Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-256
40 256. országos ülés 1903 kell lenni ugy a tárgyi, mint az alanyi tényálladéknak. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy ha általános politikai szempontból bíráljuk meg a kérdést, hogy a ténykedés, a cselekvőség szerepe, parlamentáris kormányforma mellett természetesen a kormányé. Az ellenzék szerepe az ellenőrzés; de nem a pozitív ténykedés. Az ellenzéknek tehát nincs alkalma felelőségteljes cselekedeteket elkövetni. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Hogyha pedig a magyar törvényt, az 1848 : III. törvényczikk 32. §-át nézem, a mely a miniszteri felelőséget megállapítja, körülírja azokat a tényeket, a melyek alapján a minisztériumot felelőségre lehet vonni, az ezt tartalmazza: »A miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztositékait, a fennálló törvények rendeletét stb. szentségét sérti, s általuk hMatalos minőségükben követtetik el, vagy adatik ki.« A törvényi felelőséget pedig megállapítja az a kijelentés, a melyet a miniszterelnök ur ajkáról tegnap hallottunk, (ügy van! a szélsöhaloldalon.) midőn bejelentette, hogy ő az 1848. évi III. törvényczikk 32. §-a alá eső alkotmánysértést akarja elkövetni, mert az 1867. évi XII. törvényczikk daczára és rendelete ellenére május 1-én túl is kormányozni akar. (Ugy van! a szélsöhaloldalon-) Ennek a ténynek eltagadhatatlan szigorú konzekvencziával járó folyománya az, hogy beáll az 1848. évi III. törvényczikk egy további, vagyis 33. §-ának rendelkezése, a mely azt rendeli, hogy hasonló esetben a kormány vád alá helyeztessék. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Nézzük már most, hogy ezzel a súlyos és imént beigazolt váddal szemben mi a vádlottnak, mi a terheltnek vallomása, (Halljulc! Halljuk ! a szélsöhaloldalon.) mi az, a mMel védekezik? A védekezés, — ha igazságos akarnék lenni, egy közhelynek nevezném, a melyet unosuntig hallottunk a sajtóban, unos-untig hallottunk a mindenfelé megrendelt és meg nem rendelt röpiratokból, — egy unalmas közhely és ez a többség akarata. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Minthogy pedig a t. kormány a többség akaratára hMatkozik, bár a többség eddig még meg nem nyilatkozott, legyen szMes nekem megmondani, hogy hol nyilatkozott meg eddig a többségnek ez az akarata? Hiszen egy alkotmányos formákban megjelent többségi akarattal még mindig nem állunk szemben. Hiszen még mindig nem történt meg az, a minek történnie kell, t. í. az alkotmány által kijelölt helyen, kijelölt módon és a házszabályok megtartásával lefolytattatott szavazásnak. Hogy lehet tehát szó alkotmányjogi értelemben, nem politikailag értem, mert most az alkotmányjogi oldalát világítom meg a dolognak, többség akaratáról? Hiszen többséget hipotézisekkel alkotni különösen nem lehet akkor, mikor oly súlyos tényről, t. i. egyenes alkotmánysértésről van szó, április 28-án, kedden. minőt az előbb volt szerencsém kidomborítani, avagy lehet egy ilyen képzelt, ilyen hipotetikus többségi akarat alapján konstruálni és védelmezni a felelőséget? (Ugy van ! a szélsöhaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, megint csak szorosan államjogi szempontból véve a dolgot, méltóztassék meggondolni, hogy azokban az államokban, a melyek valódi alkotmányossággal dicsekedhetnek, a többség közvetlenül a szavazás előtt alakul, mert a többség alakulása épen azáltal történik, hogy egymást kapaczitálják, hogy egymás érveit felhozzák. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon) Ha ez nem áll, akkor a mi munkánk üres, meddő szalmacsépelés, akkor mi csak a nagy közönségnek beszélünk. Ha önök minden érv és igazság elől elzárkóznak, akkor nem élünk itt alkotmányos életet és ha ez áll, a mint hogy áll . . . Széll Kálmán miniszterelnök: De megfordítva is áll! Bakonyi Samu: Minket ugyan nem kapaczitált a miniszterelnök ur! Krasznay Ferencz: Méltóztassék csak oly politikát folytatni, t. miniszterelnök ur, a mely lehetségessé teszi a közeledést és itt csak egy kérdést vetek fel: méltóztassék az önálló vámterület mellé csoportosítani az embereket . . . Széíf Kálmán miniszterelnök: Annál jobb ma az én kiegyezésem! Krasznay Ferencz: ... és rögtön meg fognak bomlani azok a pártkeretek, a melyek ma oly merevek. Vagy méltóztassék bevenni politikájába a nemzetet érdeklő nagy kérdéseket és meg fogja találni az egyéneket, a kik le fogják rombolni a pártkeretek sorompóit. Ezt csak példaképen emiitettem; ez nem tartozik a dologra. (Mozgéis.) Mindezekből kétséget kizárólag megállapíthatom, hogy az alkotmányjogi állapot ma, az, hogy többség alkotmányjogilag nincs és a kormány 1903. május 1-től kezdve valósággal folytatólagos törvénysértést követ el, vagyis az 1848: III. t.-cz. 32. §-a alá eső politikai bűncselekményt követi el, és pedig legszemélyesebben. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) így áll a kérdés alkotmányjogi oldaláról tekintve. Nézzük már most annak politikai oldalát. A szoros alkotmányjog biztosítja az államnak és szerveinek fennállását és szabatos működését. A politikai erők az alkotmány tovább feljődésének biztosítékai. A hol egészséges alkotmányos élet van, ott mozgékony és életerős a politikai élet is, hiszen a politikai evolucziók szülik magát az alkotmányt. Természetes tehát, hogy valóban alkotmányos kormányzatról csak ott lehet szó, a hol a kormányzat politikailag is igazolható, a hol az a politikai felelőség szempontjából is megállja a helyét. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon") Ha pedig politikai oldaláról tekintem a dolgot, meg kell állapitanom, hogy épenséggel nem áll jobban a kormány dolga, mint áll a
