Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

256. országos ülés 1903 szoros alkotmányjogi szempontból. Mindenekelőtt i a kormány a hadsereg kérdésében, — mert mind- ;! nyájan megegyezünk abban, hogy a katonai javaslatok hegyezték ki a helyzetet annyira, a mennyire most van, (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) — a hadügyek kérdésében örökletes politikai visszaéléssel terhelten jött ide közibénk, a mit eredendő bűnnek lehetne nevezni. Ezt az eredendő biint a miniszterelnök ur | tegnapi beszédében igyekezett tagadni. És ha e beszédről kritikát akarnék mondani, (Halljuk! a szélsobalóldalon.) akkor nem tudnám elfojtani a hazafiúi keserűségnek azt a mértékét, a melylyel itt a ház szine előtt meg kell jelennem. Ez az egész beszéd a hadsereg szempontjából nem egyéb, mint igazolása a lemondás politikájának, (Igás! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) mert az elejétől végig ott, a hol a hadszervezetről van szó, később a gazdasági kérdésekben,- de főkép a közjogiakban egy sMár, reménytelen és nem biztató politikának. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Melyik beszéd ez? Krasznay Ferencz: A tegnapi! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen az csak történelmi és jogi fejtegetés! Krasznay Ferencz: ...mondom, hogy az igazolása akar lenni a lemondás politikájának. A közjogi fejtegetések során — mert ezekkel akarok első sorban foglalkozni, hiszen a gazdasági és hadügyi kérdést 50 és néhány szónok már eléggé megvitatta — egy perczig sem hagyhatom a t. házat és a t. miniszter urat kétségben az iránt, hogy az egész vitát, melyet a függetlenségi párt e kérdésben vezetett, a t. miniszter ur alaposan félreértette. Azzal vádol bennünket, hogy mi az 1867 : XII. törvényczikkel felszínesen bántunk el, és azt mondja, hogy mi igen sajátságos emberek vagyunk, a kik az 1867 : XII. törvényczikk keretén belül az önálló magyar hadsereget akarjuk. Ha ez a vád állna, tényleg oly fogalomzavar lenne, a mit kimenteni alig volnánk képesek. Pedig hogy a miniszterelnök ur ezt mennyire megátalkodottan hiszi, kitűnik abból, hogy beszédének egy későbbi passzusában is azt mondja, hogy ha az 1867 : XII. törvényczikk csakugyan meg van hamisitva, azt csak egyszerűen végre kell hajtani és meg van a magyar hadsereg. Széll Kálmán miniszterelnök: Az mondatott! (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Nem mondtuk!) Polónyi Géza képviselő ur mondta. Krasznay Ferencz: Á miniszterelnök ur azt hozza fel annak az igazolására, mintha mi az önálló hadsereget az 1867 : XII. törvényczikk keretében követeinők, hogy húsznál több határozati javaslatot nyújtottak be, a mely az önálló magyar hadsereg felállítását kMánja. Azt hiszem, ezt nem lehet argumentumnak felhozni, hiszen ez két különböző dolog; egy határozati javaslatban kibánni lehet egy párt magasabb és továbbmenő követelményeit, viszont kívánni leKÉPVH. HAPlA 1901 — 1906. XV. KÖTET. április 28-án, kedden. 4] het azt is, hogy a törvény végrehajtassék. A párt főargumentácziója és egész akcziójának jogi alapja abban állott, hogy az 1867 : XII. törvényczikk még ma is végrehajtattam Daczára annak, hogy erről sokszor volt szó, méltóztassanak megengedni, hogy én röviden jelezzem,jjnehogy a miniszterelnök ur még egyszer félreértsen bennünket, azt az álláspontot, melyet mi az idézett törvény interpretácziója dolgában elfoglaltunk. Az 1867. törvényczikkben kétséget kizárólag megállapítható, hogy ez a magyar hadsereg fogalmát ismeri. A magyar hadseregfogalma benfoglaltatik a törvény 11. és 14. §-ában. De részint történelmi előzményekből vett argumentáczióval, részint pedig az 1867-iki törvények megalkotóinak nyilatkozataiból azt dedukálják, hogy ezt a fogalmat kizárja az a hármas felségjog, mely ugyanezen törvény 11. §-ába le van, fektetve. Ez a kérdés sokszor lett megvitatva. Én azt hiszem, hogy azt a kérdést, hogy a felségjog kizárja-e azt, hogy a magyar hadsereg konstruáltassék, semmiféle vitával egyszerűen eldönteni nem lehet. Hiszen az a körülmény, a melyet a miniszterelnök ur a régi magyar jogból álláspontjának igazolására felhozott, alkalmas arra, hogy a gyengébbeket megtéveszsze, de nem arra, hogy argumentumul szolgáljon. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A régi magyar törvények — mondja a miniszterelnök ur — nem beszélnek önálló magyar hadseregről, nem ismernek mást, csak csapatokat és ezredeket, Felhozza az 1741-iki és 1743-iki törvényeket és azt mondja, hogy ezek mind nem tartalmazzák azt, hogy magyar sereg, önálló hadsereg a szó »modern« értelmében. Nehéz is lett volna beszélni 1743-bau a magyar hadseregről a szó modern értelmében. Modern világot, modern hadsereget akkor csakugyan nem ismertek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tizennyolczadik század közepének kezdetleges hadseregei csak az ezredekben voltak inkorporálva; lovas és gyalogezredeket, a tüzérséget, a vezérkart, mint egy szerves egész hadsereg kiegészítő részét nem ismerték, s igy nem is beszélhettek olyan terminológiáról és olyan fogalomról, mely kizárólag a jelen kornak a fogalma. (Igaz! TJgy van! a szélsőim, loldalon.) Ez_ a miniszterelnök urnak erős argumentuma. 0 azt mondja: miután 1868-ig, kMéve az 1802-iki törvényt, egy törvény sem emlékezik meg a magyar hadseregről, ergo nem volt magyar hadsereg. A miniszterelnök ur ép az előbb dicsekedett azzal, hogy ez történeti argumentáczió akar lenni. Én azt hiszem, hogy ő elfelejtette a történeti érvelés első szabályát, mely ugy szól, hogy minden, a mi történeti, a maga idejének fogalmai szerint bírálandó meg és nem kétszáz év utáni modern fogalmak szerint. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Kubik Béla : Készakarva felejtette el! Krasznay Ferencz: Ilyen a további argumentáczió is. A miniszterelnök ur tovább menve 6