Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

256'. országos ülés 1903 rendre kerülni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbil old álon.) T. képviselőház! Ha ezt a képet látom és hozzáveszem azt az enervált kormányt, a mely mindenkinek barátságát keresi, a mely minden oldalra kapkod, hogy erős, ujabb oszlopokat keressen, a mely ugy a gazdasági, mint a politikai életben mindenféle különböztetést liberális és kevésbbé liberális felfogás között meghagy, csak azért, hogy békességet teremtsen a saját pártjában, mely a nemzetiségi kérdést képes volt elhanyagolni, csak azért, hogy ott is legalább félbarátokat szererezzen, ha tekintem, mondom, ezt az enervált, ezt az akaratnélküli, ezt a cselekvésre képtelen kormányt, akkor azt hiszem, hogy az OlMier-féle hasonlat megállja a helyét. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) És ha látom, t. képviselőház, hogy mindezek a jelszavak, a melyek a karakterisztikonját adták meg ennek a pártnak, hogyan átváltoztak, hogy azoknak a szavaknak a tartalma egészen más, hogy a szavak ott maradtak, de a fogalmak eltávoztak belőlük, ha azt látom, hogy az egykori liberális pártnak az egyik minisztere ugy beszél, hogy »a magyar elem«, a másik miniszter meg a minap kijelentette, hogy a tömegekre nem kell adni, ha látjuk a liberalizmus, a demokráczia szeretetének e fokát, hát meg kell állapitanom, hogy nagyon, de nagyon enervált ez a kormány. A gazdasági kiegyezés kérdésében, abban a kérdésben, a melyben a nemzet ellenállási képességének teljességét kellene konczentrálni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) abban, a melyben, ha rezisztencziára még képesek vagyunk, az utolsó erőcseppet fel kell használnunk, abban a kérdésben keresve keressük odafönn nem az uralkodót, hanem keressük azt, hogy mentül simábban, mentül könnyebben prezentáljuk a kiegyezést az osztrákoknak, azoknak az osztrákoknak, a kik napról-napra utasítják vissza azt, a mit az ő kormányuk a mi kormányunkkal állítólag elkészített, a kik azt a kiegyezést vissza fogják dobni, a kik a vámtarifát alaposan meg fogják a maguk javára változtatni, s a kikkel szemben mi igyekezünk lehetőleg előzékenyek lenni és igyekezünk elhitetni, hogy az a kiegyezés, a mely Szilveszter éjszakáján készült, boldoggá teszi a magyart. Pedig, t. ház, annak a kiegyezésnek van egy tárgya, a mely sokkal súlyosabban esik a mérlegre, mint maga a kiegyezés: és ez a vámtarifa. Nincs itt helyén, hogy azt ismertessem, de igenis meg kell jelölnöm azt a csúcspontot, a melyben a vámtarifa jelentősége konczentrálódik. 1882 óta olyan vámtarifánk volt, a mely az osztrák iparczikkeket védelmezte, de nélkülözte a mezőgazdaság védelmét Magyarországon. Most annak fejében, hogy a mezőgazdaság védelmének bizonyos fokát sikerült kMívnunk, egyszerűen megkínáltuk Ausztriát az iparvámokkal. Ez a karakterisztikonja az uj vámoknak, ez a karakterisztikonja a kormány gazdasági í április 28-án, kedden. 45 politikájának. Egyezség minden áron, békesség minden áron. Csakhogy ez a békesség nem alkotásra, nem a nemzet erőinek gyarapítására, hanem annak az idegen akaratnak, annak a 35 éves udvari politikának a megvalósítására törekszik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát a t. miniszterelnök ur tegnap egy meglehetősen szubjektív appellel végezte be beszédét. HMatkozott politikai múltjára, hMatkozott arra, hogy életének javát a hazának szentelte, hMatkozott arra a kétségtelen tényre, hogy az ő működésének tisztességes czélzatait az ellenfél mindkét oldalon elismerte, hogy ő a közigazgatásba rendet, megbízhatóságot hozott. Elmondotta azt, a mit már többször hallottunk, hogy megcsinálta a választási törvény reformját és egyebeket. De én azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur tévedett, a mikor érdemeit ezekben sorolta fel. Nem, neki van egy sokkal nagyobb érdeme, a melyért ez a párt, de a nemzet is hálás kell, hogy legyen iránta. 0 idehozta a katonai javaslatokat s ezek a katonai javaslatok a mármár alvó nemzetet fölébresztették. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Visszaadták a nemzetet önmagának, gondolkozásra szorították s ez a nemzet még kapucsukás előtt, még jókor öntudatára ébredt annak, hogy immár cselekednie kell. Ez az elévülhetetlen érdeme van és marad Széll Kálmán miniszterelnöknek. És a nemzet visszaadva immár önmagának, erejének a tudatában menni fog azon az utón, a melyet megkezdett: la verité est en route et rien ne l'étarderapas. Megy a nemzet a maga utján s nem fogja őt megakadályozni semmi, még a törvénytelen állapot sem abban, hogy ezt az utat folytassa. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. ház! A miniszterelnök ur tegnapi beszédéből három pontot kívánok kiemelni. Az egyik, a melyben azt állítja, hogy midőn az országgyűlés előhozta a katonai javaslatokat, nem számított arra az erős ellenállásra, a melylyel találkozott; a másik, a midőn azt mondja, hogyha már idehozta, idehozta pedig azért, mert azt a nemzet és a dinasztia érdekében szükségesnek találta, nem fogja viszszavonni; végül, melyben arról biztosit bennünket, hogy most már következzék bármi, ő állásában megmarad és kormányozni fog törvény nélkül is. Előttem szóló t. képviselőtársain reflektált már ezekre, de a ház kegyes engedelmével én is ezzel kívánok foglalkozni. Tökéletesen igaza lehet a miniszterelnök urnak, hogy ő nem számított azon nagy ellenállásra, a melylyel találkozott. Jobban mondva