Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

48 256. országos ülés 1903 április 28-án, kedden. nak külön erkölcsi kátéja van, egyet tilt, egyet megenged. Tilt mindent — akármilyen érdem — a mi a párt érdekével összeütközésben van és megenged mindent, minden a nemzet ellen elkövetett bűnt, ha az a pártérdekkel összeegyeztethető. (Ugy van! Ugy van a szélsöbaloldalon.) Mikor a nemzet megnyilatkozhatik . . . minket támogat, velünk van. Hiszen megnyilatkozott most is! Ha van valami, a mi bizonyitó erővel bir a világon, akkor az a tömérdek deputáczió és kérvény, a mely idejön, bizonyit mellettünk, szemben azzal, hogy a kormány minden erőszakoskodása mellett sem bir egy-két bizalmi szavazatnál többet kapni, (Zaj és tetszés a szélsöbaloldalon.) Az abszolutizmussal ijesztgetnek! Először arra, hogy az ijesztgetésnek foganatja legj^en, olyan is kell, a ki megijedjen. Mi pedig attól meg nem ijedünk. Hiába festik a falra az abszolutizmus ördögét, az idők forgása azt integeti nekünk: ne féljünk; oly időket élünk, hogy az az ördög nem a_ nemzeteket, hanem az uralkodókat viszi el. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Königgrätz és Solferino az abszolutizmus fájának a gyümölcsei, ha tehát van kedve az uralkodóháznak még egyszer beleharapni ebbe a gyümölcsbe, hát csak ültesse el az abszolutizmus fáit, mi attól meg nem ijedünk. Nem ijedünk meg, mert a mi helyzetünkre nagyon is reáillik az a régi mese, a midőn a szegény ember túlságos teherrel megrakott szamarával lassan ballag az országúton és odaszól neki: »Édes szamaram, siessünk, jön az ellenség!* »Hát aztán? Az ellenség sem rakhat több terhet rám!« — mondja a szamár. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Hát abszolutizmus sem rakhat több terhet ránk, mint a mely már rajtunk van. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Az abszolutizmus sem nyirbálhatja meg jobban a nemzet jogait, mint a mennyire azok megnyirbálva vannak. Az abszolutizmus mit hozhat ide? Egységes hadsereget, fekete-sárga zászlót, német vezényszót, Gotterhaltét ? Az mind itt van. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Nem az abszolutizmustól kell nekünk félnünk, az legföljebb felébreszti az alvó nemzetet, felrázza tespedéséből, hanem attól a lassú méregtől kell félnünk, a mely ebben a rendszerben van; attól a lassú méregtől, a mely lassan-lassan s egyenkint rabolja meg a nemzetet jogaitól, attól a lassú méregtől, a mely apródonkint törli ki a nemzet lelkéből a nemesebb eszmékért való lelkesedést, a függetlenségi eszméért való buzgólkodást és folytonosan szegényiti a nemzetet, nehezebbé teszi a megélhetést, attól a lassú méregtől, a mely a nemzet halálát fogja okozni. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ez ellen küzdünk mi és hogy ettől a veszedelemtől megmentsük az országot, arra ma más fegyverünk nincs, mint az obstrukczió. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy itt Magyarországon a nemzet és a dinasztia érdekeit nem lehet egymástól elválasztani. Nohát azért hirdetem én az obstrukcziót; azért hirdetem, mert én azt hiszem, hogy az uralkodóház érdekében cselekszem, a mikor ezt teszem. Az én politikám nem dinasztia-ellenes politika ; én keresem az utat és módot arra, hogy Magyarország állami önállóságát meg lehessen egyeztetni a császári hatalommal. Én keresem az utat, hogy a magyar királynak az érdekét hogyan lehet összeegyeztetni az osztrák császáréval ; én keresem az utat, hogy ezt a közjogi helyzetet hogyan lehessen ugy átváltoztatni, hogy az a magyar nemzet teljes megelégedésére szolgáljon és az uralkodóházat is kielégitse és megnyugtassa. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Eddig Magyarország érdekét mindig feláldoztuk és az uralkodóházon nem segítettünk soha semmit. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a züllött állapot, a mely Ausztriában van és a mely mindennap katasztrófákkal fenyegeti a lajtán-túli tartományokat, mutatja, hogy nem segitettünk az osztrák császáron semmit, hiába áldoztuk fel, hiába sértegettük a magyar király érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Örült politika az, mely a magyar király érdekeit sérti, de az osztrák császáron azzal semmit sem segit. Nohát ezt a politikát tűrni nem lehet. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a politikának ellen kell állani és e politika megváltoztatására minden erőnket fel kell használni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De erre, t. ház. erő kell; erő és elhatározás. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A bizodalom mindenütt odafelé fordul, a hol erőt lát. Ha én két küzdő felet látok, bizodalmam az erősebb felé hajlik, a gyengébbnek legfeljebb szimpátiámmal adózom. A mi királyunk bizalma sem fordulhat felénk mindaddig,^ mig bennünk erőt és elhatározást nem lát. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Legyen csak ebben az országban egy párt, a mely tisztában van magával, a mely tisztában van politikai czéljaMal, legyen egy párt, a mely egyenesen halad kitűzött utján, nem tekintve sem jobbra, sem balra, és nem ijed meg semmi akadálytól és semmi nehézségtől; legyen egy párt, a mely el van határozva észszel és erővel utat törni magának azon nagy czélhoz, a mely szeme előtt lebeg és a mely nem lehet egyéb, mint egy önálló, független magyar birodalmat teremteni itt a dinasztia dicsőségére és hatalmára. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nohát majd meglátják önök, hogy akkor a király lelkében is feltámad a hit és támogatásunkra fog sietni. (Elénk tetszés, helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, az erő nem a néha-néha való felbuzdulásban áll, az erő nem azt jelenti, hogy a szenvedély és a harag itt-ott fellobbanjon, hanem az erő egy rendszeres, elhatározott,