Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

380 270. országos ülés 1903 május lb-én, csütörtökön. koronáról; nem a millió népről, hanem a pénz­beli megterheltetésről, és ez az, a mit az illető, ki ezt reprodukálta, teljesen elferdített. (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Nem is illik, a mit rám fognak, számsze­rűleg se, mert honnét vehetné és érthetné va­laki a 3 milliót a lakosságra és honnét a 20 milliót, ha abból 3 milliót kMett? Azt mondja a t. képviselő ur: ez a má­sodik, a mMel vádját igazolni akarja, hogy én itt egy inczidens alkalmából, mely e pártnak egy tagja részéről felmerült, az illetővel az ezen inczidens alkalmából felmerült félre­értéseket tisztázni igyekeztem. Hát tettem. De gondolom, hogy ez csak jó jogom nekem, és az csak ennek a pártnak a belügye, a mely­hez e párton kMül semmi köze senkinek nin­csen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sohasem mondhatja a t. képviselő ur, hogy a házban a többség vagy a kormány részéről szóvá tétetett volna valaha az, hogy mi történt önök között. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj és felkiáltások a, széísöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi e párt egyes tagjainak nézetét, irányomban elfoglalt álláspontját illeti: annak tisztázása az én dol­gom és ennek a pártnak a dolga, a melyhez hozzászólni senkinek másnak köze és joga nin­csen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy eb­ben a higgadt mérlegelés legkisebb megcsökke­nését lehetne tárgyilagosan vagy igazsággal látni, azt határozottan kétségbevonom, sőt ta­gadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi már most azt illeti, a mit a t. kép­viselő ur diffikultál, kénytelen vagyok kijelen­teni, a mit egyébként mindenki tud, hogy ez az ünnepély társadalmi ünnepély volt, a melynek rendezéséhez a kormánynak semmi köze sem volt. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon. Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Egy hadi­hajón . . . (Folytonos zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: ... az ün­nep kezdetén játszotta egy katonai zenekar a Gotterhaltét, nem a reglement ellenére, hanem igenis a reglement szerint; mert ott, a hol ka­tonai zenekarok igénybevétetnek és felvonulnak, a mint itt is igénybe vétettek: ottan, a mikor megjelenik ő Felsége a király, igenis a Gott­erhaltét játszszák és játszszák szabályszerűen és kell játszaniok a reglement szerint, játszották mindig és játszották most is, mint máskor, tisz­telgésképen ő Felsége előtt. Hogy mi a néze­tem a Gotterhalteról, ezt a képviselőház előtt már legalább három alkalommal szabatosan és határozottan kifejtettem. (Folytonos zaj a széísö­baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Erre a ki­fejtésre hMatkozom és most csak ismétlem, hogy a Gotterhalte-ban a nemzet irányában semmiféle sértési szándék nincsen. Nincs is ab­ban semmiféle sérelem, csak nem szabad abba belemagyarázni és beleerőltetni ilyen sértési szándékot, mint a hogy önök minduntalan te­szik. Az nem más, mint egy fohász, egy hódo­lat-kifejezés, a mely száz év előtt keletkezett, elfogadtatott a dinasztia himnuszának, és mint ilyen állandó gyakorlatban van, és a mikor Magyarország területén játszszák, az nem a császárnak, hanem a koronás királynak szól. Az fohászszerü kifejezése azon érzelmeknek, a melyek bennünk lakoznak, a király iránti hűség és hódolat érzelmeinek, a melyek válhatatlan kapcsolatban vannak a mi hazaszeretetünkkel. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Ellenmondás és zaj a széísöbaloldalon.) Ezt a dalt csakis ezen czélból, hódolat czéljából játszszák, nem szabad és nem lehet abban semmi legkisebb sérelmet találni, csak nem kell beleerőszakolni ezt a tőle távol álló magyarázatot. Ebben az értelemben nyilatkoz­tam mindig, ezt az értelmet tartom fenn ma is és más értelmet abba belemagyarázni nem tar­, tok helyesnek és az ország érdekében levőnek, mert mesterségesen félreértéseket és disszonancziá­kat teremhet. Ilyen magyarázatokkal nem sza­bad zavarni azt az összhangot és azt a viszonyt, a mi király és nemzet között fenn kell, hogy álljon nemcsak a törvényekben, hanem a szMek­ben és lelkekben is, mert a korona és nemzet közti teljes egyetértésben rejlik a haza üdve és a nemzetnek és jövő nemzedékeknek boldogu­lása. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a széísöbaloldalon.) Elnök: Holló képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Holló Lajos: T. képviselőház! Elsősorban nem a Gotterhalte kérdésével, hanem az előze­tesen előadott dolgokkal kell foglalkoznom, mert a miniszterelnök ur abban az irányban nagyon sok tekintetben félreértette az én szavaimat. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy ér­tettem félre! (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Holló Lajos: Azt mondja a t. miniszter­elnök ur, hogy ő, midőn most a tisztviselőkhöz szólt, állami tisztviselőkhöz szólt, tehát én hely­telenül mondottam, hogy ezek befolyásolhatják a törvényhatóságoknak véleménynyilvánítását. Én azt hiszem, a t. miniszterelnök ur van tévedés­ben. Az első állami közeg, a ki az ily dolgokat intézi, a főispán. (Igaz! Ugy van! a széísö­baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt abban a deputáczióban egyetlen főispán sem! Holló Lajos: Hát a deputáczió önmagát képviselte? , .

Next

/
Thumbnails
Contents