Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

50 256'. országos ülés 1903 Kubik Béla: A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára és tekintettel arra, hogy ma még egy interpelláczió van a napirendre kitűzve, arra kérem a t. házat, méltóztatnék beleegyezni abba, hogy már most fogjunk hozzá az interpelláczió előterjesztéséhez, hogy ne kelljen megint abba a helyzetbe jutnia a háznak, hogy a kitűzött időn túl kelljen itt maradnia. (Helyeslés a szélsőbaloläalon.) Elnök: Azt hiszem, hogy a ház belenyugszik abba, hogy az interpelláczió előterjesztésére térjünk át. Mielőtt azonban ezt tennők, a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt tiz órakor kezdődő ülés napirendjére az inditványés interpellácziós-könyvek felolvasásán kMül tűzze ki az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902 : XXM. törvényczikk hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatását. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a ház ezt a javaslatot elfogadja. Ezenkívül bejelentem, hogy a holnapi ülésen a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur fog felelni Pap Zoltán interpelláczió]ára a népes felső iskolákban a Grotterhalte éneklése ügyében, és hogy az igazságügyminiszter ur fog válaszolni Schmidt Károly képviselő urnak a magyar honosok törvényes házasságának az osztrák bíróságok által való el nem ismerése tárgyában beterjesztett interpellácziójára. (Helyeslés.) Ezek szerint a holnapi ülés napirendje meg lévén állapítva, átadom a szót Lengyel Zoltán képviselő urnak. Lengyel Zoltán: T. ház! A magyar kir. államvasuti alkalmazottak illetményeinek szabályozása tárgyában jelentettem be már régebben egy interpellácziót, azután pedig kértem a t. házat, hogy ezt az interpellácziót elhalaszszam. Tudomásom szerint most a t. miniszter ur el van foglalva és ezt meg is mondotta nekem és épen azért egyáltalában nem veszem rossz néven, hogy — bár a dolog rendkívül fontos és nagyon sok embert érdekel — a hozzá intézett interpelláczíőra rögtön nem válaszolhat, de kénytelen vagyok megtenni interpellácziómat azért, nehogy ugy tűnjék fel, mint hogyha én az interpellálás jogának komolyságával visszaélnék. Mielőtt rátérnék az államvasuti alkalmazottak dolgára, előbb egypár szóval említést kell tennem itt a házban a közúti vasúti társaság alkalmazottainak ügyéről és a t. miniszterelnök urnak jóakaratát, figyelmét és jóindulatát kikérni ebben az ügyben, mert véleményem szerint az alkalmazottaknak ebben az esetben tökéletesen igazuk van, másrészről pedig, mert a társaság nem járt el velük szemben oly méltányossággal, a milyennel eljárni kellett volna. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloläalon.) Az történt ugyanis, hogy befejeztetvén a sztrájkolok április 28-án, kedden. visszavétele, 328 alkalmazottat nem vett vissza a társaság, noha ezek 1—22 évig szolgáltak, noha közülök 64-en, 13—18 éves gyermek, váltóőrök. Nem vette ezeket vissza a társaság azzal az indokolással, hogy a szocziálizmussal vannak eltelve és igy a többi alkalmazottakra is rossz hatással volnának. Ez még mind nem elégséges annak kimutatására, hogy a társaság hogyan járt el alkalmazottaMal szemben, hanem van ezen 328 ember között 22, a ki a társaság szolgálatában testi épségében megsérült, nyoIvorék, vagy beteg lett és most ezeket minden végkielégítés, nyugdíj, vagy bármiféle rekompenzáczió nélkül szintén elutasította a társaság magától. Hogy teljesen bemutassam a társaság eljárását, még csak egy dologra hMatkozom, és ez az, hogy a társaság megköveteli minden egyes alkalmazottjától, hogy a ruháját adja be a társaságnak, azonban az illetőnek 50 frtig menő kauczióját nem adja vissza, a mely őt jogosan és a törvény szerint megilletné mindaddig, mig egy nyilatkozatot nem ad, hogy ő mindenféle igényéről a társasággal szemben lemond és magát kielégítettnek tekinti. Kubik Béla: Ez mégis csak hallatlan uzsora! Pozsgay Miklós: Sok a befolyásos részvényes ! Lengyel Zoltán: Hogyha az állapotok olyanok lennének a másik társaságnál, a városi villamosnál, ha ott szintén lenne kifogásolni való, akkor ott is lenne sztrájk, de tudtommal ennél a társaságnál az alkalmazottak soha nem sztrájkoltak, mert az a társaság tud méltányosan eljárni velük szemben. Ezt tehát itt is elvárhatjuk és a miniszter ur is joggal megkövetelheti egy erősebb és gazdagabb társaságtól. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Még egy-két dolgot vagyok kénytelen megemlíteni. (Halljuk! (Halljuk!) Ezek közt van az, hogy a társaság a maga alkalmazottainak a szolgálati rendtartást, a melyben az alkalmazottak jogai és kötelességei vannak körülírva, — kezébe nem juttatja, — pedig ez azt mondja mindjárt első szakaszában, hogy ez a szolgálati rendtartás tartalmazza: a szolgálati viszony keletkezését, a szolgálati viszonyból folyó kötelezettségeket és jogokat, a szolgálati kötelezettségek megsértésének következményeit, a szolgálati viszony megszűnésének eseteit. Ha ez a rendtartás az alkalmazottaknak kezébe nem jut, akkor azok tudomást nem szerezhetnek a maguk viszonyairól, jogairól a társasággal szemben, hanem ki vannak teljes mértékben szolgáltatva a társaságnak, a mely minden esetben föllép ellenük, mint most is ezen sztrájk esetében, ezen rendtartás alapján, a mely a miniszter részéről is meg van erősítve, de a melyet nem ismernek; ha azonban ezeknek az embereknek van velük szemben joguk, akkor ennek alapján magukat védeni nem tudják, mMel ezt csak hosszas inkvizitórius eljárás utján szerezheti meg valaki. Én ennek értelmében ismételten követelem, illető-