Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

382 270. országos ülés 1903 nak és az a közönség jelenlétében és részvételével ezt a nótát játszsza, ez már olyan tény, a mely benne van a kormányelnöki felelőségben, a mely alól a t. miniszterelnök ur ki nem vonhatja magát. Széll Kálmán miniszterelnök: Viselem! Holló Lajos: És, méltóztassék elhinni, az ő utolsó szavaiban van leginkább az, a mire reflektálnom kell. Azt mondotta, hogy ez hódolat a király iránt. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Ez teljesen valótlan és teljesen igaztalan ällitás, mert a magyar nemzet ilyen módon hódolatot sohasem fejez ki királya iránt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Nyugtalanság jobbfelöl.) A nemzet királya iránt, igenis, hódolatot tud kifejezni a maga nemzeti formájában, hűséggel és hódolattal viseltetik is a király iránt, de akkor, a mikor a hódolatot ilyen formában kényszeritik reá, hogy megalázkodást és nemzeti érzésének elnyomását fejezze ki, ez nem hódolat a mi részünkről, hanem egyszerűen megszégyenítése ennek a nemzetnek. Ezt nem minősíthetjük hódolatnak, ezt nem is fogjuk soha annak elfogadni. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon) Nagy zaj.) Elnök: Következik a napirend: a miniszterelnök határozati javaslata (írom, 378) a közösügyi költségekhez vald hozzájárulás arányának megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése iránt. Trubinyi János jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! A függetlenségi és negyvennyolczas párt, eddigi szokásától eltérőleg, a quóta-bizottság kiküldésénél követni szokott magatartását most szóval is megindokolja. -(Halljuk

I Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ennek oka nem abban rejlik, mintha a függetlenségi és negyvennyolczas párt elvei változtak volna meg, hanem rejlik a helyzetben, a mely lényegesen és gyökeresen megváltozott. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mielőtt azonban arra rátérnék, azt gondolom, kötelességem foglalkozni a t. miniszterelnök ur iménti felszólalásával. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur Holló Lajos képviselőtársunk felszólalása következtében kettős irányban tett nyilatkozatot. Az egyik az állami tisztviselőkhöz intézett beszédének a magyarázatát tartalmazza, a másik a Duna-ünnepélyre vonatkozik. Én azt hiszem, hogy e házban egyáltalában senki előtt sem lehet közömbös az, hogy Magyarország miniszterelnöke, a ki belevezette az országot a törvényenkMüli állapotba, mire akarja felhasználni az állami tisztviselőket. Ez még rendes körülmények között sem járja, még akkor sem megengedett dolog, hogy az állami tisztviselők kortesczélokra használtassanak fel; annál kevésbbé tűrheti a nemzet törvényhozása, hogy akkor, mikor az ország törvényenkMüli állapotban van, a miniszterelnök felhMást intézzen az állami tisztviselőkhöz a végből, hogy állását védelmezze és magának bizalmat szavazmájus lí-én, csütörtökön. tasson. (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Nem áll!) Vészi József: Halljuk a quótát! Babó Mihály: A miniszterelnök urnak az a kijelentése, hogy csak 64 főispán van az állami tisztviselők sorában, nem nyugtathat meg senkit, mert tudjuk, hogy az a 64 ember tökéletesen elég arra, hogy végrehajtassa azt, a mit a miniszterelnök ur kMan, de nincs is igaza a t. miniszterelnök urnak, mert nemcsak főispánok vannak a törvényhatóságokban. Méltóztassék a közigazgatási bizottság szervezetét meggondolni, méltóztassék tekintetbe venni, hogy ott az állami tisztviselők egész légiója van. Ne mondja tehát a miniszterelnök ur, hogy csak 64 ember felett rendelkezik, mert rendelkezik ötször hatvannégygyei, és pedig olyanokkal, a kiknek hMatalos ügykörükből és feladatukból folyólag folytonos összeköttetésük van épen azokkal a hatóságokkal és alsófoku szervekkel, a melyek a vármegye törvényhatóságainak termeiben szavazó közönséget közvetlenül befolyásolhatják. Leszkay Gyula: Az udvari tanácsos tanácsokat ad a miniszterelnöknek! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: Halljuk Sághyt! Babó Mihály: De nézzük, mit kértek azok az állami tisztviselők a t. miniszterelnök úrtól, mint belügyminisztertől? Nem akartak egyebet, szónokuk szavai szerint, mint azt, hogy a tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslat soron kMül terjesztessék elő és tárgyaltassék itt e házban. Kossuth Ferencz: Ezt akarjuk mi is! Babó Mihály: S kérték még azt, hogy arra a 3 millióra vonatkozó intézkedésnek visszaható erő adassék. Hát kérdem: ki gátolta és gátolja azt, hogy az állami tisztviselők e jogosult kérelme teljesíttessék, hogy az itt a törvényhozás által megvalósíttassák? Talán az ellenzék? Azt képzeli a t. miniszterelnök ur Magyarország állami tisztikaráról, hogy az elhiszi a miniszterelnök urnak, a mit mondott, hogy t. i. az ellenzék az oka annak, hogy a törvényjavaslat tárgyalásra nem kerülhetett? Majd meglátjuk különben, hogy a szombati napon, a mikor az az indítvány lesz döntés alá bocsátva, a melynek czélja, hogy minden más tárgyalás megszakításával ez a törvényjavaslat tűzessék tárgyalásra, odaáll-e a t. miniszterelnök ur a tisztviselők védelmére és belenyugszik-e abba a napirendbe, hogy az először tárgyaltassék. Ha nem, akkor kétségtelen, t. miniszterelnök ur, hogy valótlanságot mondott az állami tisztviselőknek; azt pedig miniszterelnöknek tenni nem szabad. TJgy látszik, t. ház, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy a t. miniszterelnök ur az állami tisztviselőkhöz intézett beszédében tulajdonképen azt a gondolatát akarta kifejezésre juttatni, hogy a mostani ex-lex-állapotban ő a maga részéről nem tartja indokoltnak és megengedhetőnek azt, hogy akár egyik, akár másik