Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országos ülés 1903 május ík-én, csütörtökön. 381 Széll Kálmán miniszterelnök: Képviselt 40.000 tisztviselőt és közöttük 64 főispánt! (Zaj a baloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Holló Lajos: Az a küldöttség az állami tisztviselőket képviselte! A miniszterelnök az állami tisztviselőkhöz szólt a küldöttség révén. Ennek következtében azok közt van a főispán, mint első állami tisztviselő a vármegyékben, és egész suite-je: a pénzügyigazgatók és a többiek. Ezek mind befolyásolhatják a törvényhatósági bizottságok véleménynyilvánitását és befolyásolhatják a bizalmi nyilatkozatot is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es ha a miniszterelnök ur nem akart volna ezen irányban valami czélzást tenni, hát akkor miért mondta a tisztviselőknek, hogy várja, hogy legközelebb a törvényhatóságok nagy többségének bizalmi nyilatkozatát megkapja ? (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam, hogy várom ! Csak rámutattam ! Hiszen azt csak szabad! Holló Lajos: Azt méltóztatott tőlem helytelennek venni, hogy miért diffikultálom én azt, hogy a miniszterelnök ur azt a beszédet intézte a tisztviselőkhöz; hiszen — úgymond — nekünk is szabad mindent mondani, szabad tehát a miniszterelnök urnak is. Az igaz, szabad, és ez helyén is van itt a parlamentben, ezt meg is teszi. De az állami tisztviselőkhöz, kik állami ezélból megjelentek előtte, pártkormánynak . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam semmi ilyent! Kifejtettem objektMe az okokat, hogy miért akadt meg a fizetésrendezési törvény tárgyalása! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Az önök csökönyössége miatt! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: . . . igenis, a miniszterelnök ur, mint egy pártkormány vezére odaáll és azt mondja: az ellenzék az oka, hogy tinektek anyagi érdekeitek kielégitve nincsenek, tehát az ellenzék ezen törekvése ellen ti álljatok mellém, mert csak ha engem segittek a passzív rezisztencziában . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam ! Nem igy van! Holló Lajos: . . . akkor lehetséges az, hogy én a ti anyagi érdekeiteket kielégíthessem. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy van! Holló Lajos: Nem így kellett volna lenni! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy van! Csak kifejtettem az okokat! Leszkay Gyula: Megmondta, hogy a kárhozatos katonai javaslatokat idehozta és azért nem lehetett semmit sem tenni! Ezt kellett volna megmondani ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: A miniszterelnök ur ezt mondotta (olvassa): » Az ellenzék állásfoglalása követel az állami tisztviselőktől önfeláldozást. Ez a sMár küzdelem, a mely engem a passzív rezisztencziára kényszerit. Higyjék meg nekem«, stb„ ezt tehát nem mondta. »E haladékot, igy folytatta^ az ellenzék állásfoglalásának tulajdonítsák.« És a t. miniszterelnök ur az egész politikai küzdelmet ugy állította oda a tisztviselők elé, mint az ő anyagi érdekeik megvalósulásának akadályát ... (Egy hang a jobboldalon: Az is!) Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz nem titok ! (Zaj a baloldalon.) Kubik Béla: De nem igaz! (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Nem felel meg a valóságnak ! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan közbeszólani! Holló képviselő urat pedig a szó csak félremagyarázott szavai helyreigazítása czimén illeti meg. Kossuth Ferencz: Tessék ma tárgyaltatni a fizetésrendezést: megszavazzuk. Nem szabad igy elferdíteni a tényállást. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Holló Lajos: Fentartom, t. képviselőház, először is, hogy ezzel a miniszterelnök ur a politikai tényekkel a mi felfogásunk szerint ellenkezőt állított, másodszor, hogy alkotmányos miniszterelnöknek nem szabad ezt az állását felhasználnia arra, hogy a tisztviselőkhöz pártpolitikai nyilatkozatokat intézzen. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ex-lex-miniszterelnök! Zaj) A Gotterhalte kérdésére nézve (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a t. miniszterelnök ur az én szavaimból azt a momentumot emelte ki, hogy ez egy társadalmi ünnepély volt, a mi igaz is; de ebbe a társadalmi ünnepélybe — már akár helyesen, akár nem helyesen — bevonatott egy hadihajó, tehát az állami hadszervezetnek egy része. Ezen a hadihajón, a melyen reglement szerint nincs zenekar, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) a melyen tehát, ha ott a király vagy bárki, a kit üdvözölni kell, megjelenik, csak üdvlövésekkel üdvözlik; (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) tehát reglement ellenére történt az, hogy idegen, más csapattesttől, a közös hadeseregtől vett zenekart helyeztek ott el, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és igy nem a rendezőségnek egyszerű, prMát ténye folytán, hanem a kormányzatnak ténye folytán (Igaz! TJqy van! és nagy zaj a szélsöbaloldalon.) odaengedték először a hadihajót, azután pedig odaengedték a hajóra a zenekart. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, hogy felszólalása jogczimének keretében maradjon meg! Holló Lajos: Csak pár szót még. Ha tehát tisztán társadalmi ünnepély keretében, — a melyben a t. kormányelnök ur szavai szerint neki nem volt semmi része, — ez tisztán a rendezőségnek ténye volna, hogy t. i. ők oda egy katonai zenekart állítottak, a mely a Gotterhaltet játszotta, ez esetben tényleg a kormányelnök urat nem terhelné felelőség. De hogy a hadihajóra a közös hadseregből egy zenekart állita-