Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

36 256'. országos ülés 1903 megmagyarázásának cziine alatt sem akarok , semmi érdemleges válaszba belemenni. De Polónyi képviselő ur mostani felszólalása, gondolom, szükségessé teszi, hogy erre csak röviden én is, tisztán kijelentések helyes értelmének helyreigazítása czimén és nem máson szót kérjek. (Halljuk 1 Halljuk!) En beszéltem az 1867 :XIf. t.-cz. ll.§-ának azon rendelkezéséről, mely szerint mindaz, a mi a hadsereg, az egész hadsereg, az összes hadsereg, a a melynek kiegészítő része a magyar hadsereg és a melyre nézve megmondtam tegnap, hogy az azért nem tűnhetik el és a nemzet testétől el nem szakitható és megmagyaráztam, miként értem azt, mert azok magyar csapatok, magyar ezredek maradnak, — beszéltem arról, hogy ennek a hadseregnek a vezérletére, vezényletére, — egységes vezényletére — és szervezésére a törvény a jogkört ő Felségére ruházza. (Felkiáltások a szélsőbal old álon: A magyar királyra! Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget. Ralijuk! Halljuk! jobbról.) En a törvényt czitáltam, hiába akar engem korrigálni a t. képviselő ur; a törvény igy mondja: ő Felségére. Hát igenis, mikor én itt ő Felségéről beszélek, sohasem is beszéltem másként róla — egyszer bővebben ki is fejtettem — mint magyar királyról. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát akkor helyes!) És azt mondottam, hogy azon jognál fogva a nyelv kérdését, a vezényleti és szolgálati nyelv kérdését szervezeti és vezényleti kérdésnek tekintem és ezért czélszerüségi okokból — czélszerüségi okokból — ekkép lett az ezen szakaszban megállapított felségi jogkör keretében megállapítva az egységes vezényleti és szolgálati nyelv. Ez volt az én tézisem és ezt fentartom. Most azután tovább nem is akartam menni. Közbeszólásokhan azonban, a melyekkel tegnap oly nagy bőségben dicsekedhettem beszédem alatt, hallottam azután azt, talán épen Polónyi képviselő ur részéről, hogy ki által gyakorolja? hiszen alkotmányos fejedelem nem gyakorolhat semmit a maga személyében. Erre én azt mondtam igen egyszerűen, hogy hiszen a hadseregre nézve az ő Felségének rezervált jogokat, mint alkotmányos fejedelemnek rezervált jogokat a Fel- f ség szintén csak miniszterei által gyako- | rolja, ugy, mint minden mást. A Felség és j államfő alkotmányos államban sehol sem gyakorolja maga, sehol sem alkalmazza maga a törve- j nyéket, a végrehajtást, hanem alkotmányos fele- i lős miniszterei által. Es mondtam,— igy értettem, igy is jelentettem ki — hogy a hadügyre vonatkozó intézkedésekre pedig az 1867 : XII. j törvényezikk a hadügyminisztériumot állítja fel. ! Egyenesen ezekkel a szavakkal mondtam. Az 1867 : XII. törvényezikk megalkotása- j nak a históriája is ezt bizonyilja. Tegnap már , több rendelkezést ismertettem, hogy a mikor a 67-es bizottság s ennek 15-ös bizottsága, meg a I négyes albizottsága, melynek különvéleménye volt, tárgyalta ezt a kérdést, akkor szóba került április 28-án, kedden. ez a dolog is, és Tisza Kálmán, az akkori balközép vezére és a közjogi ellenzék vezére azt akarta, hogy hadügyminisztérium ne állíttassák fel, hanem azt mondta, hogy a hadügyben is a magyar miniszterek legyenek a végrehajtó közegek és azoknak ellenjegyzése mellett történjék a dolog. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Nem arról van most sző, helyes-e ez, vagy nem helyes, de ez volt az álláspont. Ezzel szemben a 15-ösbizottság többségének a véleményét fogadta el a 67-es bizottság és a 67-es bizottság véleménye ment a törvénybe. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem erről van szó!) Tehát a hadügyminiszter alkotmányos közeg; arról van szó, hogy a vezényleti, vezérleti és szervezeti kérdéseket ő Felsége tehát ezen az 1867: XII. törvényezikk által felállított alkotmányos minisztere által hajtatja végre, tehát a vezényleti nyelv kérdését is. Xem egy rendeletről van itt szó, hanem arról az állandó alkalmaztatásról és végrehajtásról, a mely a hadügyekben ezen a módon történik, ugy, a mint a törvény világosan és határozottan előírja. Az, a mit a 67-es bizottság eredeti javaslata tartalmazott, hogy egyértelmüleg intéztessenek ezek a szervezeti jogok, egészen más és egészen más az, a mit Polónyi Géza t. képviselő ur most felhoz. Helyesen tette a 67-es bizottság, hogy ezt kihagyta, mert én a magam részéről szintén sohasem lettem volna abban a nézetben, hogy az helyes. Hiszen én már akkor, mint fiatalember résztvettem ezekben a dolgokban, nem mint tényező, hanem mint olyan ember, a ki bejött ide, a nemzetgyűlésnek ebbe a szentélyébe, hogy tanuljon és dolgozzék. Hát ezt én sem helyeseltem volna, mert akkor közössé lett volna téve Ausztria és Magyarország között, ugy, a mint az eredetileg kontemplálva volt, a hadsereg szervezeti kérdése, akkor az közösügy volna, a mi nézetem szerint a magyar közjog, a magyar alkotmányjog és nemzeti felfogásunk szerint határozottan helytelen. Hanem hát ezt a bizottság megváltoztatta és ezen módosítás következtében ez ő Felségére bízatott, mint a hogy azt Tisza Kálmán maga mondta: most nekem diífikultálják, pedig Tisza Kálmán, mint a közjogi ellenzék vezére mondta, hogy a hadsereg legfőbb j)arancsnokának, a ki a fejedelem, császár is, király is egy személyben, össze kell majd tudnia ezt egyeztetni. Már most ezt az egyeztetést czélszerüségi szempontból igy gyakorolja, gyakorolja miniszterei által, hadügyminisztere által, és azért mindenért mi is felelősek vagyunk, mert hisz az 1867: XII. t.-cz — és ez egyik nagy előnye annak a törvénynek — a közösügyekre nézve is statuálja a magyar minisztérium befolyását és felelőségét, a mint azt méltóztatnak tudni; nem megyek most bele a részletekbe. Ezért emiitettem, hogy igenis, azért felelősek vagyunk mi is. Hát ez alatta »mi« alatt mit értettem erről a helyről? Értettem a magyar minisztériumot (Zaj a szélsobaloldalon.) igen termesze-