Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

44 256. országos ülés 1903 nagyon szeret hMatkozni az erejére, ha ezeket a szempontokat figyelembe veszem: meg kell állapítanom, hogy az igazi nemzeti akaratnak többségét odaát nem találom. De ha szubjektMe veszem is a dolgokat, t. képviselőház, és analizálom a t. túloldalon ülő pártot, akkor is meg kell állapitanom, hogy minden politikai Ivorál ellene szól annak, hogy odaát többségről lehessen szó. Mondom, minden politikai Ivorál ellene szól, mert hiszen az u. n. többségnek egy része azok közül kerül ki, a kik az 1867 : XII. t.-czikk szempontjából teljesen a mi álláspontunkon voltak ezen a téren, a többség egy másik nagy része pedig választói előtt olyképen nyilatkozott, hogy ő semmiféle katonai terheket magára vállalni nem fog. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Hát, t képviselőház, ha én szubjektMe veszem a ma szemben ülő párt konstrukezióját. annak múltját, és azokat a kötelező szavakat, azokat a nyilatkozatokat, a melyek őket politikai múltjuknál fogva, de meg választóiknak tett Ígéretüknél fogva is, kötik, én minden politikai Ivorál szerint kizártnak tartom, hogy ott egy többségről lehessen szó. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A véleményeknek — a mint már előbb említettem — a diskussziő során kell kifejlődniük ; önök pedig nagy indignáczióval utasították vissza tegnap, a mikor erről az oldalról állíttatott, hogy az önök akarata nem az önök akarata, hanem egy felsőbb akarat, és haragusznak azért, hogy ha azt az igazságot hangoztatjuk, hogy a többség mindenkori akaratát tulajdonképen egy bécsi gyorsvonat hozza Budapestre. (TJgy van! TJgy van a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Az erkölcsi momentumok tehát azon álláspont előtt követelnek meghajlást, hogy a többség politikailag sem hMatkozhatik többségi voltára. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Viszont, t. képviselőház, hogy áll az ellenzék politikai felelősége? Mert azt beismerem, hogy egy ellenzék politikai felelőségéről szó lehet. Hiszen az előbb domborítottam ki, hogy a mint a cselekvés illeti a kormányt, miként az akczió, a ténykedés, az ő feladata, ugy az ellenzék feladata az ellenőrzés, és az ellenőrzés körüli cselekvéssel, vagy mulasztással felelőségteljes tényeket vállal magára. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nos, t. képviselőház, az ellenzék politikai felelősége ugyancsak igazolva van. Az, a mit az ellenzék tesz, nem egyéb, mint az ország közakarata. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ezt nem frázisként mondom, daczára annak, hogy sokszor hallották, hanem mondom erős meggyőződéssel, azért, mert naprólnapra eleven tanúit, élő bizonyítékait látjuk. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) HMatkozhatnám arra a körülbelül 60 küldöttségre, a mely százakból állva keresi fel a törvényhozást, hogy a függetlenségi párt álláspontja mellett tanúságot tegyen; hMatkozhatnám a törvényhatóságokra, a melyek — ha jól tudom — száruáprilis 28-án, kedden. szerint szintén mintegy 50-en, tehát túlnyomó részben nyilatkoztak meg a párt álláspontja mellett; és hMatkozhatnám, t. képviselőház, a kérvényeknek azon óriási tömegére, a mely az ezres számot már-már meghaladja. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, t. képviselőház, azt hisszük és abban a véleményben vagyunk, hogy a katonai vita és a katonai kérdés tulajdonképen csak egy jelenség. Nem maguk a katonai javaslatok azok, a melyek azt a nemzeti ellenállást, melynek ma a függetlenségi párt részese és vezetője, életre keltették. Maga a katonai vita csak egy ok volt, egy jelenség, a mi küzdelmünk pedig egy politikai irányzat ellen indult, a melynek — mint mondom — a katonai javaslat csak egy jelensége. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hisszük, t. képviselőház, eljött az ideje annak, hogy azokat, akik eddig idegen akarat szolgálatában állottak, figyelmeztessük arra, hogy a nemzet ezentúl önmagából akarja meríteni elhatározásának erejét, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy figyelmeztessük arra, hogy annak az iránynak, a mely tulajdonképen azonos a régi, hagyományos osztrák szellem irányával és a mely a parlamentet, mint jól megkonstruált alkotmányos eszközt eddigelé fel tudta használni eszközül akarata érvényesítésére, annak a politikai iránynak immár lealkonyodott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha analógiát keresek a történelemben, azt találom, t. képviselőház, hogy a kormány helyzete és maga az egész kormány veszedelmesen hasonlít III. Napóleon uralkodásának utolsó ^veihez: az OlMier-miniszteriumhoz. Ékes szavak, keresett pózok A nemzet elvakitása frázisokkal. S mellette vén, öreg tábornokok, a kik Francziaország romlását idézték elő. Ugyanaz a kép, ugyanaz a háttér. Legfölebb élénkíti nálunk a képet az a csoport, a mely csoportot mi máskor, a szorgos mindennapi munkában nem igen látunk, de látunk a folyosókon, látjuk, a mint őket hírlapi czikkekben hirdetik, mint providencziális férfiait az országnak, noha a népj>el semmi kontaktusuk, a népben semmi gyökerük nincs. Örökletes czimre alapítják providencziális mMoltukat, oly czimre, a minőt egy demokratikus politika el nem ismerhet, mert örökletes czimen, providencziális utón nem kívánunk javíttatni magunkon. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi majd magunk keressük meg, t. képviselőház, a kibontakozás útját és igyekezni fogunk azon, hogy a nemzet maga találja meg. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, mondom, a politikai életnek ezek az alakjai, a melyek csak viharban jelennek meg, mint a sirályok, (Tetszés a szélsobaloldalon.) és vijjogásukkal akarják magukra vonni a figyelmet, ezek, azt hiszem, el fognak tűnni ismét akkor, a mikor megint a mindennapi szorgos munka és az alkotás fog napi-