Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

256. országos ülés 1903 április 28-án, kedden. 47 nos és keserű tapasztalás, melyet átéltünk, nem csak a nemzetet rontotta meg, hanem az ő lelkében is rettenetes rombolásokat vitt véghez. Midőn ő azt látta, hogy az ő tiszta meggyőződése helyébe a politikai jellemtelenség lép és ott 15 esztendőn át uralkodik zavartalan dicsőségben . . . (Zajos ellenmondás a jobboldalon. FelMáltások : Kikérjük! Zaj a szélsŐbaloldálon. Elnök csenget.) .... midőn ő azt látta, hogy Magyarországon nem a nemzet aspiráczióinak istápolása, hanem idegen érdekek szolgálata erősiti meg a kormányokat állásukban, midőn azt látta, hogy a ki aktM szerepet akar vinni, annak nem a nemzet érdekeMel kell törődnie, hanem elég, ha tisztába jön az uralkodóval és saját pártjával, s akkor a nemzet érdekeire nem kell adni semmit; midőn ezeket látta, ezek azt a meggyőződést érlelték meg lelkében, hogy hiszen bolond az, a ki ma Magyarországon nemzeti érdekeket akar szolgálni, (ZJqy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hisz bolond az, a ki ma Magyarországon erkölcsi rugókat keres, és nemzeti aapirácziók által vezetteti magát, hisz ma Magyarországon az ámítás és csalás rendszere az uralkodó planéta, s a ki ezt nem akczeptálja, az menjen haza gazdálkodni, vagy keressen magának más működési teret tevékenysége számára, de a pob'tikában aktM szerepet nem vihet soha. Ez a 25 esztendei tapasztalás a miniszterelnök urat nem szilárdította meg, sem erőt nem kölcsönzött neki, hanem gyengévé tette. Az a 25 évi tapasztalás, melyet átéltünk, nem villanyozta, nem aczélozta meg őt a nemzet jogai iránt folytatandó további küzdelemre és védelemre, hanem elpuhította és meggyengítette. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) A 25 évi tapasztalás nem azt eredményezte, a mit vártunk, hogy erőt szerez a múltból arra, hogy épen az ellenkezőjét tegye mindannak, a mit elődeitől látott és hallott, hanem a múlt tapasztalatai épen hasonlóvá tették őt azokhoz. (Igaz! Ugy van! a szélsŐbaloldálon.) Tisza Kálmán kormányzása, elvek és meggyőződések nélkül, a nemzeti jogok elkótyavetyélésével, nem elijesztőleg hatott rá, hanem ellenkezőleg, követendő példaképen hatott reá, legfelebb a fegyverekben történt változás. Míg azelőtt a fegyverek voltak az erőszak és a korrupezió, most a paktum és a pártoknak tévedésbe ejtése a fegyver. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Kubik Béla: De az eredmény ugyanaz! Gabányi Miklós: Szebb lenne menni, mint menesztetni! (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Csávolszky Lajos: Nehezemre esik, t. képviselőház, de ki kell mondanom, hogy én nem hiszem, hogy a miniszterelnök ur abban az állásában, a melyben ma van, még szolgálatokat tehetne az országnak. Miért? Megmondtam beszédemben, a melyet az első indemnitás alkalmával voltam szerencsés tartani itt a ház előtt, hogy a t. miniszterelnök ur akkor, a mikor a megkötött paktumot nem birta Ausztriában keresztül vinni, kormányra lépése után, már akkor dőlt el az ő sorsa, akkor kapta a halálos döfést, a melyet kiheverni nem fog soha. A paktum leglényegesebb tételét nem birta keresztülvinni. Meghajolt az osztrák követelések előtt, és a paktum legfontosabb részét, az önálló vámterület tényleges bekövetkezésének határidejét kitolta 1907-ig, 1903 helyett, a mint azt a pártközi paktum megállapította. Azzal, hogy a kormányra jutását mindjárt jogfeladással és derékbeadással kezdte meg, mindjárt látták Bécsben, hogy Széll Kálmán miniszter ur is csak olyan gerincznélküli államférfiú, mint Tisza Kálmán volt, a kik itthon verik a mellüket és adják a törhetetlen államférfiúi, de rögtön elesnek, a mint a bécsi Burgba teszik a lábukat. {Élénk helyeslés a szélsŐbaloldálon.) Pozsgay Miklós: Itthon veri a mellét, Bécsben verik a hátát! Csávolszky Lajos: Pedig magyar államférfiaknak ott kellene megállni a lábukon és ott kellene férfias komolysággal követelni a nemzet jogait. Mi 37 esztendő óta komolyan nem kértünk még az uralkodótól semmit. Egy dolgot kértünk, a polgári házasságot és azt meg is kaptuk, de egyebet semmit. A hatalomnak a természete az, hogy nem szMesen osztja meg a hatalmat, ha nem kényszeritik reá. És Magyarországon az ország pénzével és vérével tényleg sohasem gazdálkodtak könnyebben és kényelmesebben, mint ma. (Igaz! Ugy van! a szélsŐbaloldálon.) Alkotmányos formák mellett, de minden az történik, a mit a hatalom akar. (Igaz! Ugy van! a szélsŐbaloldálon.) A hatalomnak sohasem állta az útját senki. Hát ne méltóztassék rossz néven venni, ha útját akarjuk állani mi most az obstrukczióval, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Az osztrák abszolutizmust meg akarjuk szüntetni! Csávolszky Lajos: Ha igazi alkotmányosság volna Magyarországon, mi is az alkotmányosság útját választanok, mi is megvárnók azt, amig Magyarországon az ország és a nemzet a választásoknál nekünk adná a többséget. De ez lehetetlen Magyarországon, lehetetlen azért, mert a választók egy része ki van zárva a választási jogból, a másik része pedig a kormány hatalmában áll. (Igaz! Ugy van! a szélsŐbaloldálon.) Magyarországon a társadalom még oly rettenetes gyenge, hogy a szervezett kormányhatalommal szemben nem bír önállóságra vergődni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Nem gyenge, de elgyengítették! Csávolszky Lajos: Magyarországban a párturalom olyan, hogy itt a parlamentben lehetetlenség rendszerváltozást parlamenti utón keresztülvinni. Megmondta már gr. Apponyi Albert képviselő ur, hogy ebben a házban a párturalom-