Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-257
357. országos ülés 1903 tőkének megfelelő kamata elesik. Az osztrák törvény pedig mit mond? Azt mondja: Der dem effektíven Zinsengenusse (2. §.) der getilgten Sckuldverschreibung entspreehende Betrag. Széll Kálmán miniszterelnök: Genuss, nem is Betrag, fájdalom! Bizony Ákos: HMatkozik a zárjelben a második §-ra, melyben az van mondva, hogy az állandóságok konvertáltatni fognak közös czimletre, és azután a kMetendő szelvényadó az osztrák állam javára esik. Ebből az következett, hogy mig azelőtt nekünk 5 százaléknak a tőkéjét kellett volna kifizetni, most 4"2 százaléknak a tőkéjét fogjuk kifizetni. Barta Ödön: Nem fogjuk! Ők követelték, de mi nem vagyunk rá kötelesek. Pontrólpontra ki lehet mutatni a saját nyilatkozataikkal, hogy milyen perfidek ebben a kérdésben az osztrák urak. Állok minden vitát minden osztrák úrral. Endrey Gyula: Széll Kálmán pedig naM és bohó! Széll Kálmán miniszterelnök. Mi tetszik velem? Csak tessék hallgatni. Ez rossz viccznél is rosszabb, kikérem magamnak ! Szemembe tessék mondani itt benn, vagy künn a folyosón ! Bizony Ákos: A t. miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében azt is mondta, hogy az ujabb időben kifogást tesznek a pragmatika szankczió elnevezés ellen is. Igenis kifogást teszünk és bár régebben tettek volna kifogást! Barta Ödön: Tettünk is mindig! Bizony Ákos: Megengedem, hogy ez a hiba el lett követve 48-ban is, ott is szerepel a pragmatika szankczió elnevezés; abban a gyors munkában bizony hibák akkor is történtek. Széll Kálmán miniszterelnök: Háromszázötvenéves dolgokat egyszerre mind én igazítsak el! Bizony Ákos: A pragmatika szankczió Ausztriában alaptörvény és 1713-ban lett közzétéve, de az egészen máskép szól, mint az 1723-dik I., II. és III. t.-czikkünk. Ha pragmatika szankczióról beszélünk, ők nem a mi törvényünket értik alatta, mert az nem pragmatika szankczió. Ballagi Géza: 48-ig annak nevezték. Kubik Béla: Elég helytelenül! Mikor lesz udvari tanácsos ? Nem népképviselő ! Ballagi Géza: Én csak azt mondtam, hogy 48-ig mindig pragmatika szankczió volt. És azután is! Kubik Béla: Udvari talpnyaló! (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Ballagi Géza: Én csak azt mondom, hogy ugy beszéltek az országgyűlésen is. Bizony Ákos: Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy az 1867: XII. t.-cz. törvénytelenül lett életbeléptetve és a törvénynyel ellentótben lett végrehajtva; bebizonyítottam, hogy a törvény értelmében közös hadseregnek nem keláprilis 29-én, szerdán. 63 (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) T. képviselőház! Hinné-e azt valaki, — én nem hittem volna magam sem, ha meg nem győződöm, — hogy mikor a képviselőház az úgynevezett 67-es bizottság javaslatát, ezt a korszakot alkotó, hazánk életében mérhetetlen fontosságú javaslatot tárgyalta, akkor az egész vita során a magyar nyelvről egyetlenegy ember nyilatkozott. Nem méltóztatnának kitalálni, hogy kicsoda. Egy névtelen ember, egy kis ember, a kinek, ugy látszik, több esze, több belátása volt, mint annak a sok híres embernek, a kiknevét szárnyra emelte a hír. Ez Gubody Sándor volt. Kötelességemnek tartom, hogy neki halóporában elégtételt szolgáltassak. Mit mondott Gubody Sándor? Azt mondta 1867- márczius 22-én (olvassa): »Kérdek bárkit: a véd- és daczszövetségnek feltétele-e. vagy erősbiti-e azt, ha mindkét nemzet katonaságánál ugyanazon nyelv a vezényleti nyelv? Nem inkább akadálya-e a hadi gyakorlatok betanításának az lene lennie és mégis van. (Igaz! Ugy van. a szélsöbaloldalon.) Hát hol vette magát ez a közös hadsereg ? Először is tényleg nem történt semmi változtatás, maradt minden a régiben. A hadsereg most egy hajszállal sem különb az abszolút korszakbeli hadseregnél. (Igaz! Ugy van! a a szélsőbaloldalon.) Másodszor, a mit az 1867. évi XII. t.-cz. még tartalmazott a nemzet jogai érdekében, azt apródonkint, részint hallgatva, részint nyíltan nullifikálták, megsemmisítették. (Igaz! Ugy'van! a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Elstilizálták egyszerűen, pongyola stilizálással. Bizony Ákos : Itt van gróf Andrássy Gyulának nyilatkozata, mikor az 1868-diki véderőtörvényt tárgyalták, a melyben azt mondja, hogy ő Felsége összes birodalmának megvédelmezése legczélszerübben történhetik egy, a törvény értelmében közös hadsereg és egy nemzeti honvédség által. Tehát már akkor azt mondja, hogy »a törvény értelmében közös hadsereg«, és ezt szembeállítja a nemzeti honvédséggel; tehát kimondta, hogy a hadsereg magyar része nem lehet nemzeti. Azután mi történt a nyelvvel? Nem mondja egy paragrafus sem, hogy a hadsereg nyelve német lesz, pedig a honvédségnél megmondja, hogy a magyar honvédség nyelve magyar, a horváté a horvát, megmondja a czimereket és a zászlókat is, de a hadseregnél egy szóval sem tesz említést sem a nyelvről, sem a czimerről, sem a zászlóról, sem semmiről. Egyszerűen elhallgatták. És most kénytelen vagyok ifjú gróf Andrássy Gyulának elégtételt szolgáltatni abban a tekintetben, mikor azt mondta, hogy nem gondoltunk eleget a magyar nyelv ügyével. Igazsága van, nem gondoltunk eleget vele. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
