Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

38 256". országos ülés 1903 április 28-án, kedden. Pap Zoltán: Zárt ülést kérünk mindjárt! » (Zaj a jobboldalon,) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. (Hall­juk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Nagy #ulyt fektetek rá, bogy szavaim értelme tisztán álljon a t. ház és a t. miniszterelnök ur előtt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az én álláspontom és szavaim, t. miniszterelnök ur, ezek: nincs nemzet, a mely nyelvéről lemondott volna; állítom, hogy a ma­gyar nemzet sem mondott le. Ha önök ezzel szemben állítják, hogy lemondott, követelek tör­vényt, követelek rendeletet . . . (Nagy zaj a jobboldalon és félkiáltások: Senki sem állítja!) Mánka Oszkár: A magyar országgyűlésen ilyeneket ne beszéljen! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: . . . követelek — mondom — rendeletet vagy törvényt, a mely az alkotmányos utón ellenjegyzett felségjog gyakorlásával ki­mondja azt, hogy a hadsereg szolgálati nyelve a német. Ezt követelem, semmi egyebet. A mi az obstrukeziót illeti, követelem azért, mert a miniszterelnök ur szavai szerint nem vagyunk duodecz állam; követelem azért, mert harminezhét év óta eleget panaszkodtunk már, elég határozati javaslatokat, felirati javaslatokat nyújtottunk be ; most végre elérkezett annak ideje, hogy ellentálljunk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rendeletet vagy törvényt ké­rünk, t. miniszterelnök ur, mert most már tud­juk, hogy a közös hadügyminiszter ur rendelete elől megszökött a t. miniszterelnök ur. Mutas­son tehát másik rendeletet vagy törvényt, a melynek alajiján a hadsereg szolgálati nyelve a német! Ezt kérem! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik a napirend, vagyis az 1902 ; XXIII. törvényczikk hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372) tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! A teg­napi napon egyike hangzott el azoknak a kor­mánybeszédeknek, a melyek oly sajátságos, és ha szatirikus akarnék lenni, azt mondanám, bogy talán egyedül maradandó karakteriszti­konját adják ennek a kormánynak, De, noha e beszéd is, mint annyi más, fel van ruházva a külső ékesség minden attribútumával, tele van ezitátummal és van benne egy erős szubjek­tMum, az, a kit e csillogó külső jelenségek meg nem tévesztenek, mégis ki fogja hámozni tudni belőle a lényeget. Lényege, gerincze ennek a beszédnek két részből áll. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik részt, az elsőt és nagyobbat, röviden ugy jellemezhet­ném, hogy az egy nemzetietlen hadsereg apoló­giája, hogy az egy nemzetietlen hadseregnek igazolni akarása. (Halljuk! Halljak!) A másik részt pedig mintegy fontos, nagyjelentőségű kormánynyilatkozatot tüntethetném fel, a mely már nemcsak a miniszterelnök ur ténye, hanem ! az egész kormányé ós a melylyel a kormány bejelenti, hogy néhány nap elteltével tör­vényeinknek, jelesen az 1867: X. törvényczikk­nek világos megsértésével fog kormányozni. Annak tehát, a ki e padokról, az ellenzék részéről elsőnek felszólal, tartozó kötelessége, hogy a miniszterelnök beszédének e részével foglalkozzék mindenekelőtt, ennek konzekven­cziáit vonja le és az ebből háruló felelőséget jelölje meg. (Halljuk! Halljuk!) A felelőség kérdésében az utóbbi időben meglehetős fogalomzavar uralkodott, mert, hogy ugy mondjam, játszottak a szavakkal. Ha fele­lőségről van szó, mindenekelőtt legyünk tisztá­ban azzal, hogy a felelőségnek milyen fokáról, milyen neméről lehet itt szó? (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Ez mégis csak hallatlan zaj! Még jó, hogy valami börzét nem csinálnak odaát! (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Hát önök tegnap mit tettek !) Tegnap az elnök csengetett és rend­bon volt minden! Vészi József: Szisztematikus duruzsolás volt tegnap a miniszterelnök beszéde alatt! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kubik Béla: Elég szoIvorújáték az, a mit tegnap eljátszottak, a magyar nyelvre nézve. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. ház tagjait, legyenek a szónokok iránt kölcsönös türelemmel és hallgas­sák ki egymást! (Helyeslés jobbfelöl.) Endrey Gyula: Még nem vagyunk az ex­lex-ben! Kubik Béla: Ha meg nem hallgatják, inkább nem fogunk tárgyalni. (Zaj. Elnök csenget.) Majd meglátjuk, ki birja tovább. Széll Kálmán miniszterelnök: Jó lett volna ha tegnap is ezt tartották volna szem előtt! (Zaj.) Kubik Béla: Tessék az elnöknek csendet csinálni! Elnök (csenget): Csendet kérek a ház min­den oldalán! Krasznay Ferencz: Ugy találom, t. ház, hogy én most azon igen sajnálatos körülmény előtt állok, hogy odaát, mMel kifogytak az argumen­tumokból, az ellenzéknek a miniszterelnök úrral szemben követett magatartását rajtam akarják megbosszulni. (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Kubik Béla: Vészi ezt mondotta! Krasznay Ferencz: Ezzel azonban én meg­czáfolra, nem leszek! Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk.'Halljuk! Krístóffy József: Mi komolyan veszszük a tárgyalást! Krasznay Ferencz: Ha a felelőséget akar­juk megállapítani és a felelőség fogalmával akarunk tisztába jönni, mindenekelőtt a fele­lőség két különböző neméről kell, hogy beszél­jünk. Az a felelőség, a mely a kormányt a jelenlegi súlyos helyzetben terheli, minden esetre kettős: egyrészt alkotmányjogi, másrészt politi­tikai. A kormánynak alkotmányjogi felelősége

Next

/
Thumbnails
Contents