Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

25ö. országos ülés 1903 igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy az osztrákok akkor, a mikor a bécsi urakházában oly nagyon fennen beszéltek a császári és egységes hadseregről, tulajdonképen törvényes alapon állottak, mert ők csak a maguk törvényük alapján beszéltek. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi tehát a konzekvencziája ennek azokra nézve, kik az 1867-diki törvények megdönthetetlenségét és csalhatatlanságát állítják, ha nem az, hogy egy ilyen kétségtelen dMergencziával szemben nekik maguknak kellene az 1867-diki törvény revízióját sürgetni ? (Igaz! Ugy van ' a szélsobaloldalon.) Mert két állam nem állhat meg egymás mellett, ha az egyik mást mond, mást diktál, mint a másik, és a két szerződő állam akarata egymást nem fedi. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök urnak az 1867. évi XII. t.-czikk 11. §-ára vonatkozó interpretácziója nem felel meg azon kardinális kérdésre, mely ma előzőleg is vita tárgyát képezte, hogy t. i. miért kell hát a 11. §-ban lefektetett felségjogokat a nemzeti akarat és a nemzeti törvények ellen érvényesíteni ? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ez volt a kérdésnek punctum saliense és erre az ismételt felszólításra a, miniszterelnök ur a, válaszszal máig is adós maradt. (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Egy nem kevésbbé szoIvorú szakasza, talán a legszoIvorúbb fejezete a tegnapi nagy beszédnek az, mely az u. n. nemzeti követelményekre vonatkozik. (Halljuk! Halljulc!) Ebben igazán sajátságos a miniszterelnök ur álláspontja. Azt a nagy ürt, a melyet a nemzeti követelmények az ő beszédében hátrahagynak, egy igen érdekes felszólítással akarja betölteni. Azt mondja, tessék megszavazni ezt a javaslatot, majd ha meg lesz szavazva, annak idején beszélni fogunk a dologról. 0 ma már nem ismer kettős csoportot: az azonn 1 és később megvalósítandó kérdéseket, ő már mindezeket eltemeti, és egyszerűen azt kívánja, h ogy a nemzet nyújtsa oda a kezét, fizessen egy olyan hadseregnek, a melyről megígéri, hogy talán megjavul. Hát, t. képviselőház, ha az ellenzék akcziójának jogi alapját megadta az 1867 : XII. t.-cz. rút megsértése, ugy a nemzeti mozgalomnak hátterét az a jogos kívánság adja meg és a nemzet lelkét az tölti meg tartalommal, hogy ez a hadsereg, a melyet ma közösnek neveznek, még csak nem is közös, (Igaz ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) hogy ez a nemzeti attribútumokat mind nélkülözi, és Magyarország Európa közepén az egyedüli állam, a mely önmagától tagadta meg a nemzeti erények és a nemzeti dicsőségnek érvényesülését a hadseregben. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Egy szoIvorú, egy megdöbbentő jelenség előtt állunk akkor, a mikor ezekre a nemzeti követelményekre gondolunk. Ott áll előttünk egy párt, a mely évtizedeken április 28-án, kedden. 43 keresztül küzdött ezekért a vívmányokért, a mely pártnak erőteljes hátvédjét képezte a mi pártunk. És íme, az előcsapat, a mely csak annyit követelt, csak annyit remélt és hitt, a mennyi megvalósítható lett volna a legkisebb jóakarat mellett, eltűnt a láthatárról, és tegnap az Ocskay labanczaMá vált kuruczok csendes rezignáczióval voltak kénytelenek végighallgatni a miniszterelnök beszédét, a mely, mondom, apológiája volt egy nemzetietlen hadseregnek, a mely a történelmi apparátust véges-végig és a dialektika minden eszközét csatába vitte azért, hogy bebizonyítsa, hogy Magyarországon imposzszibilis egy nemzeti hadsereg. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Rövid törvényhozói működésem alatt ennél szánalmasabb, leverőbb jelenetet még nem láttam. Eltemetett eszmék, becsületes embereknek odaadó törekvései, szép álmok: mind eltűntek, és egy sMár jövőnek hirdetője ott áll és kíméletlenül maga után vonszolja azokat, a kik ezeket a szép álmokat valaha megvalósítani tudták volna. (Tetszés a szélsobaloldalon.) De nemcsak hogy kíméletlenül maga után vonszolja, hanem, hogy folytassam az Ocskay-féle hasonlatot, odaállítja arra a poziczióra, a mely a legveszélyesebb: a régi testvérekkel szembe, oda állítja a régi kuruczczal szembe, hogy vitassák a labanczok igazát. Ez a szerepnek legszánalmasabb része. T. képviselőház! Arról voltam bátor beszélni, hogy a kormány a politikai felelőségét is azzal a közhelyszerű frázissal akarja megvédeni, hogy »a többség akarata.« (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Ez egyik sztereotip védekezése és érdekes, hogy az alkotmányjogi sérelemmel szemben hMatkozik a többségre, daczára annak, hogy — a mint már előbb voltam bátor kimutatni — jogilag többségről szó nem lehet. De méltóztassék megengedni, hogy annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy politikai szempontból véve is ez a többség csak fikezió. A törvény kényszerit bennünket arra, hogy magunkat a többségakaratnak alávessük, de a politikai igazság, a melyről most van szó, nem fog igazat adni a többségnek. Ha objektíve, politikailag veszszük a dolgot, mindenekelőtt előttem áll az, hogy ez a többség csak akkor többség, ha a nemzeti akaratot fejezi ki. A nemzeti akarat kifejezése abban a 200 egynehány szabadelvű párti képviselőben, a kik a többség akaratára hMatkoznak, fel nem található. Magyarországon ma körülbelül minden huszadik ember választó, tehát az u. n. nemzeti vagy többségakaratot csak egy kis töredék fejezi ki. De ha ehhez hozzáveszem azt, hogy ennek a huszadrész, vagy körülbelül egy milliót kitevő választónak területi beosztása oly tökéletlen és igazságtalan, hogy ha egy suffrage unMersel-t csinálnának, ha összszavazás történnék Magyarországon, annak az eredménye igen félelmetes lenne a többségre, a mely oly