Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

256. országos ülés 1903 mondott beszédem sok részével, talán annak érdemén túl is. Ezen a ezimen jogon] lenne, hogy a t. miniszterelnök ur által a beszédemre vonatkozólag mondottak értelmét sorrendben helyreigazítsam. Ezzel a joggal azonban én élni nem szándékozom, mert nem a szólási viszketeg az, a mely engem most felszólalásra kényszerít, hanem az a kötelességtudat, hogy igyekezzem ép a köztünk fenforgó legnagyobb kontroverzia tekintetében szavaim helyes értelmének helyreigazításával magát a tényállást tisztába hozni. Szót kérek tehát személyes kérdésben és azon a ezimen, hogy szavaim értelmét helyreigazítsam. Ha ezen a területen néhány perczezel talán tovább venném igénybe a t. képviselőház szíves türelmét, e tekintetben a t. háznak szíves engedelmét előre is kikérem. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Már most is jelzem, hogy kizárólag és úgyszólván tisztán azzal a kérdéssel akarok ós szándékozom foglalkozni, hogy a magyar nyelvnek a hadsereg kötelékében való érvényesülése szempontjából igaz-e és milyen értelemben veendő azon állitásom, a mely szerint bátorkodtam beszédemben jelezni, hogy e tekintetben alkotmányszeges forog fenn, hogy az 1867 : XII. t.-cz. idevonatkozó része meghamisítva hajtatott végre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még csupán azzal az egy ponttal akarok foglalkozni, hogy beszédem értelmét a nemzet ellenállási jogára vonatkozólag röviden helyreigazítsam. (Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt magára a témára térnék, a paktum-szegesre vonatkozólag tartozom szavaim értelmét annyiban rektifikálni, hogy a t. miniszterelnök ur tévedésben volt, hogy nem helyesen interpretálta szavaimat akkor, mikor azt hitte, hogy az általa most beszédemben emelt paktum-szeges vádja azon állapotokra vonatkozik, a melyek alól a t, miniszterelnök ur magát dispenzáltatni vélte. Az a dolog 1902 deczember 31-ike előtt történt, a melyet a t, miniszterelnök ur mondott; én pedig beszédemben hMatkoztam arra, hogy a paktumszeges tényét az 1902. deczember 31-ike után történt tényekkel igazoltam és igazolom. De miután a felszólalásomnak fó'indokát képező tárgyról és kérdésről nem szándékozom és nem akarom a ház figyelmét elterelni, ezzel a dologgal én tovább most nem foglalkozom. A legnagyobb nemzeti érdek, t. ház és mélyen t. miniszterelnök ur, hogy a nyelv kérdése szempontjából elfoglalt álláspontunk tekintetében sehol senki előtt, se ő Felsége a király előtt, se a nemzet előtt, se a parlament előtt kétség ne legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) Ez a dolog fogja lehetővé tenni a kibontakozás módját. Ez fogja lehetővé tenni azt, hogy a magyar nemzet a mai parlamentben való küzdelmét a maga tiszta egészében, valójában fogja fel. KÉFVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTCT. április 28-án, kedden. 33 Első sorban konstatálnom kell, és ezzel nem ok nélkül foglalkozom, különösen most, hogy a t. miniszterelnök ur álláspontja és gr. Andrássy Gyula álláspontja között lényeges eltérést kell és lehet konstatálnunk, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy e tekintetben senki félremagyarázással ne vádolhasson, szükségem lesz arra, hogy a levonandó konklúzió végett magából a Naplóból olvassam fel az idevonatkozó tételeket, hogy a t. képviselőház tisztán lássa a kérdést. Azt mondja gr. Andrássy Gyula a február 5-én tartott beszédében. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az 1868-iki törvény, a nemzetiségi törvény niomlja ki világosan azt, hogy a magyar nyelv az állam nyelve Magyarországon. A kérdés tehát az, hogy ezt a törvényt lehet-e a közös intézményekre alkalmazni, igen, vagy nem? A 67-iki kiegyezés megállapitja azt, hogy azok a törvények, a melyek a közös ügyeket érintő dolgokat módosítják, mikópen jöjjenek létre. Mondja, hogy a kormányok érintkezzenek egymással, egyenlő elvek alapján álló törvények nyújtassanak be. Az 1868-ik törvény nem igy jött létre, minthogy nem is volt czélja bizonyos intézményekre, a közös intézményekre vonatkozó jogszabályokat felállítani, hanem a belkormányzatot szabályozta a nyelvi kérdésben. Tehát az 1868-ik törvényt a közös ügyekre alkalmazni akarni annyi volna, mint a magyar ügyek számára hozott törvényeket a közös ügyekre alkalmazni, vagyis annyi, mint automaticze, lassacskán megszüntetni a közös ügyeket. T. képviselőház ! Ezt mondotta gr. Andrássy Gyula t. képviselő ur, a kinek szavaira most az adott helyzetben különös súlyt kell fektetni. A naplóban levő, általam idézett szavai szerint félreérthetetlenül igaz, hogy gr. Andrássy Gyula a magyar nyelv kérdését a hadseregre vonatkozólag közös ügynek tekintette, a melyet csak közös utón megalkotott törvény által lehet módosítani vagy megváltoztatni. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Szégyen! Gyalázat!) Már most, t. képviselőház, erre nézve meg kell állapodnunk abban, hogy mik az anteczedencziái e kérdésnek gr. Andrássy Gyulával szemben, hogy áttérhessek azután a t. miniszterelnök ur álláspontjára és végül levonhassam saját helyes álláspontomat. A t. gróf urnak tudomással kell birnia két dologról. Tudomással kell birnia arról, hogy a magyar nyelv, mint a nemzetnek ősi joga és kincse, nemcsak a természet és az isteni törvények alapján illeti meg a nemzetet, de megilleti szerves, világos törvények alapján is. Utalok a már idézett 1844:11. törvényezikkre, a melynek 12. §-a világosan megmondja, hogy a magyar ezredekben nemcsak az altiszteknek, hanem a legfelsőbb vezénylet körében még a stabálisoknak is magyar tiszteknek kell lenniök. Már most a ki ezt a törvényt tudja,, annak ellenkező törvénynyel kell előállnia, a mely azt 5