Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

356'. országos ülés 1903 április 28-án, kedden. 51 leg kérem a t. miniszter úrtól, hasson oda, hogy a társaság ezt a miniszterileg megerősített szolgálati rendtartást minden egyes alkalmazottjának kezéhez juttassa. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Meg kell említenem még azt, hogy — nem vagyok róla informálva, nem is akarom felbolygatni, de egy röpiratot is elolvastam, a mely a mostani közgyűlésen is felhozatott, — hogy a társaságnak egy régebbi zárszámadásában 2 és fél millió korona hiány van. Mikor a társaság igazgatóságát felhívták, hogy erre nézve nyilatkozzék, megtagadott mindenféle nyilatkozatot azzal a kijelentéssel, hogy ez a jelentése már tudomásul vétetett. Lehet, hogy a részvényeseknek bírói utón sincs joguk követelni a nyilatkozatot ; lehet, hogy a közgyűlési többség tudomásul veszi, de van egy hatóság, és ez a kormány részéről kiküldött kormánybiztos, a kinek vigyáznia kell arra, hogy a részvényesek jogai megóvassanak és semmi szabálytalanság ne történjék. Ép azért felhívom a miniszter ur szíves figyelmét erre a dologra, vizsgáltassa meg egy kormánybiztos által, van-e itt hiány vagy nincs; mutassa meg, kinek van igaza, mert ezek a hiányok koronáról koronára, fillérről fillérre tételenkint vannak kimutatva és ezen hiánynyal szemben a társaság igazgatósága teljesen negatív álláspontot foglal el azzal a kijelentéssel, hogy, tudomásul vétetvén a dolog, a 2 és fél millió korona hiányról nem nyilatkozik. Én azt hiszem, és ezzel be is fogom fejezni ezen szegény emberek ügyében az én akcziómat, hogy ha ez a háromszori felszólalásom sem tette meg a maga hatását, különösen akkor, a mikor kimutattam, hogy az ügyefogyott és nem oda való alkalmazottak alkalmazása következtében folyton balesetek történnek, a mennyiben két nappal ezelőtt is egy 9 éves gyermeknek az életét oltotta ki a villamos, az Brzsébet-köruton pedig egy 14 éves gyermeket tett szerencsétlenné ugy, hogy 14 nap alatt 10 baleset volt, akkor, mint ezt kimutattam, a kormánynak a legelső kötelessége megvizsgálni ezeket a dolgokat és a gyengéket az erősekkel szemben védelmébe venni. Ezek után áttérek a magyar államvasuti alkalmazottak fizetés-rendezésére, illetőleg illetményük szabályozásának ügyére. Nyolcz pontban foglaltam össze a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett kéréseimet. Azért interpellálok ez alkalommal, mert több oldalról felszólítottak és figyelmeztettek arra, hogy az államvasuti alkalmazottakat az az igen rövid válasz, a melyet a t. miniszter ur február 28-án Yázsonyi Vilmos képviselőtársam interpellácziójára adott, sem meg nem nyugtatta, sem ki nem elégítette és a jövő tekintetében nekik semmiféle irányt nem mutatott, a mennyiben nyilatkozatában az van, hogy: »Erre, t. i. a fizetésrendezésre vonatkozólag csak annyit mondok, hogy hosszas tárgyalás után a saját minisztériumom kebelében igenis elkészültem az erre vonatkozó javaslattal.« Ennek a javaslatnak irányát, körvonalait, terjedelmét, a fizetésrendezés módozatait azonban egyáltalában nem tárta fel. Én ez alkalommal általánosságban a legnagyobb jóindulattal 36.000 ember kenyere és munkája iránt, a kik a társadalomban a magyar közönség legnagyobb megelégedésére a legnehezebb feladatot végzik, mert tőlük függ az egész forgalom és az utazó közönség biztonsága, kérem a miniszter urat és a t. házat, fordítson e dologra kellő figyelmet és részesítse őket olyan elbánásban, a minőt ők munkájuknál fogva kétségtelenül megérdemelnek. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kérdésem elseje az, hogy miért nem történt a fizetésrendezés, illetőleg fizetésemelés eddig? Ennek oka az eddigi nyilatkozatokból egyáltalán nem tűnik ki és épen szert ennek akadályaira vonatkozólag választ várok. Második kérdésem arra vonatkozik, hogy a miniszter ur hogyan, mikép és mikor szándékozik ezt a szabályozást, illetőleg fizetésemelést végrehajtani? Aktuális a dolog azért, mert a magyar állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat immár benyujtatott, bizottságilag letárgyaltatott és igy természetes dolog, hogy az állam többi alkalmazottjai, a kik rosszabbul vannak fizetve és nehezebb szolgálatot végeznek, mindenesetre azt vélhetik, hogy nekik is [megvan a jogczimük a fizetésemelésre, mint a többinek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Harmadik kérdésem az, hogy miért nem rendeztetik ez az illetményszabályozás törvény utján és miért rendeletben, vagyis van-e szándéka a miniszter urnak törvény utján rendezni ezt a dolgot, nem pedig a mint most terveztetik, rendelet utján ? Nagyon fontos kérdés, hogy az alkalmazottak jövője biztosítva legyen és ne legyen könynyen visszavonható, megváltoztatható miniszteri rendeletre alapítva., (Elénlc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha pedig rendeletileg történik a rendezés, mi annak akadálya, hogy e rendeletet a miniszter ur eddig is ki nem bocsátotta? Erre nézve csak nem lehet azt mondani, mint az állami tisztviselők fizetésrendezésére nézve, hogy az ohstrukezió akadályozza a miniszter urat abban, hogy a fizetésrendezésre vonatkozó rendeletet kibocsássa? A fizetésrendezéssel kapcsolatosan, a mint már annyiszor történt erről az oldalról, most is sürgetem a szolgálati pragmatika beterjesztését, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) További kérdésem az, hogy az eltöltött szolgálati idő figyelembevételével fogják-e a rendezést megcsinálni? És miért teszem e kérdést, t. ház? HMatkozom arra, hogy annak idején, Baross Gábor idejében, 1885-től 1890-ig, egy év alatt, a mint tudom, mentek az érdekeltek az egyik fizetési fokozatból a másikba előre, holott 7*