Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országon ülés 1903 május íh-én, csütörtökön. 379 kamat, hogy én a passzív rezisztenczia álláspontján állok. TJgy tudom, hogy ezt a politikát itt fejtettem ki, (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) és pedig többszörösen, órákig tartó beszédekben fejtettem ki; azt a szemrehányást tehát nem lehet nekem tenni, hogy más helyütt, nem ezen a helyen, a hol számolni tartozom, fejtem ki a politikámat. Engedelmet kérek, valóban ezt a kézzelfoghatólag alaptalan támadást higgadt, a helyzet mérlegelésében nyugodt elmétől nem vártam volna. Ez az egyik. A másik az, hogy a képviselő ur szerint korteskedtem, mert hiszen a törvényhatóságoknak bizalmi és az obstrukczió elleni nyilatkozatairól emlékeztem meg azon tisztviselők előtt, a kik abba befolynak. Ez megint óriási tévedés. A t. képviselő ur elfelejti, hogy én nem a törvényhatósági tisztviselőkhöz szóltam, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) hanem az állami tisztviselőkhöz, a kiknek a törvényhatóságok nyilatkozataiba semmi befolyásuk nincsen. Én csak felemiitettem — azt is csak mellesleg — hogy igenis látom a törvényhatóságoknak megnyilatkozását abban az irányban, hogy azt a küzdelmet, a melyet itt én, s a többség folytatunk önök ellen, a maguk részéről helyesnek tartják és helytelenítik az obstrukcziót és az önök eljárását, (jűénh helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur, ugy látszik, ugy érti a higgadtságot, hogy az ellenzéknek és neki, mint az ellenzék egyik első harczosának szabad mindent mondani, nekem azonban nem szabad semmit sem mondanom, nekem hallgatnom kell, nekem politikámat objektíve kifejtenem nem szabad sehol. (Mozgás a szélsbbaloldálon.) Ilyen mértékkel a politikai életben csak azok szoktak élni, a kik nem állanak az igazság alapján; a ki az igazság alapján áll, az ilyen mértékkel nem él. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A. t. képviselő ur kiemeli egy rossz és nem hiteles közleményből ennek a beszédnek egyik passzusát. Hát én kijelentem, hogy mi a lapokban megjelent. (Zaj a szélsbbaloldálon. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Sálijuk!) beszédemnek egy igen rövid, sovány kMonata — mert ott gyorsiró nem volt — némely részében nem is jó kMonata. Legyen kegyes nekem elhinni a t. képviselő ur, hogy beszédemnek azt a kMonatát sem láttam, sőt mai napig sem olvastam, mert sokkal több dolgom van, semhogy a magam beszédeit utólag elolvassam, tehát nem láttam — (Zaj a szásöbaloldalon.) semmiféle még félhMatalos alakban sem jelent meg az a beszéd, mutatja az, hogy különbözőképen hozták a lapok. És ha az van benne némely lap szövege szerint (Zaj a szélsbbaloldálon. Felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) , . . ha az van benne, a mit Holló Lajos t. barátom mond . . . Várady Károly: Hiszen a miniszterelnök ur óraszámra korrigálja beszédeit. (Mozgás a jobb-* oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Várady képviselő ur közbeszólására vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy ha ő csak annyit korrigálja az ő replikáit, mint én ^az én beszédemet, akkor nem lesz sok dolga. Én Várady képviselő urnak mondom — nem tartozik a dologhoz, csak arra a közbeszólásra mondom — hogy kérdezzen meg minden sztenografust, hogy midőn április 27-én azt a negyedfélórás beszédet tartottam, a hol pedig szigorú érveléssel a legkényesebb és legnehezebb témákat fejtegettem, nem ugy történt-e, hogy elmentem haza, nem is láttam beszédemet, nemhogy órákig korrigáltam volna; egy betűt azon nem korrigáltam, a beszédemet meg se néztem. Egy exemplifikatM módon felhozott szót, nebogy félreértsék, hagyattam ki abból, azt is irás által izentem meg. (Zaj a szélsbbaloldálon. Felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az van benne — mondom, én nem olvastam most sem — hogy arról szóltam, hogy az ellenzék három millió embernek képviseli a nézetét, én meg húsz milliónak. Eszemágában sem volt. A ki ezt irta, teljes tévedésben volt. Arról én egy betűt sem beszéltem; én abszolúte nem taglaltam soha Magyarország semmiféle választói megnyilatkozását, sem semmiféle részét ennek az országnak, az ország polgárságának sem elmémben, sem szavaimban, sem nyilatkozataimban. A mit mondtam, az egészen más. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Gotterhaltéről beszéljen.) Ezt tessék először meghallgatni, mert ezzel megvádoltattam. Nem is értem, hogyan lehetett ilyesmit rám fogni. Hiszen ez képtelenség, a mit józanul el se szabad hinni, és rossz néven veszem, hogy elhitte a képviselő ur. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.. Halljuk! Halljuk!) A miről én szóltam, az egészen más. Én azt mondtam, hogy fel van fújva e kérdésnek financziális oldala a legrémségesebben, Szóltam arról a 3 millió koronáról, a mi a tisztviselők számára benne volt a 902-iki költségvetésben is és a melynek kiutalványozäsát meghosszabbítottuk márczius 31-éig, majd május 3l-ig, és azt mondtam, hogy bár e három millió koronának kiutalványozhatását meghosszabbítottuk május 31-ig, de ugy látszik, hogy nem lehet belőle semmi, mert a törvény létre nem jöhet. És utaltam arra, hogy a katonai javaslatok egész terhe, a mely Magyarországra esik, — a mint már nem egyszer kifejtettem, a többi közt április 27-diki beszédemben is, —a három esztendőben 7 millió korona, tehát egy esztendőre jut átlag két és fél millió korona. Ezzel szemben — igy szóltam — önöknek 20 milliót hoztunk javaslatba a költségvetésben. Erről beszéltem, világosan a költségekről, a millió 48*