Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országos ülés 1903 irányban törvény alkottassák. B felfogás felett lehetne eszmét cserélni, t. ház: ez olyan kérdés, a melyet pro és kontra lehetne vitatni, de én ezúttal ezen kérdés taglalásába bocsátkozni nem kívánok. Egyet azonban kötelességem megjegyezni: ha a t. miniszterelnök urnak az a felfogása, hogy az az ex-les ideje alatt törvényt alkotni nem volna czélszerü, okszerű és indokolt, akkor a t. miniszterelnök urnak elengedhetetlen kötelessége siettetni a kibontakozást és visszavezetni az országot a törvényes állapotba. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A mennyiben a miniszterelnök ur ezt nem teszi, olyan mulasztást követ el, a melyet mindenesetre nagy mértékben az ő rovására fognak feljegyezni. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Foglalkozik- e a t. miniszterelnök ur azzal a kérdéssel, hogy a nemzet ebből a szerencsétlen helyzetből kibontakozzék, a melyet épen a miniszterelnök ur és a többség magatartása következtében tűrni kénytelen! Ezt nem tudom, de azt gondolom, hogy nem fog megczáfolhatni a t. miniszterelnök ur, a midőn azt mondom, hogy ez irányban a kezdeményezés és állásfoglalás az ő hMatalos kötelessége, mert a parlamentarizmusnak kétségbevonhatatlan lényege az, hogy a kormánynak minden kérdésben állást kell foglalnia, akármilyen kényes és kellemetlen legyen az, és javaslatokkal kell a ház elé állnia, hogy a törvényhozásnak módja és alkalma legyen véleményét kifejezésre juttatni, és elhatározását törvény r formájában, megfelelő alakban érvényesíteni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vájjon tett-e a miniszterelnök ur erre nézve intézkedéseket ? Nem, sőt hirdette és hirdeti, hogy ki fogja böjtölni az ellenzék küzdelmét. Ám jó, de ennek nem törvényes módja a passzív rezisztenczia mert a makranczos gyermek megtagadhatja játékának tovább folytatását, de egy kormányelnök és egy kormány az államügyek vezetésében való tényleges közreműködését nem tagadhatja meg. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ez, t. ház, a komolyság hiánya, a mit a miniszterelnök úrról feltételezni nem akarunk, de igenis benne van a rendszerben, benne van abban a szerencsétlen állapotban az ő elhatározásának indoka, mert érzi és tudja azt, hogy a mibe belevitte az országot, abból ő azt kMezetni nem képes. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) — De, t. ház, hiszen a miniszterelnök ur, a ki olyan ügyesen szokott a preczedensekre hMatkozni, az önmaga által megteremtett s a söbbség hozzájárulásával itt kifejezésre juttatott preczedenst szem előtt tarthatná, és ha már másokat nem akar követni a t. miniszterelnök ur, legalább önmagának megtehetné azt a szívességet, — mert ezzel a nemzetnek is szolgálatot tenne, — hogy kövesse önmagát. Majd rámutatok, t. ház arra, hogy tulajdonképen mi volna hát a következetesség szempontjából is a t. minisztermájus ik-én, csütörtökön. 383 elnök ur feladata. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, t. ház, hogy a midőn Bánffy Dezső miniszterelnök ellenében az obstrukczió keresztülvitetett; a midőn a miniszterelnök ur vállalkozott arra, hogy az országot a törvényes állapotba visszavigye, s a midőn őt ő Felsége a király Magyarország miniszterelnökévé kinevezte: akkor, a mikor itt a képviselőházban kormányával bemutatkozott: a kormány programmjának pontjait ekként állapította meg: (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur sincsen jelen, hát talán a túloldal lenne szMes érdeklődni. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak tessék beszélni!) Én nem tulajdonitok súlyt saját egyéniségemnek, nem is követelem, hogy engem mint egyént meghallgassanak, de jogom van kívánni t. képviselőtársaim, hogy akkor, a mikor jogos, becsületes és önzetlen küzdelmet folytatunk, hogy akkor méltóztassanak legalább egy kis figyelemmel lenni azok, a kik a túloldalon a megjelenésben sorosak. Münnich Aurél: Majd figyelmeztetem erre a kijelentésére, mikor mi beszélünk! Ballag! Géza: Hisz ott beszélnek, ott társalognak, mi hallgatunk! Perczel Dezső: Ez az érzékenység nevetséges ! Elnök: Én igen jó néven veszem a t. képviselő uraktól azt az érzékenységet, ha panaszkodnak, hogy egyesek meg nem hallgatják. Nagyon jó néven veszem és igazuk van, csak kérem, hogy minden alkalommal ehhez tartsák magukat. (Helyeslés.) Babó Mihály: Én egy kérést intéztem önökhöz, hogy teljesitik-e vagy nem, az az önök dolga. Mikor a t. miniszterelnök ur kormányával itt a házban bemutatkozott, akkor, a mikor kMezette az országot az akkori ex-lex-állapotból, akkor a teendők egymásutánját ekként állapította meg: tárgyaltassék le mindenekelőtt az indemnitási javaslat. És ez természetes volt, mert felhatalmazás nélkül meg nem mozdulhatott, azután kérte a miniszterelnök ur, hogy sürgősen állapíttassák meg egyévi tartamra a véderó'törvények hatálya. Ez is természetes volt. Harmadsorban akkor kérte a miniszterelnök ur az Ausztriával függőben levő kérdésnek, a meglevő kiegyezésnek ideiglenesen — az akkori viszonyokhoz képest alig is tehetett mást, — egy évre való szabályozását. Igaz, hogy odatette a miniszterelnök ur, hogy gondoskodni fog, hogy azon év végéig, tehát 1899. év végéig végleges intézkedések történjenek. Mikor ezen halasz thatlan ideiglenes intézkedések megvalósítását kérte, tett egy nagyon fontos kijelentést: közvetlen mindezen tárgyak után kívánta és kérte a képviselőháztól, hogy az azon évi költségvetés tárgyaltassék. Tehát ha a t. miniszterelnök ur el tudta találni a helyes egymásutánt és a helyes utat megválasztotta a sorrend tekintetében, azt gondolom,