Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

570. országos ülés 1903 május ik-én, csütörtökön. 395 juk! Halljuk! jóbbfelől.) Ez nem egészséges állapot, és ha Erancziaországban vagy Angolországban történnék ez, akkor bizony fegyelmi eljárást indítanának azok ellen a közegek ellen, mert az a bán ott a kormány bizalmi férfia, és nem lehet megengedni, hogy ő felülbiráltassék alantas hMatalnokok által, mert ez a felülbirálat az újságokban épen olyan, mint hogyha a pénzügyminiszter urat felülbírálnák egy más miniszter alantas közegei. Kubik Béla: Az jogos ellenőrzés! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk I Ralijuk!) Tomasics Miklős: Kérem most én egész őszintén megmondottam ezeket az okokat. (Halljuk ! Halljuk! jobhfelöl.) Most pedig csak azt fogom megmondani, hogy miképen készülnek ezek a zavargások. Rigó Ferencz: Strossmayer! Tomasics Miklós: Csináltatnak ugy, hogy 30 vagy 40 embert fizetnek ottan és ezek a magyar czimer, vagy egy hatóság ellen demonstrálnak ; a csőcselék pedig úgyis ingyen van mindig. (Elénk Ivorgás a baloldalon.^ Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) És most megfélemlítenek eg}

r

pár hMatalnokot anonym levelekkel, a kik azután félelmükben ilyen ezikkeket irnak. Itt van egy ilyen levél. Egy vasúti állomás főnöksége névtelen levelet kapott, a mely szerint a vasúti állomás épületét szerdán éjjel megtámadják. Táviratilag fordult tehát az alispánhoz, katonaságot kérvén; de nem küldöttek. Most, azt mondja ez a hírlap, szükséges volt, hogy az üzletvezetőségtói kérjenek éles töltényeket és revolvereket. (Zaj a baloldalon.) Én azt hiszem ugyan, hogy hatóság ilyeneket — éles töltényeket és revolvereket nem küldhet; hanem ha küld is, akkor az titokban marad. (Ugy van! Zaj.) Hát kérem, ha én valaki ellen lázadni akarok, hogy az a hatóságnak tudomására jusson, csak nem fogom bejelenteni azt, hogy jönni fogok. Az alispán ostobaságot követett volna el, ha odahívja a katonákat névtelen levelek miatt. Én is kaptam ilyen fenyegető leveleket, de hát nekem van bátorságom, hogy ilyenekre nem adok semmit és azt hiszem, ennyi bátorság kell, hogy az államvasút hMatalnokaiban is legyen. Hát kérem, ez túlzás és ha ezek folytán itt az urak olvassák ezeket az újságokban, az első pillanatban talán nem is gondolnak arra, hogy a tartalmát higgadtan mérlegeljék, hogy mi van benne. De ez mégis sok, hogy azt irják: lázadás által fog légberöpittetni az állomás, és nem történik semmi. Hiszen ha minden ember, a ki ilyen névtelen levelet kap, katonaságot kérne s kapna, akkor az osztrák-magyar birodalom katonasága sem volna elég, hanem a hármas szövetségtől kellene kölcsön kérni. Már most mi ennek a következménye? Ennek a következménye az, hogy az illető hírlapok és hírlapírók természetszerűleg felháborodnak, megjelenik olyan czikk, a mely erősen támadja a horvát kormányt, a melynek élén a magyar kormány bizalmasa áll, és azután az ellenzéki lapok ezekből az újságokból kMálasztják a legerősebb támadásokat és ez kész bizonyítvány arról, hogy a horvát bán nem birja már a magyar kormánynak támogatását. Ez azután már másokat is elragad és ha ott valami történik és a horvátok ott zavarognak, ma itt történik valami, holnap meg amott: akkor következik ebből az, hogy természetszerű felháborodásában egy egy hirlapiró itt is, ott is erősebb czikket ir a kelleténél. (Felkiáltások balfelöl: A Budapesti Napló!) Vészi József: Nem a bán ellen! Szatmári Mór: Inkább dicsekedjél vele! Tomasics Miklós: Tessék csak nyugodtan meghallgatni. Egy kérésem van a t. házhoz. Itt mégis csak egy országról van szó és ezt nem lehet itt pártpolitikai szempontból megítélni, [Helyeslés a jobboldalon.) ez nem volna helyes, és nem volna helyes, ha a kormányelnök személyének tekintetbevételével birálnók meg a dolgokat. Foglalkozom ezekkel a tüntetésekkel, a melyeket most kívánok felsorolni. Mi történt? Az újságok ezeket hamisan, vagy mondjuk, jóhiszemű túlzásokkal ugy tüntetik fel, a mint már emiitettem. Akkor ezekből a czikkekből azt a konzekvencziát vonják le, hogy a magyar kormány elnök többé a bán személyével szemben nincs bizalommal, vagy pedig, minthogy a bán megmarad, a kormányelnöknek nincs ereje, hogy eltávolítássá a bánt, vagy pedig nem akarja eltávolítani. (Mozgás és közbeszólások a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt én jobban tudom, mint Várady ! Várady Károly: Köszönöm ! Tomasics Miklós: Nem tudom, akárki volna kormányelnök, ha tehetné és gondolná, hogy egy ország érdekéről van szó, nem távolítaná-e el, hogy ha ennek szükségét látná, és ha ez igazolt volna, Bizony eltávolitaná, és ha nem tudom, akárki volna, szláv, oláh, vagy bármiféle nemzetiségű alattvalója az országnak, mert mindenkinek van hazafisága. Ilyformán csak egy marad meg következményül: az, hogy a kormányelnöknek nincs ereje. Ha pedig nincs ereje, miként néz ki ez a magyar állam, miként néz ki ennek a birodalomnak ereje ? És most ebből az a konzekvenczia, hogy két ellenségünk van: lent is, fent is. (Nagy mozgás.) Azért mondom, hogy igen higgadtan kell az ily kérdésekkel foglalkozni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha az ember e bajon segíteni akar, és nem akarja még nagyobbítani, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon^) és ez annál szükségesebb, mert Magyarország és a magyar nemzet saját bajaMal van elfoglalva, és igen ritkán jut abba a helyzetbe, hogy külön foglalkozzék a horvát kérdésekkel. (Hosszas mozgás a 50*