akarat áll itt egymással szem­ben. A kettő közül valamelyiknek győzni kell, vagy valamelyiknek el kell esni, vagy pedig a kettő között becsületes békességnek kell köttetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más-

Next

/
Thumbnails
Contents