Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

394 270. országos ülés 1903 május ih-én, csütörtökön. így tekinti ezt a horvát többség, és ez a bán érdeme. Az ő érdeme, hogy el tudta érni. Bármit következtessenek azonban, a mi meggyőződésünk nem változik. Mi azt mondjuk, hogy a forradalmat, a zavargásokat lehet erőszakkal letiporni, de a lehetőséget, hogy ezt az elégedetlenséget kihasználják az ellenségek, csak ugy lehet kikerülni, ha a bajokat akarja az ember orvosolni. És mit mondunk mi? Azt, hogy attól a naptól fogva, a mikor a kiegyezés pontról-pontra mindenben világosan, tisztán és becsületesen lesz megtartva, esküt teszünk rá, hogy soha Horvátországban sem Bécsnek a keze, sem másnak a keze fel nem található. (Mozgás és zaj a, szélsobaloldalon.) És miért nem ? Azért, mert akkor a nemzet minden rétege meg lenne elégedve és semminő ellenséges befolyások eszközéül nem szolgálna, annál kevésbbé, mert látta, milyen hálával találkozott akkor, a mikor ilyen eszközül szolgált. Vázsonyi Vilmos: Szabott áru szerelem! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl és a középen.) Elnök : Csendet kérek! Tomasics Miklós: Ez a második pont. (Halljuk ! Halljuk !) De ezen bajok orvoslását talán meg lehetne kisérleni. Hiszen 30 éve uralkodik ott már ez az állapot, s a horvát képviselők itt nem szólaltak fel. (Mozgás és zaj a szélsÖbaloldalon.) Tessék csak visszaemlékezni arra, hogy bár regnikoláris deputácziókat küldöttek ki, a melyek egynémely kérdésekben megállapodásra is jutottak, ezen deputácziók jelentéseinek — tessék csak elolvasni azokat és meg fognak róla győződni — máig sincsen foganatja. Kubik Béla: Hát ki az oka ? (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Tomasics Miklós: Négyszem közt beszélhetünk erről, de ugy hiszem, most nem volna sem időszerű, sem czélszerü ezzel foglalkozni. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon és a középen.) Elnök; Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Tomasics Miklós: A kormányt ezért felelőségre vonni nem lehet, és pedig azon oknál fogva nem, mert a kormány kötelessége csak olyan megállapodásokat léptetni életbe, a melyek szankcziót is nyertek, és miután nem történt minden kérdésre nézve ilyen megállapodás, a kormány nem felelős, (Zajos felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Hát ki felelős ? Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. Naggzaj.) Elnök : Csendet kérek! Tomasics Miklós: A bajok orvoslását sürgetni : ez volna a mi kötelességünk, de sürgetni fogjuk majd akkor, a mikor az időszerű és czélszerü lesz. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Taktikával!) Igenis taktikával ! (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne zavarják minduntalan közbeszólásaikkal a szónokot. Tomasics Miklós: Akkor fogjuk ezt tenni, a midőn higgadtabb lesz a közvélemény, mert valamint az egyes ember is sok mindenfélét kívánhat és követelhet, de nem érhet el mindent, épen ugy áll a dolog a politikában a nemzetek tekintetében is. Egy nemzetnek lehetnek jogos kívánalmai, követelései, de ha nem időszerűek, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közepén. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) akkor ezen követeléseknek napirendre hozása nem helyes, és esetleg csak a nemzet Ivorális gyöngítésére vezethet. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Ez is csak taktika! Tomasics Miklós: Taktika, de becsületes taktika, mert megmondom őszintén. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Megmondtam, hogy ezeket a bajokat lehetne orvosolni, és azt hiszem, hogy kell is orvosolni, sőt fogják is orvosolni, és én ugy hiszem, és ugy vagyok meggyőződve, hogy lehetetlen lesz, bármiféle oldalról jöjjön is a kísérlet, a horvátokat kihasználni a jövőben, de ez most még lehetséges. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Hogyan kihasználni ? Mit ért ez alatt ?) Kihasználni a tekintetben, hogy zavargásokat csináljanak és az állam tekintélyét minden esetre ne erősítsék, hanem gyöngítsék ezzel. És azután jönnek az újságok és túloznak és bizony senkinek sem a javára, hanem csak az államnak, a közös hazának hátrányára. (Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. Csendet kérek! Pichler Győző: Magyar czógér alatt . , . (Zaj balfelöl.) Elnök: Pichler Győző képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Vázsonyi Vilmos: A magyar számlájára zsarolják ki a horvát parasztokat! (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Pichler Győző közbeszól.) Elnök: Kérem Pichler Győző képviselő urat másodszor, legyen szMes csendben maradni. Gr. Batthyány TMadar: Ez a szólásszabadság? (Zaj. Elnök csenget.) Tomasics Miklós: A harmadik baj abból áll, és ez magától értetődik, hogy e miatt az államvasuti alkalmazottak nem lehetnek valami rózsás helyzetben, mert a ki nem tud horvátul, az nem is beszélhet horvátul és igy az országban többé-kevésbbó el vannak szigetelve. Ennek következménye, hogy érzelmeik sem lehetnek a legjobbak a horvátok iránt és azért oly sokszor mutatkozik RZ cl furcsa jelenség, hogy jönnek a magyar újságokban olynemü czikkek, a hol a hMatalnokok, az alantasok felülbírálják és kritizálják a bán politikáját. Ez nem egészséges állapot. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Kérem, tessék engemet nyugodtan meghallgatni, (Hall-