Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

34 256'. országos ülés 1903 mondja, hogy magyar stabális tiszt csak az a magyar születésű ember lehet, a ki németül tud, (Igaz! Ugy van! a szélstSbalóldalon) Jobban mondva, a maga szavainak megfelelően mutatnia kell oly törvényt, a mely azt bizonyítja, bogy nem lehet a magyar ezredekben tiszt, a ki németül nem tud. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van, t. képviselőház, az 1791 : XVI. törvényczikk, a mely szószerint a következőket mondja: »Sua Majestas Sacratissima fideles Status et Ordincs de non introducenda pro Negotiis quibuseunque Lingua peregrina securos reddit.« a mi annyit tesz magyarul: hogy ő Felsége ebben a törvényben már 1791-ben ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy Magyarország kormányzatának semmiféle viszonylatában idegen nyelvet behozni nem fog. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t, ház, hogy a tényállást egészen tisztán lássuk, gr. Andrássy Gyula ur az 1868. évi XLM. törvényczikkre hMatkozott. Konstatáljuk, t. ház, hogy' ennek a törvénynek a czime: a nemzetiségek egyenjogúsítása. Nem akkor rendelték el az állam nyelvéül a magyar nyelvet, de megállapittatott az a tény, hogy az állam egész kormányzatában a magyar nyelv volt a kötelező és ebből vonják le a kMételeket a nemzetiségek számára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még 1867 után is, az 1868-iki törvényben mi van ? Azt mondja a törvény 1. §-ában, hogy az államnak hMatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is magyar. Ez alól kMételt csak az 1868. évi XXX. törvényczikk 59. §-a tesz a horvátok javára, az országgyűlésen való beszélhetés szemjiontjából. A ki tudja, hogy a hadügyi kormányzat is kormányzati ág, annak tudnia kell, hogy az 1868-ik évi törvényczikk 1867 után is ugy magyarázta a kérdést, hogy az ország kormányzatának minden ágában, tehát a hadügyi kormányzatban is, a magyar nyelv a kötelező. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Szégyen, hogy ezt bizonyítani kell! Polónyi Géza: Rátérek annak igazolására, hogy 1867-ben a nemzeti alkotmánynak, értsd az 1867. évi XII. törvényczikkben lefektetett alkotmánynak nyilt meghamisításával lett a német nyelv a hadügyi szolgálatba behozva. Én hálás köszönettel konstatálom, hogy a tisztelt miniszterelnök ur beszédének idevonatkozó része minden jogásznak, minden politikusnak messze jövendőkre, örök időkre lehetővé tette azt, hogy ez a tény a nemzet törvényhozásában minden félreértést kizárólag megállapittassék. Első sorban hMatkozott a miniszterelnök ur az 1867 : IX. t.-ez.-re. A t. miniszterelnök ur jól tette, hogy hMatkozott rá, mert miről szól egészen világosan az 1867 : IX. t.-cz., midőn" az ujonczok 1867-ben felajánltattak? Maáprilis 28-án, kedden. gyár ezredekről. Megálkijüttatván a magyar ezredek állapota, felajánlja az ujonczokat kizárólag a magyar ezredekhez. Ez történt 1867-ben annak a Deák Perencznek és gróf Andrássy Gyulának az idejében, a kik a törvényalkotás terén minden szónak értelmet tudtak adni és magyarázni. Most kérdezem a t. házat és a t. miniszterelnök urat, hogy ha még 1867-ben a IX. t.-cz. megalkotásakor csak magyar ezredekről beszéltek, mi az oka annak, hogy az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásánál a 11. §-ban már nem magyar ezredekről, hanem magyar hadseregről beszélnek? Lehetetlen, hogy a kettő közti különbséget gróf Andrássy Gyula és Deák Ferencz ne érezték és ne értették volna. De az akkori viták kétségtelenné is teszik, hogy ők többet értettek ez alatt, mint magyar ezredeket. Ez azonban nem tartozik most az én témámra ; csak egy kérdés tartozik ide. A magyar hadseregről vagy csak magyar ezredekről beszél a törvény ? Lehet ebből azt a konklúziót levonni, hogy a magyar hadsereg német nyelven vezényelt hadsereg? (Igaz! Ugy van! a széhöbaloldalon.) Már most lássuk a témának a mélyét. (Egy hang jobb felöl: Személyes kérdés ez?) A ház engedelmével is szólok, ne tessék elfeledni, bár nem fogok visszaélni vele. (Halljuk! Halljuk!) Most jövök a dolog lényegére, t. i. azon állításomnak az igazolására, hogy a legnagyobb mértékű alkotmányszegés és a törvénynyel való visszaélés esetéről van szó. Mit mond a t. miniszterelnök ur? Szó szerint reprodukálom, a mit mondott, nagyon figyeltem szavaira, nem is kell idéznem a naplóból. A t. miniszterelnök ur nézetem szerint a premisszák tekintetében az 1867-es törvényre való hMatkozással teljesen korrekté állítja fel a kérdést, csak a konzekveneziákat nem vonja le helyesen. Azt mondja, hogy az 1867 : XII. t.-cz. értelmében a magyar nyelv nem közösügy. Ez gróf Andrássy Gyulának szól, a kiről az előbb bebizonyítottam, hogy közösügynek kezelte. Azt mondtam, hogy a t. miniszterelnök ur teljesen helyesen állapította ezt meg. Mit mond ezek után a t. miniszterelnök ur? Azt mondja, hogy az 1867:

XII. t.-cz. 11. §-ának megalkotásánál, annak elmondott históriája alajdán, a mely teljesen helyes, mi a történeti tény? Az, hogy a 11. §-ban eleinte nem az volt, a mi most a törvényben van, hanem az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezetről lévén szó, az közös egyetértéssel intézendő ügynek volt preliminálva. A t. miniszterelnök ur szavai szerint ez in melius javíttatott Hollán Ernő indítványára, és a helyett, hogy ez közös egyetértéssel intézendő vagy közösügynek mondatott volna ki, deklarál tátott felségjognak, a mely az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-a alapján ő Felségét illeti meg alkotmányos jogainál fogva. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztán és világosan áll tehát az a dolog, hogy a nyelv kérdése, — habár vita tárgya kö-