Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

396 270. országos ülés 1903 május 14-én, csütörtökön. bal- és a szélsobaloläálon. Halljiűc! Halljuk! a jobboldalon.) Várady Károly; Ki fizeti a Kavargókat? Elnök: Csendet kérek! Tomasics Miklós: Mindenki, a ki a horvát és magyar viszonyok iránt érdeklődik, meggyőződést szerezhetne magának, ha Zágrábban lenne ós érintkeznék a különféle ellenzéki képviselőkkel és faktorokkal, meggyőződést szerezhetne arról, hogy manapság Horvátországban egy ember sem, nem egy párt. de egy ember sem gondolkozik ugy, hogy ezt a fennálló állami kapcsot felbontani lehetséges volna vagy felbontani akarná, mert látják az ottani viszonyokat, másrészt remélik, hogy jól fognak élhetni Magyarországgal együtt, és ha talán ezek a katonai kérdések itten nem lettek volna behozva, bizony ezek a zavargások nem történtek volna. (Zaj a szélsobaloläálon.) A legnagyobb baj ugyanis, a mi ma ott van, a pénzügyi kiegyezésnek a hiánya, és minden gyermek tudja, hogy még ezen esztendőben kellene a kiegyezést megcsinálni. Hanem az elégedetlen elemek, a kik egy erős kormány utjában állnak, minden alkalmat kihasználnak, a mely kínálkozik és épen ezt az alkalmat igyekeznek felhasználni, a mikor itten a parlament nem egészen egészségesen működik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Minden államnak az ereje, az alkotmányos ereje a parlamentben fekszik. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ez igy van minden nemzetnél, parlamentáris és alkotmányjogi szempontból. Magától értetődik, hogy az emberek gondolkodnak, hogy Széll Kálmán miniszterelnök mikor a leggyengébb, és mikor a legerősebb ? Akkor fognak valamit csinálni, mikor a leggyengébb, és nem mikor a legerősebb. (Zaj a szélsobaloläálon.) Ha holnapután egy más miniszterelnök ülne itt ugyanabban a bajban, mint ő, akkor is ez történnék. (Nagy zaj a szélsobaloläálon.) Épugy, mint Széll Kálmán önöknek itt nem tetszik, ugy a bán Horvátországban azoknak nem tetszik, és ezek összejátszva, ezeket a zavargásokat csinálták. A magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek, és ezen zavargásoknak az okozói. (Nagy zaj.) Ki is fog sülni, mert az is mindenesetre ki fog sülni, hogy semminemű idegen, vagy bécsi, vagy katonai kéz nincs benne. Rigó Ferencz: Muszka kéz van benne! (Zaj.) Tomasics Miklós: Kérem a t. házat, hogy legyen figyelemmel egy tényre. A horvátok a mostani igen t. miniszterelnök ur irányában semmiért és semmiben sem érezhetnek hálát. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Miért? Mert nem jött meg még semmi alkalom, hol ő az ő államférfiúi fölényét kimutathatta volna Horvátország irányában. (Mozgás és derültség a szélsobaloläálon.) Ha nincs más eszközük a miniszterelnök úrral szemben, mint az, hogy egy mondatot félbeszakítanak és azt kihasználják ellenem, akkor ez magára az ellenzékre nézve testimönium paupertatis. (ÉlénJc helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Velem is így szoktak tenni! Tomasics Miklós: Mi a miniszterelnök urat 1873 óta ismerjük, és azt látjuk, hogy igazán megvan benne Deák Ferenez szelleme. (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltásoh a jobboldalon: Ez nem tetszik,!) Én tények alapján beszélek. 1873-ban ő egészen államférfiasan és higgadtan megcsinálta a horvát-magyar kiegyezést, és neki köszönhető, hogy azután csend keletkezett az országban. Nem kicsinyes dolgokkal tette ő ezt, hanem igazi áilairsfiérfiui felfogással. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azért reméljük mi, hogyha ez a kérdés ismét napirendre kerül, époly államférfiúi felfogással fogunk találkozni,. a mely egészen ellenkezni fog a t. ellenzék felfogásával. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloläálon.) Minden miniszterelnöknek, a ki épugy fog eljárni Horvátországgal szemben, hogy be fogja tartani és tartatni a kiegyezést, mi horvátok egyaránt — a mint mondják — hízelegni fogunk, (Tetszés jobb felöl. Mozgás balfelöl.) mert ez nem történik meg minden alkalommal. Voltak efféle állapotok az igen t. miniszterelnök ur előde alatt is, és mi horvátok az ex-lexet nem irtuk alá. Lehet ebből követköztetni, hogy mi is tudunk különbséget tenni, hogy milyen a miniszterelnök. (Mozgás a baloldalon.) Nem azért támogatjuk, mert miniszterelnök ; és nem Széll Kálmán személyéről van szó, hanem a mostani miniszterelnökről, a ki legszentebb meggyőződésünk, szerint azt csinálja a mit egyedül csinálhat az ország szerencsés jövendőjeért. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért vagyunk itt, azért csoportosulunk e jmdokon, mert ezen politika időszerű nemcsak magunkra, hanem^ a magyar hazára és a nemzetre nézve is. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a szélsőbaloldalon.) T. báz! Most pedig, miután látom, hogy az urak nevetnek, — bár nem tudom, mi oknál fogva, — a katonai javaslatok kérdésével is fogok foglalkozni. A horvátoknak bizony nagyon tetszetős lenne, ha az igen t. ellenzéknek ebben a tekintetben és ebben a kérdésben némi sikere volna, mert ha a közös hadseregben a német nyelv mellőztetnék, (Mozgás és felkiáltások a szélsobaloläálon: Nem halljuk!) akkor a kiegyezés értelmében épugy, mint a honvédségnél, a hadsereg horrát részében is a horvát volna a szolgálati nyelv. (Nagy zaj és közbeszólások a szélsobaloläálon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Tomasics Miklós: Nekem jogom volna a kiegyezési törvény értelmében horvátul beszélni, de miután tudom, hogy e jogunk el nem évülhet, mratán magyarul tudok, az urak pedig horvátul nem értenek, nem kívánok azzal a jo-