Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

256. országos ülés 1903 zöttünk, hogy az sem belszervezeti, seni vezérleti, sem vezényleti kérdés — hogyha vezényleti kérdésnek vehető is, az kizárólag a magyar királyt alkotmány szerint megillető felségjognak deklaráltatott. Ha ez igy van, miként gyakoroltathatik a felségjog Magyarországon ? Akként, a mint azt az 1848, évi III. t.-cz. 3., 6., 8. és 13. §-ai rendelik. A 3. §. az ő Felsége mint király által gyakorolt felségjogokat csakis magyar felelős miniszter ellenjegyzése mellett engedi gyakoroltatni. (Igaz! Ugy van! a szélsobdloldalon.) Ha tehát az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a szerint ez a magyar királyt megillető felségjog, akkor koresnünk kell egy 1867 óta keletkezett rendeletet vagy törvényt, mely a felelős magyar minisztérium ellenjegyzése mellett a magyar nyelvnek a hadügy körében való alkalmazását kizárja és a német nyelvet rendeli szolgálati nyelvnek. (Élénk helyeslés és taps a szélsobdloldalon.) Most kérem szMes türelmöket. Mit mond a t. miniszterelnök ur: »Igy vélte czélszeriinek intézkedni ő Felsége alkotmányos jogainál fogva. Alkotmányosan, mert semmit ellenjegyzés nélkül nem csinál. Ezen rendeletei is ellenjegyezve vannak, még pedig a dolog természeténél fogva azon miniszterek által, a kiket törvényesen a hadügyek vezetésével az 1867 : XII. t.-cz. megbíz, mert a közös minisztériumot bizza meg a hadügyek vezetésével.« Ergo megtudjuk, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki azt mondja, hogy nem közösügy a nyelv, hMatkozik egy közös hadügyminiszteri rendeletre. Kérem azt a hadügyminiszteri rendeletet, követelem azt a hadügyminiszteri rendeletet; én nem tudok róla, de hadd jöjjön, hadd tiporjuk össze, hadd csináljunk belőle autodafét. (Elénk helyeslés a szélsobdloldalon.) Mert ha nem közös a nyelv kérdése, ha a magyar király felségjoga a nyelv kérdése, ki hatalmazta fel a hadügyminisztert arra, hogy a magyar nyelv kérdésében, a magyar király alkotmányos jogában, e nem közösügyben, rendelettel kormányozzon. (Elénk helyeslés a szélsobdloldalon.) Ez az, a mit én számon kérni jöttem a miniszterelnök úrtól, ez az, a mit be kell mutatnia, ez az^ alkotmánysértés, a durva alkotmánysértés. (Elénk helyeslés a szélsobdloldalon.) Itt van az a hipokrita politika, a mely oda konkludál. hogy a miniszterelnök ur azt mondja: mi pedig fedezzük a közös hadügyminiszternek ezt a rendeletét. Hát, t. képviselőház, ki az a mi ? Politikai társas czégeket nem ismerünk. Ismerjük a miniszteri egyéni felelőségnek és a kormány összes felelőségének törvényét. Akarom látni, hogy kinek ellenjegyzése fedezi ezt a hamis hadügyminiszteri rendeletet, a mely sohasem adatott ki, nem is létezik, de keresem azért, hogy a vád alá helyezési indítványt aláírhassuk, t. képviselőház. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez egészen tiszta ós világos dolog ; tiszta és világos maga a miniszterelnök ur álláspontja április 28-án, kedden. 35 szerint, a ki konstatálta, hogy a nyelv nem közösügy, hanem tisztán az alkotmányos magyar királyt megillető felségjog. Ez a jog nem gyakorolható semmiféle közös hadügyminiszter utján a világon és ha mégis igy gyakoroltatik, ha mégis van egy gyakorlat, a mely nemcsak a közös hadseregbe hozza be a német nyelvet, de még a honvédségnél is lehetetlenné teszi azt, hogy valaki honvéd-vezérkari tiszt lehessen, ha nem tud németül: akkor rút alkotmányszegóssel állunk szemben. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb érdekünk, hogy ez az álláspont a nemzet előtt is tisztába hozassák ós ő Felsége, alkotmányosan uralkodó királyunk előtt is feltárassék. Mi azt hiszszük, lehetetlenség az, hogy ha annyi törvényre való hMatkozással ez a nemzet nem követel többet, mint azt, hogy nyelve a törvények alapján respektáltassék és tiszteletben tartassák, hogy akkor a Felség és a nemzet között továbbra is félreértés maradhasson. De ha igy maradna, akkor is — ezzel befejezem beszédemet — jogosult-e az ellentállás? A miniszterelnök ur hMatkozott Peelre, Fittre és Foxra. Ezt a három derék és becsületes angolt sem véve ki, nem volt a világon olyan kormány, a mely az ellene irányzott obstrukcziót legitimnek fogadta volna el; mikor ellene obstruálnak, az az obstrukczió sohasem v indokolt és soha sincs igaza. (Ugy van! Ugy van! a szélsobdloldalon.) De, t. képviselőház, annak a nemzeti ellentállásnak, a melyet itt kifejteni fogunk és kifejtünk, s a melynek most már május 1-től kezdve kettős oka lesz, mert a t. miniszterelnök ur csak azért, hogy a nemzeti nyelvet és jogokat eltiporja, csak azért, hogy a nemzet jogai ne respektáltassanak, arra akar vállalkozni, hogy e nemzetet egy gazdasági krizis minden válságának kitegye, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Elénk ellenmondás jobbról.) nincs szüksége sem anteaktákra, sem preczedencziákra. Az én anteaktám az anyakönyv, a mely azt bizonyítja, hogy nekem is volt édes anyám, a ki engem a magyar nyelvre oktatott és tanított; nekem is vannak gyermekeim, a kiknek ugy akarom hátrahagyni nemzetem örökét, mint a hogy azt apáimtól örököltem, ülünk mi itt férfiak, a kik jól tudjuk, hogy életünk és kenyerünk sava-borsán túlvagyunk, s ez nagyon kevés áldozat lesz azért, hogy a nemzeti nyelv védelmében szent kötelességérzettel áldozzuk fel mindazt, a mi rendelkezésünkre áll. Mi ezt a kötelességünket teljesítjük és teljesíteni is fogjuk. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) ISÍem akarok azon kérdések egyikének sem fejtegetésébe bocsátkozni^ a melyeket legjobb meggyőződésem és tudásom szerint tegnap kifejteni igyekeztem. A. személyes kérdésnek vagy a félreértett szavak 5*